1%

1)A táblázatos gyülekezeti munkatervek gondolata, azok fogadtatása és eddigi tanulságai
Az idei októberi egyházmegyei közgyűlésen az eddigi éves munkatervekhez képest egy újszerű adatszolgáltatást kértem: a gyülekezetekben folyó lelki-építő munka minden egyes munkaágáról szóló, előre elkészített adatlap alapján történő tájékoztatást. Elég hűvös tartózkodás, sőt néhány esetben kifejezett ellenszenv fogadta a kérésemet lelkészek és felügyelők részéről: „Már megint az adminisztráció és a papírmunka!” „Minek és kinek van erre szüksége?” Volt olyan gyülekezeti felügyelő, aki nemcsak az általam kért adatlapok, hanem az esperes által kezdeményezett munkaterv jogosultságát is megkérdőjelezte. Idézek a leveléből: „A helyi alkalmak szervezése, munkarendjének meghatározása, irányítása a parókus lelkész és a munkatársak feladata. Az egyes közösségekben folyó szellemi munka felett elméleti irányítást, ellenőrzést az egyházmegye nem gyakorol. Javaslatot tehet, mintákat adhat, de felülvizsgálati joga az alkalmak felett nincs. Ilyet egyházi törvényeink nem írnak elő, és egyházunk szellemisége sem indokolja ezt.” Esperes testvérem bölcsen felelt a felügyelőnek, miszerint egy egyházi közösségben nemcsak azt tesszük meg, amit a törvényeink előírnak. Leírta, hogy a munkaterv leadását az egyházmegyei vizitáció részének is lehet tekinteni, hiszen annak segítségével az egyházmegyei elnökség jobban látja a gyülekezetben folyó lelki munkát. Hozzáteszem: jaj nekünk, ha az egyházközség életét és az egyházmegye kormányzását csak jogi keretek között tudjuk elképzelni! A jog és a törvények a lelki életet szolgálják és nem fordítva !
Az egyházmegyei felügyelői munkámat – mint ezt a székfoglalómban is elmondtam – nem protokolláris és jogi funkciónak tartom, hanem képességeimmel, hazai és külföldi tapasztalataimmal az egyházépítést szeretném elősegíteni. Kétségtelenül az eddigieknél nagyobb szerepet szánok a belmissziói munkának: közismert, hogy az egyházunk segítéséért létrejött Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület egyik alapítója és nem lelkészi elnöke vagyok. Immáron hatodik éve a havonkénti alkalmainkkal, imádságainkkal, évi csendesnapjainkkal és kiadványainkkal az egyházi életünk belső megelevenedését szeretnénk elősegíteni.
Tanáremberként pedig őszinte vágyam, hogy a gyülekezetekben hitünk nyelvének tanítása sokkal erőteljesebben folyjon. A poszkommunista Magyarországon, ahol a hittanoktatás két nemzedék számára kiesett, erre igen nagy szükség van. Példát vehetnénk a katolikus egyház felnőtt-katekéziséről, ill. az amerikai evangélikus egyház gyülekezetiben megvalósuló tanítói munkáról, amelyről az elmúlt években több előadást is tartottam. Nem tagadom, hogy majdnem harminc esztendős egyetemi tanári tapasztalatomat is megpróbálom az egyházi munkámban is kamatoztatni, s ezért bátran kimondom, hogy a rendszeres tervező munkaprogram nélkül csupán improvizatív módon lehet vezetni egy gyülekezeti életet, ám ez sajnos nem elég.
Lássuk ezek után a beküldött adatlapokat. Milyen tanulságot vonhatunk le azokból?
Az első szó a töredelmes bűnbánat szava. A múlt hét végéig azt hittem, hogy egyedül Kézdy Péter testvérem küldte el a kitöltött adatlapot. Örömmel és tisztelettel jelentem, hogy néhány napja Bence Imre esperesünktől megtudtam, hogy egyházmegyénk tizenhárom gyülekezetéből a legtöbb – ha nem is mindegyik kimerítően- de teljesítette a feladatot. Három gyülekezeti lelkésztestvéremmel, akik nem küldték be az adatlapot, telefonon sikerült beszélnem, s ők megígérték, hogy hamarosan pótolják a kért anyagot, ami már részben meg is történt. Két helyre testvéri vizitáció formájában fogok hamarosan ellátogatni.
A második szavam egy kérdés, amely a nagy többséghez szól, amelyik elküldte az adatlapot. Lehet, hogy nem örömmel teljesítették a kérést, de utólag azért ugye belátják, hogy mégiscsak jól esik, hogy kitöltötték az adatlapokat! Maguk számára is bizonyára hasznos volt, hogy rendezték soraikat, s tudatosan végiggondolták, hogy az elkövetkező munkaévben, amelyiknek még csak az egynegyede telt el, nem volt haszontalan a lelki építkezés céljainak, lehetőségeinek, menetrendjének a megadott szempontok szerinti végiggondolása. Bocsánat a hasonlatért: egy dolgozatírás előtt, alatt a diákok általában szidják a tanárt, de ha készülnek, s annak megvan az eredménye, mégiscsak azt mondja: megérte! Kérem, senki se vegye kioktatósnak ezt a tanári életből vett hasonlatot.
A harmadik szavam azokhoz szól, akik azért nem töltötték ki az adatlapot, mert szembesülniük kellett azzal, hogy nincs mit kitölteni. A gyülekezet mérete miatt az elmúlt években nem volt bibliaórai alkalom. De miért is ne legyen ezután? Nem könnyű új bibliaórai alkalmat elindítani. Jómagam 1998-ban Óbudán, 2002-től Budakeszin indítottam középnemzedéki bibliaórát. Azt is tudom, hogy könnyű valamit lelkesen kezdeni, de nehezebb szinten maradni, megmaradni, s bizony Isten Lelke segítsége nélkül még nehezebb növekedni. De ne Isten Lelkét, hanem önmagunkat, hűtlenségünket, hitbeli elbizonytalanodásunkat, állhatatlanságunkat, következetlenségünket okoljuk, ha a növekedés nem úgy történik, ahogy azt megálmodtuk! Negyedszer azokhoz szólok, akik tudatosan hárítják el az egyházmegyéhez tartozás eddigieknél szorosabb lelki-szellemi kötelékét. A gyülekezet autonómiájára, egyházunk liberális hagyományaira hivatkoznak általában. Szeretném kérni őket: mesterkéltem ne szítsák és ne növeljék a félelmet és a bizalmatlanságot sem magukban sem másokban! Nem biztos, hogy az egyházi életre az „én házam az én váram” elve alkalmazható. Krisztus egyháza az újszövetségi tanúságtétel és hitvallási irataink szerint is organikus egység, ahol nemcsak jogi szervezeti keretek közösek, hanem a benső tartalom is. Isten mentsen attól, hogy valami uniformizáltságot mint kényszerzubbonyt akarjunk ráerőltetni a gyülekezetekre!
Természetesen az egyházban különféle kegyességi típusoknak együtt kell élnie, sőt egymást támogatniuk, segíteniük kell. Vannak azonban határok, amelyek átlépése nem engedhető meg a gyülekezetekben: ha valaki azt tanítja, hogy Szófia istennőhöz imádkozzunk, vagy bibliaórák címen zen-buddhista meditációt folytassunk az ugyanúgy megengedhetetlen, ha egy lelkész bibliaórai előadásaiban nyílt antiszemita tanítást képvisel. 2002-ben a Fogságlevél megfogalmazásakor szóvá tettük, hogy a püspök egy antiszemita tanokat valló lelkészt indoklás nélkül rehabilitált. De azt is szóvá tettük, hogy a teológiai ünnepélyen egy tekintélyes és sokak által szeretett teológus a Szentírás ihletettségét vonta kétségbe. Az egyház, a gyülekezet tagjai, különösen is a presbiterek őrállók is egyben. Ötödik szavam önmagunkhoz, az egyházmegye vezetőségéhez szól. A rendelkezésre álló adatok alapján látjuk csak világosan, hogy hol van szükség segítségre, az erősebb fél milyen formában segítheti a gyengébbet.
Igen hálás vagyok lelkész testvéreimnek, hogy vették a fáradságot és kitöltötték ezeket a kérdőíveket. Elnézést kérek mindenkitől, ha a többség által végül jónak ítélt kezdeményezést nem a legszerencsésebb módon tálaltam, ill. kommunikáltam. Újszerű kísérlet volt ez a részemről, s magam is bizonytalan voltam abban, hogy lelkész testvéreim meglátják-e ebben a segíteni akarást, hogy nem tekintik-e ezt fölösleges papírmunkának csupán?
Az adatlapok a gyülekezeti munka egy sajátos szempontjára, egy igen fontos szegmentjére, a rendszeres gyülekezetépítő munkára kérdeztek rá és azt világították meg. Sajátos „átvilágítás” ez; a megadott szempontok alapján a lelkész és a gyülekezet vezetői mindenek előtt saját magukat világítják át, s talán először saját maguk döbbenek rá arra, hogy van még javítanivaló saját munkájukban. A megadott szempontok ugyanakkor inspirálhatnak is, s arra késztetheti a gyülekezet vezetőit, hogy a jövőben próbálkozzanak olyan gyülekezetépítési formával, amellyel korábban nem kísérleteztek! Éppen az LMK lehet annak a fóruma, hogy saját gyülekezetépítésünk műhelytitkaiba beavassuk egymást! Szeretném aláhúzni, hogy ez az újszerű munka a gyülekezetek segítését kívánja szolgálni, s a kiértékelés mindenképpen közösen fogjuk elvégezni, s ezért ismételten és előre is köszönöm lelkész testvéreim segítségét.
Lássuk ezek után, hogy alig néhány nappal az adatok beérkezése után mi az, ami már azonnal (alapos feldolgozás nélkül) látható! (1)Látható azonnal, hogy több kisebb gyülekezetünkben nincsen heti hétköznapi bibliaórai alkalom. A kérdés, hogy ez a múltban is mindig így volt-e, vagy csak a közelmúltban alakult ki így. Ezeket a gyülekezeteket személyesen a közeljövőben felkeresem, s megpróbálom rábeszélni a lelkészeket, hogy talán érdemes lenne mégis kipróbálni egy alkalom indítását.
(2)Látható, hogy a lelkész mikor végzi egyedül és mikor munkatársakkal ezt a szolgálatot!
(3)Látható, hogy körülbelül hányan járnak ilyen alkalmakra, mennyi az átlag életkor, a férfiak és a nők aránya.
(4)Látható, hogy melyik gyülekezetben vannak speciális erőtartalékok, amellyel az erősebb testvér esetleg segíthetne a gyengébbnek.
(5)A bibliaórák fontosságára éppen a budai LMK-ban hívtam fel a figyelmet 2003. február 12-én, amikor a 2003-as Biblia éve kapcsán „A Szentírás ihletettsége” címen tartottam előadást. Majdnem öt évvel ezelőtt szó szerint ezt mondtam: „Minden ellenkező híreszteléssel szemben a bibliaolvasás, a bibliatanulmányozás, a bibliaóra nem valami unalmas, régimódi dolog, hanem hallatlanul izgalmas, benső örömöt okozó tevékenység.” 2008-ban újra a Biblia éve lesz. Milyen jó, hogy a Biblia évében újra visszaadhatjuk a bibliaórák tekintélyét! Örömmel láttam, hogy Kelenföldön a Zsidókhoz írt levelet, Budaőrsön pedig a Kolossébeliekhez írt levelet tanulmányozzák testvéreink hétről hétre. A Budakeszi havonkénti középnemzedéki bibliórán pedig a Galata levél olvasását kezdtük el. Villamoson, autóbuszon Luther Galata-kommentárját olvasom igen nagy örömmel.
(6)Öt évvel ezelőtt sajnos nem fordítottunk elég figyelmet a szükséges segédanyag hozzáférhetőségére. Egyre inkább látom, hogy milyen szükség lenne „Hogyan tartsak bibliaórát – Római levél, Galata levél stb.” jellegű kiadványokra.
(7)Az adatlapokból az is kiderül, hogy az Egyházkerület által igen gondosan összeállított „Növekedés” című kötetet csak a Budavárban, Piliscsabán és Érden használják.
(8)Az adatlapok alapján az egyházmegyében folyó speciális és szokásos programokról az egyházmegye honlapján kölcsönösen tájékoztatjuk, sőt kölcsönösen hivogathatjuk is egymást.
(9)Vannak gyülekezeteink, ahol pl. ötven éve állandó munkatársak vezetésével folyik a rendszeres bibliaóra (Budahegyvidék: Koczor Miklós, Kerekes Titusz). Becsüljük meg őket!
(10)Világossá válik a munkaprogramok kapcsán, hogy mennyire fontos „sorozatokban” gondolkodni. Túróczy Zoltánék, a Dunántúli Belmissziói programok is sorozatok alapján szerveződtek a hatásuk is részint ennek tudható be. Ma is pl. Cseri Kálmán evangelizációiban a végiggondolt sorozatok jelenti az evangelizáció gerincét.
(11)Van ahol, újszerű, liturgikus alkalom van (Pesthidegkút: Heti imafélóra Dobó György egyházmegyei felügyelőhelyettes vezetésével).
(12)Van ahol újszerű, kultúraépítő munka folyik (Békásmegyer, összegyülekezés napja, bibliodráma, filmnapok). Az egyházmegye részéről is is több figyelmet érdemelne!


2)Az egyházmegyei presbiterképzés beindítása

Az EBBE múlt csütörtöki (november 8.) ülésén talán az elmúlt évek legalacsonyabb létszámú hallgatósága jelent meg. Alig voltunk tízen, de állítom, hogy az év legjobb előadását hallgattuk. Dr. Ritoók Pál és Mikó László a Református Presbiteri Szövetség ügyvezető elnöke és titkára tartottak előadást a Magyarországi Református Egyházban a rendszerváltozás után létrejött Presbiteri Szövetség képzési formáiról. A mintegy tizenötezer református presbiter tíz százaléka tagja ennek az igen aktív szervezetnek. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is rendszeresen havonta tartanak presbiteri továbbképzést általában az alábbi tematikában: 1. Bibliaismeret. 2. Hitvallásismeret. 3. Egyháztörténet. 4. Egyházismeret. 5. Gyülekezetépítés. Hallottuk, hogy vannak lelkészek és presbiterek, akik teljes mellszélességgel támogatják a rendszeres presbiterképzés, de vannak helyek, ahol gátolják ezt a munkát.

Befejezésül szeretnék arra javaslatot tenni, hogy 2008 tavaszán rendezzük meg az első egyházmegyei presbiteri találkozót! Kérem ezért, hogy a lelkészek juttassák el az esperesi hivatalba a gyülekezeti presbitereik név és címjegyzékét! Ez nem azt jelenti, hogy az adminisztrációt központi szinten szeretnénk lebonyolítani. Ellenkezőleg. A felügyelő és a lelkésztestvérek segítségét kérnénk az meghívók időben történő postázásához. Ugyanakkor a tájékozódás szempontjából (egy gyülekezetben hány presbiter van, kit lehetne szolgálatokra felkérni stb.) szeretnénk az egyházmegyében egy névsort nyilvántartásba venni.

Ezen a találkozón, amelyet szeretnénk jól előkészíteni a lelkészek és a felügyelő testvérek tanácsát is észrevételeit is maximálisan igénybe kérjük venni.
Kérem, hogy fogadjátok e nem hivatalos egyházmegyei felügyelői jelentésemet és javaslatomat testvéri szeretettel és megértő nyitottsággal és őszintén kérem, hogy legyünk egymásnak igazi munkatársai, hogy az egyházi élet propriumát az evangélium hirdetését és lelki építkezést együtt végezhessük! Amennyiben az általam javasolt újszerű kezdeményezéseket (mind a gyülekezeti munkát, mind a presbiterképzés esetleges beindítását) reményeim szerint a Budai Egyházmegye lelkészi munkaközösségének is a jóváhagyása kíséri, akkor szolgálatunkat megáldja majd az Úristen!

Budapest, 2007. november 14. Fabiny Tibor (ifj.)