1%

Csípős volt az idő november 2-án, egy kis csapat mégis kitartóan álldogált már hajnalban a gyóni állomáson. Nemcsak a vonatot vártuk a hidegben, hanem a nyári mátrai tábor szelét is, amely akkor mindennap hozott egy kis zivatart völgyben fekvő táborhelyünkre. Most emlékeket vártunk tőle. Emlékeket beszélgetésekről, nevetésekről, áhítatos csöndekről, összezördülésekről, és emberekről, akiket talán csak hosszú idő múlva látunk újra. Már a Piliscsabára vezető úton át tudja adni magát az ember a hegyi táj hangulatának, megérkezve pedig minden alkalommal elámulunk az ősz bordós színein, ahogy az épület falán kúszó borostyánon feltűnősködnek.
Áhítatainkat az Erős vár a mi Istenünk kezdetű ének szövegének tanulmányozásával, átgondolásával töltöttük. Felderengett előttünk Luther képe, aki középkori képekkel ábrázolva hozza elénk mondanivalóját: hogy erős várként véd minket Isten, Jézus értünk harcol, vezetve minket, még akkor is, ha e világ minden ördöge el akar nyelni, és hogy reménységgel mondhatjuk: mienk a menny örökre.
A sok éneklés és játék mellett komoly dolgokról is beszélgettünk, például, hogy kiben milyen Isten-kép él. Sokszor olyan isteni jelzőkkel látjuk el Teremtőnket, amelyekből valójában semmit sem értünk, főleg gyerekfejjel. Ezért megpróbáltunk nemcsak a Bibliából kisilabizálható, de saját életünkben megtapasztalt jellemzőket összegyűjteni, amiken aztán lehetett vitatkozni is. Azután megtanultuk Mózes könyvéből, hogy "...mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket" (5Mózes 32,11), így tesz az Úr velünk is.
Másnap agyagot vettünk a kezünkbe, úgy elmélkedtünk. Ahogyan az agyag magán hordozza alkotója ujjlenyomatát, amilyen törékeny, kiszolgáltatott megformálójának, olyanok vagyunk mi is Alkotónkkal szemben, akinek nem mondhatjuk: Nem te alkottál!, aki tetszése szerint gyúrhat és formálhat minket, és aki eldönti, díszes legyen-e műve, vagy épp ellenkezőleg.
Az elmaradhatatlan szám- és színháborúk mellett most először láthatatlan színházat is játszottunk, aminek a titkait remélhetőleg mindenki megőrzi. Én is.

Képekben:

Utazás	A Béthel őszi színekben	Hó is esett
Nyitott ajtók	Az ebédhez készülődve	"Kéri valaki a palacsintámat?"
A reggelek mindig nehezek	Rohanni kellett reggelizni...	Réka, Dóri és Sanyi
Fiúk, lányok, asszonyok	Építészeti csodák Piliscsabáról...	Sanyi
Hóban mégjobb a séta	Roli