|
Május 22. Péntek
{A fiú} még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta. Lk 15,20b
A régi időkben egy férfi elhagyta szüleit, elzüllött és gyilkosságba keveredett. Halálra ítélték. Öreg szülei elmentek hozzá a siralomházba és némán leültek mellette. Így ültek szótlanul, míg a férfit a vesztőhelyre vitték.
A gyermek gyermek marad és a szülő szülő, amíg csak élnek. Előfordul, hogy megromlik a viszony, de szülőként mindig visszavárjuk gyermekeinket, akármi történt. Ez az isteni szeretet metaforája. A keresztség által lettünk Isten gyermekei. Sosem feledi. Ne feledjük mi sem! Életünkben és halálunkban is fontos lehet. Valaki hazavár!
|
