1%

Testvérgyülekezeti találkozóra utaztunk 2006 augusztusában Helsinki-Alpilla kerületébe és Juankoski városába. A találkozóra a barcasági Bácsfalu gyülekezetéből is érkeztek vendégek.

Húsz esztendős barátság

Két ember között is ritkán marad meg 20 éven át a barátság, hát még két olyan közösség között, amely több ezer kilométerre él egymástól! Mégis van ilyen. A Csepeli Evangélikus Gyülekezet éppen ennyi ideje ápolja testvéri kapcsolatát finnországi gyülekezetekkel. 1986-ban Mezősi György, a gyülekezet egykori szeretett lelkipásztora, vette fel a kapcsolatot a Helsinki Alppila kerületében működő evangélikus gyülekezettel és hamarosan a közép-finnországi Juankoski gyülekezetével. Az évenkénti rendszeres találkozás azóta tart. Időközben csatlakozott a testvérgyülekezetekhez az erdélyi, hétfalusi evangélikus csángó közösség is: Bácsfalu. Esztendőről esztendőre, egymást vendégül hívva határokon átívelő hidat építettünk - Isten segítségével - amely a mai napig szilárdan áll. A teljesség igénye nélkül had említsek néhány nevet is, akik a hídverők voltak: Mezősi György néhai csepeli lelkész és családja, Pethe István és felesége Olga, Tima Józsefné, valamint veje,leánya: Ritter Tibor és Emmike, Székács László kántorunk és kedves családja, a felsorolást bizonyára lehetne még folytatni. Szép utazások, közösségi alkalmak, kirándulások, számtalan emlék elevenedik fel, mikor visszagondolunk a mögöttünk húzódó két évtizedre. Vannak régi és friss emlékeink, hiszen idén - a huszadik évfordulón - mi voltunk hivatalosak Finnországba. A kedves meghívásnak Csepelről 21-en tettünk eleget s hozzánk csatlakoztak még Helsinkiben 8-an, erdélyiek. Csoportunkban olyanok is utaztak, akik nem az Evangélikus Gyülekezet, hanem a Csepeli Magyar-Finn Baráti Kör tagjai, és olyanok is akik csak kíváncsi érdeklődéssel tekintettek a finn testvérnép felé és megragadták az alkalmat, hogy eljöhessenek ebbe a különleges országba. Különleges mondom, hiszen csodálatos tóvidékek, fenyő- és nyírfaerdők, érintetlen természet és sok látnivaló várja az oda érkezőt. Ám sokkal inkább különleges azért, ahogyan bennünket, magyarokat szeretnek. Mintha valami láthatatlan lelki kapocs kötne össze minket! A nyelvi nehézségek ellenére - a finn nyelv ugyanis alapvetően különbözik az európai nyelvektől (a magyartól is) - igen hamar alakul ki egy magyar és finn ember között mély, akár életre szóló barátság. Mindig úgy fogadnak minket, mintha csak tegnap váltunk volna el. Hamar lesz egy az örömünk, bánatunk. Figyelemmel hallgatjuk egymás történelmének tanulságait. Együtt sírunk és együtt nevetünk - igazán, mintha jó testvérek lennénk. Nincs is ilyen nép több a világon, amely ennyi szeretettel és érdeklődéssel tekintene ránk, magyarokra. Suomiban - ahogy ők nevezik országukat - minden magyar otthon érzi magát. Így volt ez velünk is azon a tíz napon, amit volt szerencsénk ott eltölteni. Augusztus 5-én indultunk. A Csepeli Önkormányzat gratis gondoskodott csoportunk repülőtéri transzferéről, ami nagy segítség volt számunkra az oda-és visszaúton egyaránt. Felejthetetlen repülőút után érkeztünk Helsinkibe, ahol az Észak hidege helyett nyári kánikula fogadott. Ez az időjárás - nagy örömünkre - mindvégig kitartott. Soká tartana elsorolni élményeinket: a kedves fogadtatást, a gazdagon terített asztalokat, a közös istentiszteleteket, szép kirándulásokat a gyönyörű finn tájakon és még nehezebb lenne szavakba önteni azt a vendégbarátságot, amiben nap mint nap részünk volt. Vendéglátóinknak: Heikki Ahonen helsinki-alppilai lelkésznek,aki egyébként kitűnően beszél magyarul, és Hannu Komulainen juankoski esperesnek köszönetünket fejezzük ki. Örömmel osztjuk meg élményeinket mindenkivel, hogy ezzel is erősítsük és ápoljuk a magyar-finn barátságot, ami reméljük a jövőben is tovább él és még inkább kiteljesedik.

Zólyomi Mátyás evangélikus lelkész