1%

A Nyíregyházi Gyülekezet Presbitériuma és Képviselőtestülete 1991. márciusában elfogadta a külső körzetek önálló gyülekezetté szervezésének javaslatát. Az indítványnak az adott alapot, hogy Laborczi Géza lelkész, ki az I. körzetet gondozta Nagycserkeszen templomépítésbe kezdett, közben azonban parlamenti képviselői mandátumot nyert és fizetés nélküli szabadságot kért mandátuma lejártáig. Olyan helyettesről kellett gondoskodni, aki nem csak az istentiszteleti szolgálatokat látja el, hanem a templomépítést is folytatja. Ebben a helyzetben kézenfekvő volt, a megkezdett munkába önálló lelkész beállítása, s vele együtt Nagycserkesz önállósulása a nyíregyházi gyülekezettől. Ez az önállósulás 1992-ben történt meg, amikor a Nagycserkeszi gyülekezet Bozorády Zoltán esperes javaslatára meghívta lelkészéül Boncsérné Pecsenya Annát.

Ebben az évben kapott diakónus lelkészi meghívást és felszentelést Győrfi Mihály is az önállóvá szerveződött nyírszőlősi gyülekezet gondozására.

Azok az adottságok, amelyek önálló gyülekezet szervezését lehetővé tették, a VI. lelkészi körzetben is meg voltak. A körzet területe a belvárosban az Arany János utca és a Bethlen Gábor utca közötti városrészt foglalta magába. A vasúttól nyugatra pedig a Simai út és a Tiszavasvári út közötti tanyabokrokat. A körzet központja Élim gyermekotthon kápolnája volt a Derkovits u.21.sz alatt, de a körzethez tartozott a visszaigényelt Salamonbokori iskola a város peremén, a szintén visszaigényelt benkőbokori iskola épületei és a sulyánbokori iskola, amelyet a tanyabokor lakói 1987-ben visszavásároltak a várostól. Sajnos az újtelekbokori iskolát már nem igényelhettük vissza, mert a város még a volt egyházi ingatlanok elidegenítési tilalmának elrendelése előtt eladta. Ezen kívül a körzethez tartozott Tokaj, az ott levő visszaigényelt, nagy értékű egyházi épülettel.A körzet lelkésze Magyar László, felügyelő helyettese pedig Demcsákné Balczó Ildikó volt.

*1991. december 27-én tartottuk a körzeti presbitérium első olyan ülését, amelyen az önálló kertvárosi gyülekezet szervezésének kérdése felvetődött. Ezen a megbeszélésen felidéztük Thúróczi Zoltán püspök úr véleményét, aki már az 1940-es években látta, hogy a nyíregyházi gyülekezet külterületein a lelkészi szolgálat biztosítására és az evangélikus hívek összefogására önálló gyülekezeteknek kell szerveződniük. Felmértük azt is, hogy a gyülekezet anyagi erejét, a központi épületek folyamatos rendben tartása annyira leköti, hogy a visszakapott, régi iskolaépületek felújításához hathatós támogatásra nem számíthatunk. Nagycserkesz és Nyírszőlős önállósítási terveivel párhuzamosan fontosnak tartottuk, hogy kertváros is döntsön, akar e önállósulni, vagy nem? Az érvényben levő egyházi törvények az önállósulás feltételeiről nem rendelkeztek, várható volt viszont, hogy egyházunk Zsinata az önálló gyülekezetek szervezését olyan feltételekhez köti, amelyek kertváros önállósulását késleltethetik. Az önállósulás legfontosabb indoka az volt, hogy kertváros egy évtized alatt nagyon kiépült. A tanyabokrokból sok fiatal család épített házat ezen a területen és költözött be a városba. Az új környezet, az építkezéseket jellemző hétvégi összefogások, vagy az úgynevezett háztáji telkek hétvégi művelése a beköltözött családok nagy részét távol tartotta és elidegenítette a templomtól és a gyülekezet közösségétől. A hitbeli közömbösség jellemzője volt, hogy a konfirmációi oktatásra hívottak között többen voltak akik még soha sem jártak a nagytemplomban, és voltak családok, ahol a gyerekek azt sem tudták, hogy Nyíregyházán egyáltalán van evangélikus templom.

A feladat és az önállósult gyülekezethez kapcsolódó reménység az volt, hogy a még elérhető evangélikusokat kisebb, de családiasabb közösségbe vonjuk. A jelenlevő presbiterek egy kivételével támogatták az önállósulás gondolatát. *1992. január 04-re kitűztük a következő presbiteri ülés időpontját azzal az elhatározással, hogy ezen az ülésen a körzeti gyülekezeti munkaterv megbeszélése mellett számba vesszük azokat a kérdéseket, amelyeket az önállósulással kapcsolatban a központi presbitériummal tisztázni kell. Így is tettünk. A körzeti presbitérium javaslatát a január 12-én megtartott körzeti Közgyűlés is elfogadta. A VI. körzet Presbitériumának és Közgyűlésének határozatát az önállósulásról március 13-án terjesztettük az összgyülekezeti presbitérium elé. A tisztázandó kérdéseket kilenc pontba foglaltuk.

A leglényegesebb kérdések a következők voltak: 1./ Az önállósuló gyülekezet határainak pontos meghatározása. Az természetes volt, hogy a vasúttól keletre eső városrész, amely a város belső területéhez tartozik, továbbra is a nagytemplomi gyülekezethez tartozzon. Kértük, hogy a Polyákbokor-Mohosbokor-Sulyánbokortól délre eső tanyák, a Felsősimai rész, Hosszúhát, Samóka és Verescsárda kerüljön át a IV. vagyis a kálmánházi körzethez, mert az ott lakók, sokkal inkább a Simai út fele közlekednek a városba, mint a Tiszavasvári úton. Ugyanakkor kértük, hogy az I. körzetből Nagycserkesz önállósulása után Nyíregyháza közigazgatási területén belül maradó Szelesbokor, Vajdabokor, Kazárbokor, Szabadságbokor a kertvárosi gyülekezet része legyen, hiszen ezeknek messze múltba visszanyúló kapcsolata volt Sulyán- Benkő- Salamonbokor iskoláival. 2./ A pénzügyi szétválasztást megkönnyítette, hogy a körzeti bevételek és kiadások könyvelése már korábban is külön történt. Tisztáztuk, hogy gyülekezet területén lévő épületek és a Malom utca 13 sz. alatti lelkészlakás kertváros tulajdonába megy át. Ugyan így a körzeti lelkész szolgálati autója is. 3./ Az összgyülekezeti presbitérium hozzájárult ahhoz is, hogy a VI. körzet lelkész az önállósuló kertvárosi gyülekezetben folytassa szolgálatát. Így Kertvárosnak nem kell külön lelkészválasztást kezdeményezni. A VI. körzet városban levő és a nagytemplomi gyülekezetben maradó részéről a nagytemplomi gyülekezet lelkészei gondoskodnak. 4./ Izgalmas kérdéssé vált, hogy a Kertváros milyen időponttal mondja ki önállósulását. Bozorády Zoltán esperes, aki a nyíregyházi gyülekezet igazgató lelkésze is volt, azt kérte, hogy Kertváros csak az 1992-es év lezárásával önállósuljon, mert a VI. körzet lelkészének távozása a nagytemplomi gyülekezet lelkészeinek létszámának csökkenését jelenti és Laborczi Géza is fizetés nélküli szabadságon volt.

A másik oldalról az önállósodással foglalkozó megbeszélések, gyűlések, tervezgetések olyan várakozással teli légkört jelentetek, hogy indokolt lett volna az önállósulás időpontjának mielőbbi kimondása. Ezért csak az év feléig vállaltam a nagytemplomi szolgálatokat, a presbitérium pedig elfogadta, hogy 1992. július 1-el Kertváros önállósul.

A VI. körzet gondnoka Morauszki György volt. Májusban és júniusban előkészítettük a gyülekezet tisztségviselőinek és Képviselőtestületének megválasztását. A képviselőtestület tagjainak megválasztásánál arra törekedtünk, hogy minden tanyabokornak legyen képviselője. Megpróbáltuk felmérni a gyülekezet létszámát. Ehhez egy öt évvel korábbi egyházfenntartói járulékot fizetők jegyzékét tudtuk alapul venni. Számoltunk azzal, hogy öt év alatt nagyon sok változás történt, mégis úgy ítéltük meg, hogy Kertvárosban és a hozzátartozó 16 tanyabokorban legalább 800 evangélikus család él. Ezért a gyülekezet létszámát 2500 főben határoztuk meg és ilyen mértékben vállaltuk a közegyházi terheket is. Nagyváti Pál megtervezte a gyülekezet pecsétjét és a presbitérium döntött arról, hogy a lelkészi hivatalt Élimben rendezzük be.

Bár a benkőbokori iskolaépületeket csak augusztus 1-el kaptuk vissza, már júliusban pályázatot nyújtottunk be a Népjóléti Minisztériumhoz, hogy Benkőbokorban öregek napközis ellátását és étkeztetését tudjuk megszervezni. Demcsákné Balczó Ildikó csak az év végéig vállalta a helyettes felügyelői megbízatást. Ő is és Pampuch István presbiter is a belvárosban lakott. A kertvárosiak megértéssel fogadták, hogy ők továbbra is a nagytemplomi gyülekezet tagjai maradnak.

A Kertvárosi gyülekezet szeptember 13-án választotta meg tisztségviselőit. A gyülekezet felügyelője Nagyváti Pál lett, aki, bár a belvárosban lakott eddig is készségesen segítette kertváros önállósulását és vállalta a gyülekezet építés feladatait. Két fiatal másodfelügyelőt választottunk azzal a reménységgel, hogy az évek alatt megszerzett tapasztalatukkal később ők lesznek majd a gyülekezet vezetői. Csengeri Tamást és Mócsán Lászlót A gyülekezetnek volt már egy gondnoka Morauszki György, mellé második gondnokul választottuk Dániel Zsuzsannát. A gyülekezet pénztárosául Sánthánét, Magna Máriát választottuk, aki már az előző hónapokban is ellátta ezt a szolgálatot. A Számvevőszék tagjai Morovszki Istvánné elnök mellett Gerliczki Istvánné, Halászné Zajácz Gyöngyi és Manó Lajosné lettek. A gyülekezet jegyzőjének Virág Józsefnét választottuk. Szeptember 27-én megtörtént a gyülekezet tisztségviselőinek beiktatása. Ettől kezdve tudatossá vált a gyülekezet építésnek az összetartozás és összefogás szükségességét erősítő folyamata, amely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az előttünk levő feladatokkal szembe tudjunk nézni. Köszönettel tartozunk Demcsákné Balczó Ildikónak és Pampuch Istvánnak, hogy az önállósulás felé vezető úton a kertvárosi gyülekezet vezetésében és segítésében részt vállaltak. Amikor megválasztottuk az új tisztségviselőket, egyúttal tőle is elköszöntünk, további munkájára Isten áldását kérve.

Az előttünk levő feladatokat kezdettől fogva láttuk. Már az 1992 november 2-i presbiteri gyűlésen felvetődött a gyülekezeti központ kiépítésének és a benkőbokori épületek hasznosításának kérdése. A gyülekezeti központ kiépítésére legkézenfekvőbbnek a salamonbokri iskola területe látszott, voltak azonban más javaslatok is, amelyeket megvizsgáltunk. Az utcasorban található telkek túl kicsik voltak, a Tiszavasvári út melletti telkek pedig egyrészt a repülőtér leszálló sávjába estek, másrészt a kaszárnyák közelsége miatt ezen a területen magas épületek építése, torony emelése szóba sem jöhetett.

A salamonbokori iskola épülete is és környezete is nagyon elhanyagolt állapotban volt. A tanítás csak egy évvel korábban szűnt meg. A 7.sz általános iskolának volt ott egy alsós vegyes osztálya, amelybe 10-12 gyermek járt, 1-4. osztályosok. Mivel a város nem akarta fejleszteni az iskolát gondot sem fordított az épületre. A tanító lakásban egy fiatal tanítónő lakott családjával. Kerítés gyakorlatilag nem volt, a telket kivágott fák törzséről felnövő akácos szegélyezte és ott voltak a kivágott öreg jegenye nyárfák tuskói is. Az udvaron egy náddal szegett düledező szín és egy tehén számára istállónak szánt földkunyhó állt. A kertben és az udvaron egy kifejlett növendék üsző legelt. Az iskolához a város felől a Hajnal utca folytatásaként keskeny akáccal benőtt föld út vezetett. De ez az iskola valamikor öt tanyabokor központja volt, köztük Szélsőbokoré is, melynek nagy részét az egyre jobban terjeszkedő város már magába olvasztotta. A környék legkiemelkedőbb pontján állt. Havonta volt az iskolateremben istentiszteletünk. Volt egy kis közösség, amelynek mindig otthona maradt.

A presbitériumnak tett ígéret szerint megbeszélést folytattunk a város önkormányzatának főépítészével Veres Istvánnal arról, hogy a gyülekezeti központot hol építhetnénk fel. Írásban is megkaptuk a főépítész javaslatát arra, melyben elmondta, hogy kertvárosban gyülekezeti központ építésére a város nem tud megfelelő telket biztosítani. A Tiszavasvári út melletti területet pedig a katonai és légügyi magassági korlátozások miatt nem tartja alkalmasnak. Ezen felül laktanya mellett olyan létesítmény építése is tilos, ahol nagyobb tömeg gyülekezik össze. Ugyan akkor a salamonbokori színhelyet alkalmasnak találják a tervezett épületek megépítésére. *1992 december 13-i Képviselőtestületi ülésen született döntés arról, hogy Kertváros gyülekezeti központját Salamonbokorban építi ki, Benkőbokorban pedig egy olyan diakóniai központ létrehozásába kezd, amely a szeretet szolgálat több irányú fejlesztését is lehetővé teszi. Ezeket a célkitűzéseket a későbbiekben, a gyülekezetért végzett munkánkban szem előtt tartottuk.

Gyülekezeti szolgálataink a kertvárosi gyülekezetben öt központ köré csoportosultak:. 1/ A korábbi évektől folyamatosan ÉLIM gyermekotthon kápolnája volt a rendszeres istentiszteleteink és összejöveteleink színhelye. ÉLIM az Országos Egyház irányítása alá eső szeretet intézmény 40 lakóval és 20 gondozóval. Zsúfoltságát az elmúlt évtizedben két nagyobb beruházással sikerült enyhíteni. 1993-ban új épület szárny készült el lakószobákkal, a gondozást megkönnyítő hallal és vizesblokkal. Avatása május 15-én volt. 1999-ben új foglalkoztató, vendégszobák és garázs épült. Az új épület felavatása június 26. Sajátos jelentősége van annak, hogy az otthon lakói és a gyülekezet tagjai együtt lehetnek az istentiszteleteken és a gyülekezeti rendezvényeken. Ugyanakkor a kápolnába csak 90-100 személy fér be, így nagyobb rendezvények vagy nagyünnepi istentiszteletek befogadására nem alkalmas. Kétségtelen az is, hogy a hétköznapi gyülekezeti alkalmak , különösképpen az esti összejövetelek az otthon lakóinak a megszokott életrendjét és nyugalmát zavarják. Lelkészi szobát, mely a sekrestye és a hivatal szerepét egyaránt betöltötte Szokol Ilona diakonissza testvér, az intézmény hat évtizeden át volt vezetőjének halála után tudtunk a kápolna mellett biztosítani.

A kápolnában minden ünnepnap van istentisztelet, havonta külmissziói bibliaóra, és évekig itt tartottuk a konfirmációi előkészítőt, az énekkari próbákat, valamint gyűléseinket is. 2/ A város vezetőivel való megbeszélések alapján és a felvetett egyéb elgondolások kizárása után a Salamonbokori iskola területére álmodtuk a gyülekezet leendő központját. Ezt a presbitérium ajánlása alapján a gyülekezet Képviselőtestületének 1992. december 13-i ülése is elfogadta.

A következő hónapok eseményeit idézem az 1993. június 13-án a presbitérium és a Képviselőtestület elé terjesztett jelentésemben elmondottakat: „ Március 16-án Török Ferenc egyetemi tanár vezetésével három építész hallgató jött Benkőbokor és Salamonbokor felmérésére és a műszaki egyetemre eljuttatott tervek alapján helyszíni tájékozódásra, hogy az igényeinknek megfelelő terveken dolgozni tudjanak. Május végére, június elejére ígérték az általuk készítet tervek megküldését. Ezeket még nem kaptuk meg, de bármelyik nap megérkezhetnek és meg is sürgetjük azokat. Terveink előkészülete jegyében április 2-án, Pampuch István geodétával kimértük a Salamonbokori telek pontos határait. Április 17-én levágtuk a Salamonbokori telek mezsgyéjén lévő akácokat, amelyek csaknem kivétel nélkül sarj hajtások voltak, hogy a kerítés építését akadályozó akáctuskókat kiszedethessük és a kerítés helyét előkészíthessük. Április 21-én Palicz Zoltán markológépe kiszedte a fatuskókat. Május 8-án elkezdtük a föld elegyengetését és mivel csak a kétharmadát tudtuk elvégezni, ezt a munkát május 29-én tudtuk folytatni. Ezen a napon már a kiszedett akáctuskók feldolgozását is megkezdtük. Május 17-én a Betomix KFT-nél megrendeltem 120 kerítésoszlopot június 18-ra. Palicz Zoltán ígéretet tett, hogy június 19-én a kerítés drótot is megkapjuk. Ezért június 19-re, szombatra szervezzük a következő nagy összefogást a Salamonbokori telek körülkerítésére. Ezúton is kérem a segítséget.

Még Salamonbokorhoz tartozik, hogy június 9-én felkerestem Felberman Endre alpolgármestert, és kértem, tegyék lehetővé, hogy a tanítólakásban lakó tanítóházaspár a nyár folyamán lakáshoz jusson és így a tanítólakás is kiürüljön. Mind ő, mind Köteles József a lakásügyek intézője ígéretet tettek arra, hogy ezt az iskolai szünetben lebonyolítják. Ezért nekünk úgy kell készülnünk, hogy szeptemberben a Salamonbokori iskola és tanítólakás igényeinknek megfelelő átalakítását elvégezhessük. El kell készíteni a belső átalakítás tervét és el kell kezdeni a gyűjtést a szükséges anyagi fedezet biztosításához.”

A Műszaki Egyetem Építész Mérnöki Kara végzős egyetemi hallgatóknak szigorlati diplomamunka témaként jelölte meg a Salamonbokri gyülekezeti központ, vagy a benkőbokori diakóniai központ tervének elkészítését. Ebből a találkozásból később Fáczányi Zsuzsa fiatal építész mérnökkel gyümölcsöző együttműködés alakult ki. Ő elkészítette a benkőbokori öregotthon tervét, amelyet azonban fedezet hiányában mind eddig nem sikerült megvalósítani. Reméljük, eljön az az idő, amikor ez a terv megvalósulhat.

A Salamonbokori rendezés első tevékenysége az volt, hogy még 1992-ben Morauszki György és Mócsán László rendbe hozták az épület esőcsatornáját, hogy a vályogfalak ázását megakadályozzuk. A következő évben a teljes tetőfelújítás után kialakítottuk a kazánházat és új kéményt rakott Pristyák Árpád, ezzel megteremtődött az épület központi fűtésének később pedig a gázkazán elhelyezésének lehetősége.

A tereprendezéssel és felújítással kapcsolatos munkákat közös összefogással végeztük. Az 1993. június 19-i kerítés építésnél pl. harmincnégyen dolgoztunk és egy nap alatt 230 méter hosszú kerítést állítottunk fel.

*1993. szeptemberében kiürült a tanítólakás, megkezdődhetett a belső átalakítás, felújítás és takarítás. A tanítólakás nagy konyháját és a mögötte lévő nagy szobát téglafal emelésével kettévágtuk, hogy kialakíthassunk egy külön bejáratú helységet, amelyet akár irodának, akár segédlelkész lakásnak felhasználhatunk. Itt egy mosdó-zuhanyozó fülkét is kialakítottunk. A felújítási munkákat még karácsony és Újév között is folytattuk, mert mielőbb lakót akartunk vinni az egyházfi lakásba. Beszereltük a központi fűtést is, a lakásban lemezradiátorokkal, a régi tantermekben lehetőséget biztosítva a padlófűtés későbbi kiépítésére.

Szeptemberben pályázatot hirdettünk az egyházfi állás betöltésére. Október 127-én presbitérium és Képviselőtestület együttes ülése megválasztotta erre a szolgálatra Bokor Bélánét, aki ÉLIM dolgozója volt. Ő maga két évvel korábban Szatmárnémetiből települt át Magyarországra, hogy gyermekei itt tanulhassanak, férje pedig Szatmárnémeti otthonuk felszámolása után, néhány hónappal később követe családját. Albérletben laktak, így nem volt akadálya annak, hogy minél gyorsabban elfoglalhassák a Salamonbokori lakást, az épület őrzői és a telek gondozói legyenek.

*1994 tavaszán folytattuk a felújítást. Az iskola terem keleti oldalára helyezett alacsony ablakokat kiszedtük és a déli oldalon az eredetinek megfelelő magas ablakok beépítésével, az átalakítás előtti külső helyreállítására törekedtünk.

Mivel a régi tanyai iskolák közül alig van ami megmaradt, tudtuk, hogy ennek az iskolaépületnek az évek múlásával egyre nagyobb helytörténeti értéke lesz. A nagy cserépkályhák lebontása és a régi olajos padlók felszedése után, a központi fűtésre kapcsolt padlófűtést építettük ki.

Mivel fedezetünk csak az anyagköltségre volt, magát a munkát újabb és újabb közös összefogások szervezésével tudtuk végezni. Salamonbokor mellett más feladataink is voltak, ezért az épület külső vakolására csak 1996. augusztus 30-31-én került sor. Mindenütt levertük az erősen málló vakolatot, a vályogfalat nádszövettel borítottuk és így vittük fel az új vakolatot. Bár az eső erősen hátráltatta a munkánkat, 25-30 ember folyamatosan és jókedvűen dolgozott, csak a párkány kihúzások maradtak félben, ezt hétfőn, szeptember 2-án és szombaton, szeptember 7-én fejeztük be. A színező vakolatot szeptember 16-17-én tudtuk felvinni. Amikor a férfiak dolgoztak, az asszonyok gondoskodtak arról, hogy senki ne maradjon éhen és legyen elég tea, vagy üdítőital a munkásoknak.

Gyűjtésből 1997 tavaszán 30 műanyag széket vettünk a salamonbokori imaterembe. 1998. március 1-én pedig felavattuk az imaterem új oltárát, a felette elhelyezett keresztet és térdeplőket, melyeket Nagyváti Pál és munkatársai készítettek.A rendbe hozott épület, a gondozott udvar lehetővé tették, hogy Salamonbokor egyre több gyülekezeti rendezvény színhelye legyen. Már 1998. március 8-án elindul egy sorozat a Salamonbokori délutánok keretében, amelyet Varga András gyülekezeti gondnok szervezett ezen a címen: ”Tudjunk többet egészségünkről”.

Havonta egy vasárnap délután szakemberek tartottak előadást, amelyet mindig élénk megbeszélés követett. Dr. Szilágyi Attila kardiológus, Dr. Kresák Ilona rheomatológus, Dr. Babicz Tamás belgyógyász, Dr. Karasz György belgyógyász, Dr. Endreffy Ildikó orvosbiológus, Endreffy Zoltán nyugalmazott lelkész a lelkiegészségről, Dr. Reményi Mihály főorvos, a fertőző betegségekről, Tabi Lászlóné és Gyülvészi János a művészet életünkre gyakorolt hatásáról tartottak előadást.

*1998. június 28-án salamonbokori öreg diákok I. találkozóját tartottuk gyülekezeti nap keretében, mintegy 300 résztvevővel. Sátrakat a honvédségtől kaptuk, ebédet a benkőbokori konyhánk dolgozói készítettek. Vendég igehírdető Szabó Vilmos paksi lelkész, Mátis Béla egykori salamonbokri tanító unokája volt. A találkozó délután is folytatódott, ahol M.Takács Ferenc ny. tanár, Mátis Béla veje mutatta be az apósáról írott könyvét, ízes és egyéni stílusában. A délután Dr. Bánszki István gimnáziumi és M.Takács Ferenc általános iskolai igazgatók beszámolójával ért véget.

*2000. július 8-án Endreffy Zoltán ny. lelkész és Magyar László lelkész szolgálatával kezdődött a II. találkozó. Endreffy Zoltán tótnyelvű igehirdetése az idősebbekben visszaidézte a régi emlékeket, amikor még tótnyelvű istentisztelet is volt a gyülekezetben. Az időjárás nem volt kegyes a közel 250 résztvevőhöz. Nyár lévén, mégis szinte jeges szél döntögette az oltár virágvázáit és tette próbára a hallgatóság hidegtűrő képességét. Ezután lelepleztük Soltész István tanító emléktábláját, aki Thuróczi Zoltán püspök kérésére önként ment el az elhurcoltakkal, hogy szlovák nyelvtudásával tolmácsként segítségükre legyen. Négy gyermeket hagyott itthon és sohasem tért haza. A megemlékezést Magyar László, a leleplezést Labossa Gusztáv tartotta. Az ünnepségen részt vettek Soltész István gyermekei is, köztük Soltész István újságíró, aki hosszú évekig volt a Magyar Nemzet főszerkesztője, és unokái, dédunokái, köztük ifj. Soltész István, aki a Parlament főtitkára. Délután, Nagyváti Pál megnyitó szavai után kiállítás nyílt Soltész István tanító és Tabi Lászlóné festményeiből.. A találkozó emlékére Tabi Józsefné Jenei Erzsébet nyírbátori tanárnő, ki a salamonbokri iskola tanulója volt, két tűzzománc Luther-rózsát készített. Egyiket Salamonbokornak, másikat ÉLIMnek ajándékozta. Ezt az összejövetelt megtisztelte jelenlétével Csabai Lászlóné polgármesterasszony és férje, Giba Tamás alpolgármester, valamint Póka Imre képviselő. Az összejövetel Labossa Gusztáv hagyományőrzéssel kapcsolatos előadása zárta.

Újabb sorozat indult 1999-ben: „Család és családi nevelés szerepe az ezredfordulón.” Ezen a sorozaton Orosz Jánosné ny. pedagógus, aki az iskolában is tanított és bírósági ülnök volt a kiskorúak tárgyalásain, Godja Györgyné a GYÁM Hivatal képviseletében, Herka Béla rendőr-alezredes a gyermekkori bűnözésről tartottak előadást. A pedagógusok közül Tar Jánosné a Kossuth gimnázium, Takács Ferenc az általános iskola, valamint Martinovszky István a Luther Márton kollégium képviseletében tartott előadást.

*1999. júliusában a kertvárosi gyülekezet megvette Smidt Zoltán 250 négyszögöles telkét az iskola telek mellett, hogy az autóparkolás lehetőségét nagyobb rendezvények alkalmával is biztosítani lehessen már most és a leendő gyülekezeti központ felépítése után is.

*1999 nyarán a gyülekezet úgy dönt, hogy november első vasárnapján minden esztendőben megemlékező istentiszteletet tart az 1944. november 2-án szovjet munkatáborokba elhurcoltak emlékére.

*1999. november 7-én az első megemlékező istentiszteletet Megyer Lajos ny. lelkész végezte, a megemlékezést Labossa Gusztáv a Városvédő Egyesület elnöke tartotta.

*2000. november 5-én a megemlékezést Dr. Fazekas Árpád ny. főorvos, helytörténész tartotta. *2001-ben a megemlékezésen Dr. Reményi Mihály nyugalmazott főorvos mondott emlékbeszédet.

Salamonbokorhoz kapcsolódik a gyülekezeti kirándulások szervezése is. Ezeknek az előkészítését Varga András és Pristyák Istvánné gondnokok végezték.

Gyülekezeti kirándulás keretében 1995. szeptember 5-én a fancsali testvérgyülekezetben, 1999. május elsején Pusztaszeren 1998. augusztusában 2000. április 18-án és 2001. áprilisában a Parlamentben jártunk. 2000. őszén Szatmár-Beregi kiránduláson Kölcsén, Szatmárcsekén, Tákoson, Csarodán jártunk. 2001. tavaszán ezen a területen pusztított az árvíz, 2002. május elsején az újjáépítés megtekintésére került sor. Ezen az úton felkerestük Nagyar nevezetességét, a holt Petőfi fát, ahol Nagyváti Pál szavalta el Petőfi Tisza című versét, melyet a hagyomány szerint itt írt a költő, majd Tiszacsécse, Szatmárcseke, Túristvándi, Csaroda és Tákos következett. A tákosi „mezítlábas Notre Dam”-ban tartotta Laborczi Géza lelkész a napot lezáró áhítatot.

Salamonbokorban 1992-től működik a nyugdíjas klub, ahol a környéken lakó asszonyok hetente két délután összejöhetnek. Saját maguk által vart, vagy fonott ajándéktárgyakat készítenek. Vezetőjük Bakai Júlia képviselőtestületi tag. 1999 augusztusában ők gondoskodtak arról, hogy a salamonbokori kápolnának legyenek saját úrvacsorai edényei. Ők szervezik a nőnapi, anyák napi megemlékezéseket, a húsvéti és karácsonyi vásárokat, Bevételeikkel jótékony gyűjtésekbe kapcsolódnak be, vagy a kirándulások költségeinek fedezéséhez járulnak hozzá.

Salamonbokor egyre inkább a kertvárosi gyülekezeti élet központjává válik. Különösen azóta, hogy 2000-ben Hegyi Jenő és családtagjai földadományaként a város felől jövő utat három méterrel kiszélesíthettük, az utat leszűkítő akácokat levághattuk, a gyökereket kiszedethettük és az útfelületet elsimíttathattuk. Jelenleg hét méter széles és világos földút vezet a gyülekezeti házhoz. A város vezetőitől ígéretet kaptunk az út még szélesebbé tételére, a közművek elhelyezésére és szilárd útburkolat kiépítésére. Bízunk abban, hogy Salamonbokor továbbfejlesztése tovább folytatódik.

3/ A harmadik központ, amely a kertvárosi gyülekezet életében fontos jelentőséget kapott, a visszakapott benkőbokori iskola lett. Nagy Mihállyal, a gyülekezet benkőbokori presbiterével vettük át az iskolát, a Városi Könyvtártól 1992. szeptember 09-én A tanítás már egy évtizeddel korábban megszűnt. Az itt tanulókat városi kollégiumokban helyezték el. A tantermeket a Városi Könyvtár kapta meg raktározás céljára. Az olvasásból kivont, vagy erősen elhasználódott könyveket helyezték itt el. A tanítólakásban egy idős nyugdíjas tanító-házaspár, Oláh Pál és felesége lakott. Több mint negyven évet töltöttek Benkőbokorban és köztisztelet vette őket körül. Számunkra megnyugtató volt, hogy amíg itt laktak, hűségesen vigyáztak mindenre. Az épület együttesben hét tanterem, és egy kétszobás tanítólakás volt.

Amikor az épületek hasznosításáról gondolkodhattunk, azt tudtuk, hogy a hely alkalmas gyermek és ifjúsági táborok, gyülekezeti napok és konferenciák tartására, de azt is, hogy itt nagyobb lehetőségek nyíltak meg számunkra. A benkőbokoriak azt kérték, hogy olyan idősek otthonát hozzuk létre, ahol gondoskodni tudunk a tanyabokrokban lakó, sokszor magányos, segítségre szoruló emberekről.

Az 1991. évben döbbenetes módon magasra szökött az öngyilkosok száma. 17 öngyilkost temettünk, az evangélikus lelkészek által eltemetettek 7,5 %-nál ez volt a halál oka.

Hármas feladatot láttunk magunk előtt: 1.) idős embereknek naponta meleg étel biztosítása, 2.) öregek napközi otthonos ellátása, 3.) bentlakásos ellátás megvalósítása.

A Presbitérium és Képviselőtestület magáévá tette ezt a célkitűzést és már az 1992. július 20-i összevont ülésen határozat született, hogy a Népjóléti Minisztérium pályázati kiírására pályázatot nyújtunk be öregekről gondoskodó szociális ellátás kiépítésére.

A pályázatot támogatta a városi önkormányzat szociális irodája és jegyzője is, mert szociális gondozás szempontjából hátrányos helyzetben levő, elhanyagolt külterületen terveztük segítő szolgálatunk kiépítését. A pályázaton nyert 1,5 millió forinttal kezdtünk a leendő otthon konyhájának kialakításához. A felső épület tantermeinek konyhává és étkezővé alakítására Bogár László építészmérnök készítette el a tervet. A szennyvízelvezetés tervét, pedig Eisert László vízügyi szakmérnök.

A szennyvíztároló építésénél gondot jelentett, hogy a leendő konyha közelsége miatt az iskola kertjében nem lehetett elhelyezni. A szomszédos telek Pokoraczki Erzsébet adományaként került a gyülekezet tulajdonába. Itt készült el a szennyvíztároló és az elszivárogtató aknák is.

Amit lehetett azt közös összefogással a gyülekezet tagjai megcsinálták. Nagy munka volt és több napos összefogást igényelt a kert nyugati és északi oldalán levő öreg akácfák kivágása, az akáctuskók kiszedetése géppel és azok összerakása. Hasonlóképpen napokig tartó közös munkát igényelt 1995. nyarán a szennyvíz vezeték fektetése és az aknák kiépítése. Közös összefogással készült 1995. őszén a városból kapott ivóvíz aknájának megépítése és a telken belüli külső vezeték lefektetése. Korábban az iskola udvarán lévő 104 méter mély fúrott kút biztosította a víz ellátást.

1994-ben a gyülekezet tulajdonába került Babicz István nagytemplomi gyülekezeti felügyelő adományaként az iskola korábbi gyakorló kertje. Nagy Mihály benkőbokori presbiter adományaként a kapubejárat előtti háromszög alakú terület, melynek jelentős részét a földút és a szemben levő házak kocsi bejárói foglalták el.

Hogy a későbbi fejlesztés lehetőségét biztosítsuk 1995. június 1-én megvettük Melnyik Jánosnétól a már tulajdonunkban levő területtel határos kis termőértékű homokpartot, melynek rendben tartása a későbbiekben sok gondot okozott, de 2000-ben erdőtelepítési engedélyt kaptunk rá és 2001. tavaszán akáccal beültettük. A telepítés is és az elültetett csemeték gondozása is többszöri és több napos összefogást igényelt.

A konyha kialakítására vonatkozó belső átalakítást Lukács Károly a Kalevala KFT ügyvezető elnöke vállalta és 1995. februárjában nagy erővel hozzá is kezdett. Ekkor derült ki, hogy az államosítás után a déli oldalról az épülethez illesztett két tanári szobát magába foglaló, fél tető alatti toldalék tégla fala annyira salétromos, hogy az egészet le kell bontani, sőt még a földben levő téglákat is ki kellett szedni, újra kellett alapozni és falazni. Ez jelentős költség növekedést jelentett. Ráadásul ekkor jelent meg az úgy nevezett Bokros-csomag, mely megvonta az egyházaktól az ÁFA visszaigénylés lehetőségét. Közegyházi támogatásban sem részesültünk. Lukács Károly maga is nagyon nagy áldozatot hozott azért hogy konyhánk elkészüljön és megkezdhesse szolgálatát.

*1995. október 29-én hálaadó istentiszteletet tartottunk, hogy konyhánk elkészült.

Konyhánk 1996. január 2-án kezdte meg szolgáltatását. Kezdetben 20 személynek szállítottunk ebédet. A szükséges edények egy részét hirdetésben elhangzó kérés alapján a gyülekezet tagjai adták össze. Nagy méretű főzőedényeket a nagycserkeszi TSZ konyhájáról kaptunk kölcsön.

A konyha dolgozói az első hónapban fizetés nélküli segítők voltak. Ma is csak köszönettel tudok visszagondolni rájuk. Különösképpen Garancsi Jánosnéra, aki ÉLIM nyugdíjas szakácsnője volt és minden nap hajnalban kelt, hogy Benkőbokorba kijöjjön és az ebéd időben elkészüljön. Február 1-től lett konyhánk szakácsa Orosz Csaba. A segítőket a Munkaügyi Központon keresztül igényeltük, mert így fizetésük 50, vagy 70 %-t támogatásként megkaptuk. A konyhai szolgáltatással elinduló szociális tevékenység vezetője Bartos Erzsébet lett. Az ebéd kiszállításának gondját az oldotta meg, hogy a termelő szövetkezettől kaptunk egy általuk leselejtezett, puttonyos IZS gépkocsit, amely a magas üzemanyag fogyasztás miatt nem volt gazdaságos, de jól bírta a sáros földutakat is és évekig hűségesen szolgálta konyhánkat. Nagyon sokan segítettek abban, hogy 100 személyes konyhánk megkezdhesse működését.

Állami normatív támogatásban 1996. május 1-től részesültünk. Ez biztosította dolgozóink fizetését és lehetővé tette, hogy pénztárosnak és könyvelőnek Sántha Zoltánné négyórás alkalmazást kapjon.

A főzés biztosítására először két ajándékba kapott használt gáztűzhelyt és két gázzsámolyt állítottunk be, melyeket a nagykállói kórháznak leselejteztek és nagyon olcsón meg tudtunk venni. A PRIMAGÁZtól rendeltünk gáztartályt és felállításához az önkormányzattól kaptunk 150 ezer forint segélyt. Talapzatát közös összefogással készítettük el, nagyon ügyelve arra, hogy erős, teherbíró legyen.

Meglepő volt számunkra, hogy kezdetben épp a legrászorultabbak fogadták nehezen szolgáltatásunkat. A kifogások gyakran ismétlődtek:” Én még megtudok magamnak főzni.” „Én még nem vagyok tehetetlen.” „Nem vagyok olyan szegény, hogy mások segítségére szoruljak.” „ Mit mondanak az emberek, hogy elhagyom magam.” „Minden héten meglátogatnak a gyermekeim, gondoskodnak rólam.”

Salamonbokor, 2006. augusztus 27.

Nagyváti Pál 2008. február 14-én bekövetkezett halálával egyházközségünk történetének rögzítése félbeszakadt, folytatása ránk, örököseire maradt...