|
A négy gyertya
 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első:
-ÉN VAGYOK A BÉKE! Az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni...
Néhány pillanat múlva csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
-ÉN VAGYOK A HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
-ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...
Ezzel ki is aludt.
Ekkor belépett egy gyermek. Mikor meglátta a 3 kialudt gyertyát, felkiáltott:
-De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké…! Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Vigyázzunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk a remény...!
Őrizzük meg gyermekeink szívében a béke, hit, szeretet és remény lángját!
|
