1%

Jn 20,31. A csepeli református gyülekezetben elmondott igehirdetésem Reformáció ünnepén. Zólyomi Mátyás evangélikus lelkész

Reformáció heti sorozatunkat hitünk fő tantételei köré kívántuk fölépíteni: Sola gratia-Sola fide Solus Christus-Csak a kegyelem-Csak a hit Csak Krisztus-és ma: Csak a Szentírás! Magyarosan így lehet visszaadni. Nekem jutott a leghálásabb téma, ami egyszerre nehéz és könnyű. Könnyű azért, mert a Szentírás megbecsült könyv. Egyetlen más könyvet sem fordítottak le annyi nyelvre és jelentettek meg olyan nagy példányszámban a világon, mint a Bibliát. Nehéz azért, mert egyetlen más könyvvel sem bántak olyan mostohán, mint ezzel. Félreértették, félremagyarázták, félretették sokszor.Adódott ez abból, hogy a Szentírás egyszerre isteni és emberi mű. Isten emberei írták. Emberek magyarázták hol Istentől kapott bölcsességgel, hol hiábavaló emberi okoskodással. Luther szavaival: a pólya, ami Krisztust rejti. Miért kötődik a Reformációhoz? Azért mert addig nemigen olvasták, mivel csak latinul volt hozzáférhető. Luther német fordítását hamarosan követték a nemzeti nyelveken megjelenő kiadások, így a magyar is Károli Gáspár és munkatársainak áldott fáradozása nyomán. Miért áll a CSAK dacos kifejezése a Szentírás előtt is a Reformáció zászlajára tűzve? Azért, mert amilyen fontos számunkra, hogy csak kegyelemből, csak hit által, és csak Krisztusért van örök életünk, ugyanennyire fontos, hogy a Kegyelem, a Hit, és Krisztus egyedül és csakis a Szentírás igéjének hirdetése által lehet a miénk. A Római egyház mind a mai napig egy értékűnek tartja a saját hagyományait és dogmáit Isten szavával. Ezzel mi nem értünk egyet. Valljuk, hisszük és tudjuk, hogy Istennek a Szentírásban adott kijelentéséhez semmi sem mérhető, sőt az minden másnak a mértéke. Ami a Szentírásban adott kijelentéssel nem egyezik, az az Ördög műve, akadálya az emberek Istennel való megbékélésének, az üdvösségnek. Miért íratott meg a Szentírás? János mondja; HOGY HIGGYÉTEK, hogy Jézus a Megváltó, Ő az Isten Krisztusa. Benne nyer értelmet élet és halál. Ő nyújt mentő kezet az elveszett világnak, embernek, neked, nekem. Nélküle minden értelmetlenné lesz és a legjobb emberi akarat is a fonákjára fordul. Erről a Krisztusról szól a Szentírás. Elejétől a végéig Reá mutat, mint egy kinyújtott ujj. A Szentírás Isten szerelmes levele az embernek. Luther bibliamagyarázatának alapelve volt: was Christum treibet! Ami Krisztusra mutat! Azt keressétek az Írásban! Mi nem a könyvben hiszünk, hanem abban az élő Úrban, akiről a könyv szól. Nem a Szentírást dicsérjük, hanem Krisztust dicsérjük, együtt az angyalokkal. Minden prédikációnak ez a célja. Kép: Luther a szószéken a Keresztre mutat az őt hallgató gyülekezetnek. Amelyik prédikációból kimarad Krisztus és az ő keresztje, az nem írásmagyarázat. Mindezek pedig azért írattak meg... Jn 20,31. Nekünk, akik a Reformáció örökösei vagyunk legnagyobb földi kincsünk a Bibliánk. Nem olvasni és nem ismerni szégyen. Jól ismerni kötelesség. Az az evangélikus református vagy baptista, aki nem ismeri a Bibliát nem evangélikus, nem református és nem baptista. Csak nevében az. A modern ember ellene van minden tekintélynek. Csak önmagát fogadja el a dolgok mértékének. S míg ezt teszi, a saját és mások vesztét okozza. Mi valljuk, hisszük és tudjuk, hogy van egy abszolút tekintély, ami az emberek életére és boldogságára való: az Isten Igéje. Ez fölötte áll minden emberi tekintélynek. A filozófusok, a doktorok, a politikusok, sőt az egyházi vezetők, a pápa a püspökök és más vallásos vezetők tekintélyének is. A Szentírásban ugyanis maga Isten szól hozzánk, aki jobban tudja. Ő hitelesen vall nekünk önmagáról: Krisztus személyében. Ő hivatott megmondani, hogy mi a jó és mi a rossz, mi végre vagyunk a világon, és mi az ember örök célja. Ezért fejezte be Luther annak idején a Birodalmi Gyűlés és a császár előtti beszédét azzal, hogy ha csak a Szentírásból vett igazságokkal meg nem cáfolják tanítását, ő bizony semmit abból vissza nem fog vonni, mert nem tanácsos az embernek a lelkiismeret ellen szólni vagy cselekedni. A Szentírás az emberiség írott lelkiismerete. Igaz, Istentől való elszakadottságunk szomorú krónikája is, de Krisztusunk bűnt és halált legyőző, felénk nyújtott mentő keze is! Ragadjuk meg, amíg nem késő! Ámen