Aki nem lakik nagyon messze, haza tud menni este. De aki akar, a házban éjszakázhat.

A részletes órarend innen letölthető.

A tanfolyami jelentkezéseket augusztus 7-ig az ezsu@lutheran.hu címre várjuk, név, gyülekezet, elérhetőségek megadásával.

A kántortalálkozón való részvételről (és szállásigényről) augusztus 18-ig kérünk értesítést!

A Kántorképző Intézet nevében:

A 2015. évi továbbképző beszámolója:

Ha nyárutó, akkor Fót. A Kántorképző Intézet villaépülete és árnyas kertje idén is értékes programoknak, inspiráló találkozásoknak nyitott teret: 2015. augusztus 23. és 26. között újra összegyülekeztek a gyakorló kántorok és egyházzenészek.

Az idei év háromszorosan is jubileum, amely átgondolásra és összegzésre késztet. Tizenötödik alkalommal került sor kántortovábbképző tanfolyamra, ahol a gyülekezeteinkben szolgáló evangélikus kántorok kaphatnak segítséget és ötleteket. A tanfolyam ötödször kapcsolódott össze ökumenikus orgonakurzusokkal. És tizedik éve része a programnak Fassang László orgonaművész improvizációs kurzusa.

Az évfordulókon túl most leginkább a közös öröm határozta meg az együtt töltött napokat. A repertoárbővítő kurzus (augusztus 23-25.) ugyanis egy új kotta megismerésére adott lehetőséget. Az augusztus 20-i ünnep előtti utolsó pillanatban hagyta el a nyomdát a Korálelőjátékok az Evangélikus énekeskönyv énekeihez című, kétszázhatvan oldalas gyűjtemény, sok egyházzenész többévi munkájának gyümölcse: egyik része válogatás a klasszikus korálfeldolgozás-irodalom kevésbé ismert darabjaiból és szerzőitől, másik része pedig kortárs komponisták alkotásainak színes csoportja (az opus részletesebb bemutatására hamarosan sor kerül az Evangélikus Élet hasábjain és az evangelikus.hu oldalon is). A felfedezésben a kötet szerkesztői (egyben szerzői): Bence Gábor és Gálos Miklós - valamint Mekis Péter orgonaművész - segítették a résztvevőket.

A kurzus nyitányaként huszonöt mű csendült fel a gyűjteményből Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa, Kérges Dániel, Kocsis Krisztina, Mekis Péter, Németh Sándor és Szebik Attila előadásában. Mivel gazdag a közös énekkincs, a kottát más felekezetűek is jól tudják használni.

A továbbképző tanfolyam hallgatóival Ecsedi Zsuzsa és Bence Gábor foglalkozott, megadva mindenkinek a személyes segítséget és iránymutatást.

A reggeli és esti közös zsoltáros imádságok alkalmával – Hafenscher Károly összeállításában – páli levelek kerültek a gyülekezet elé (1Kor, Gal, Zsid); két este Bence Áron hirdette az igét.

Szinte második prédikációként Pál apostol volt a főszereplője a zenehallgatásoknak is: Mendelssohn Paulus oratóriumából Ecsedi Zsuzsa válogatott, leginkább a korálra épülő tételeket kiemelve. Az ő feladata volt a kurzusok szerkesztése, szervezése, a háttér és a szellemi tartalom megteremtése is.

Augusztus 26-án - a tavalyi év után ismét - Cegléd felé vették az irányt az orgona szerelmesei, a evangélikus templom türingiai stílusú Bach-orgonájához. Fassang László idei kurzusának anyagát - az improvizáció mellett - J. S. Bach művei, valamint Bach-kortárs és Bach-tanítvány szerzők korálfeldolgozásai adták. A kezdeti ismerkedés, labdázás és bemelegítés után akadt olyan, aki csak néhány hangot szólaltatott meg, más nagyobb darabbal foglalkozott. A lényeg viszont mindenki számára azonos volt: kiaknázni a hangszer különleges hangszíneit, legyőzni a fizikai korlátokat.

A napot - és az egész tanfolyamot - Fassang László improvizációs orgonaestje zárta, melyen a közönség által megadott témákat - többnyire koráldallamokat - dolgozott fel különböző stílusokban. A hálaadást Bence Gábor igeolvasása és közös éneklés erősítette.

Minden évben komoly kérdés a szervezők számára, hogyan mozdíthatnák meg a szolgáló kántorokat. Mert ismerve Magyarországon az egyház és az egyházzene helyzetét, nagy szükség volna arra, hogy még több helyen szóljon bátrabban és jobban az ének és az orgona, segítve gyülekezeteink életben maradását és a szüntelen istendicséretet.

A kotta leírása:

Korálelőjátékok az Evangélikus énekeskönyv énekeihez
Szerkesztette: Bence Gábor és Gálos Miklós
Kiadja a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának megbízásából,
a Kántorképző Intézet közreműködésével
a Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója, Budapest, 2015
Felelős kiadó: Kendeh-Kirchknopf Péter
Kottagrafika: Pócs Miklós
Korrektúra és mutatók összeállítása: Ecsedi Zsuzsanna
Tördelés: Ecsedi Klára
A borítót Szita István rajzának felhasználásával Kendeh-Kirchknopf Péter tervezte

A 2014. évi továbbképző beszámolója:

A megszokott igényes programmal várta a Kántorképző Intézet a tizennegyedik kántortovábbképző tanfolyam és az - immár negyedszer megvalósuló - ökumenikus orgonakurzusok résztvevőit 2014. augusztus 21. és 26. között a fóti Mandák-otthonban.

A hallgatók háttere igen változatos volt: kisvárosi kántor és felföldi konzervatóriumi növendék, erdélyi nyugdíjas mérnök és fővárosi gimnazista egyaránt megfordult a programokon.

Az evangélikus gyakorló kántorok részt vehettek a meghirdetett kurzusokon; emellett - igény szerint - karvezetésből Bence Gábor, a kántorképző igazgatója, orgonából Ecsedi Zsuzsa, az intézet tudományos munkatársa foglalkozott velük.

A jól bevált és igen hasznos tudást adó intonációs kurzust Fekete Anikó egyházzenész akadályoztatása miatt végül Németh Csaba orgonaművész és Bence Gábor vezette. Christiane Michel-Ostertun herfordi professzor jegyzete alapján haladva olyan technikákat lehetett elsajátítani, amelyekhez - legalábbis kezdetben - nem szükséges eredeti zenei ötlet, hanem elég a korálkönyvi kíséretet alapul venni. Csak éppen nem mindig mindent és nem feltétlenül olyan sorrendben játszunk, mint ahogy a kottában áll. Az ének legjellemzőbb motívumának egy- és többszólamú ismétlése önálló zárlattal már megfelelő bevezetés az énekhez: megadja a kezdőhangot, a tempót és a karaktert. Ezt lehet visszhang-effektussal bővíteni, regisztrációval színesíteni. A folyamat megszakítható szünetekkel, megváltoztatható metrumváltással.

A tanultakat rögtön "élesben" is ki lehetett próbálni: vasárnap hat kurzushallgató végezte a kántori szolgálatot a fóti gyülekezet istentiszteletén.

Vasárnap este a készülő korálelőjáték-gyűjtemény munkájának jelenlegi állását ismertette Gálos Miklós, a kötet szerkesztője és Bence Gábor (mindketten szerzői is néhány műnek).

A hétfői napot a ceglédi evangélikus templomban töltötte az orgonaszeretők népes csoportja. A "Bach-orgona" - az Aeris Orgona Kft. hangszere, Magyarország első váltócsúszkás (egyes regiszterek mindkét manuálon megszólaltathatók), új építésű barokk orgonája - már tavasz óta vonzza az érdeklődőket, és új színt hozott a helyi gyülekezet életébe is. Most Fassang László orgonaművész Bach- és (kilencedik alkalommal megrendezett) improvizációs kurzusa adott alkalmat a hangszer megismerésére. Az idő is kegyes volt a programhoz: a gyönyörű napsütés és a ceglédi főtér árnyas fái kitűnő inspirációt adtak a muzsikáláshoz. Szükség is volt erre az energiára, mert az új hangszeren minden egy kicsit másképp működik, mint a szabványos orgonákon: kisebb a pad, más méretűek a manuál- és pedálbillentyűk; különleges a regiszterek hangszíne, szokatlan a sípok megszólalási módja.

A napot az esti hangverseny koronázta meg: négy kurzushallgató játszott Bach-korálfeldolgozásokat, Fassang László pedig két nagyszabású Bach-mű - C-dúr toccata, adagio és fúga (BWV 564), valamint e-moll prelúdium és fúga (BWV 548) - után az orgona és a zene lehetőségeit kiaknázó improvizációkkal is lenyűgözte a hallgatóságot. Péter Zoltán, a gyülekezet lelkésze a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézust ábrázoló oltárkép alapján hirdette az evangéliumot.

A tanfolyam idejét - a nagyszerű ősi gyakorlatot legalább részben felelevenítve - zsolozsma-istentiszteletek tagolták (GyLK 646, 647). Az esti sorozaton Novotny Dániel, az aszódi gimnázium iskolalelkésze szolgált Pilátus kérdései - rejtett válaszok címmel, János evangéliumának 18. fejezete alapján. A reggeli sorozatot, az ének- és zsoltárrendet Ecsedi Zsuzsa készítette; az ő feladata volt a kurzusok szervezése is.

A fóti kántorképző minden programja a legfontosabb célt szeretné szolgálni: az istentisztelet szakmai tudáson alapuló, igényes megformálását. A munka ezért folytatódik a tanévben és jövő nyáron is, remélve, hogy mind többek ismerik fel az egyházzene istendicséretének hatalmas erejét.

A 2013. évi továbbképző tanfolyamról szóló beszámoló:

A fóti Mandák-otthon ebben az évben újabb épülettel gazdagodva várta az egyházzene iránt érdeklődőket. A Kántorképző Intézet 2013. augusztus 21. és 24. között tizenharmadik alkalommal rendezte meg a gyakorló evangélikus kántorok továbbképző tanfolyamát; a Magyar Egyházzenei Társasággal együtt pedig ökumenikus orgonakurzusokat is szerveztek kántorok és orgonisták számára.

A tavalyi visszajelzésekből kiderült, hogy szerencsés ötlet a továbbképző tanfolyam és az orgonakurzusok kombinálása; idén már ez volt a szervezés alapja.

A szerdától szombatig tartó intonációs kurzust Németh Csaba vezette, aki az Evangélikus Hittudományi Egyetem kántor szakán tanítja a liturgikus orgonajáték nevű tantárgyat. Ott szerzett tapasztalatait felhasználva segítette a résztvevőket, hogy a gyülekezeti ének bevezetésének és harmonizálásának minél többféle módját elsajátíthassák. Az egyéni foglalkozások eredményét közös órán mutatták be egymásnak a muzsikusok.

A csütörtöki improvizációs kurzus keretében Fassang László orgonaművész az óbudai református templomba invitálta az érdeklődőket: itt az 1899-ben épült - és az Aeris Orgona Kft. által nemrég felújított - Országh Sándor-féle orgona ébresztette a zenei ötleteket. A mechanikus kúpládás hangszer hangszíngazdagsága, regisztrációs lehetőségei - köztük egy újonnan beépített harmóniumregiszter - egész délutánra elég felfedeznivalót biztosítottak.

Szerda este egy tavaly elkezdett munka állásáról hangzott el beszámoló. Akkor néhány evangélikus zeneszerző - alkotótábor keretében Bence Gábornak, a Kántorképző Intézet igazgatójának vezetésével - olyan énekeinkhez írt korálelőjátékokat, amelyekhez eddig semmiféle irodalom nem állt rendelkezésre. Időközben bővült a terv: a hiánypótló kortárs művek mellett készül egy válogatás az elmúlt három-négy évszázad klasszikus korálirodalmából is. A szerkesztő, Gálos Miklós, a fasori gyülekezet kántora beszélt a kötet koncepciójáról - minden fontos és használt énekünkhöz legyen feldolgozás -, majd bemutatta gyűjtőmunkájának egypár gyöngyszemét. A kották nagy részét Pócs Miklós, a Kántorképző Intézet titkára készítette el.

Pénteken délután, amikor a három nyári tanfolyam tanárai is egybegyülekeztek, Bence Gábor ismertette az újonnan megjelent, kibővített korálkönyv kísérettípusait. Tanácsokkal is szolgált, hogyan gazdagíthatják kántoraink az istentiszteletet egy ének többféle kíséretének használatával.

A kurzusok és egyéb programok szervezése, gondozása - tudományos munkatársként - Ecsedi Zsuzsa feladata volt: ő tartotta a kapcsolatot az előadókkal és a tizenhárom résztvevővel; ő állította össze a tanfolyam zsolozsma-istentiszteleteinek (GyLK 646 és 647) ige-, zsoltár- és énekrendjét is.

A fóti napokat Joób Máté és Koczor Tamás elmélyült, gondolatébresztő lelkészi szolgálata keretezte.

Örömteli tapasztalat, hogy a sokféle helyről érkező, nagyon különböző előképzettséggel rendelkező résztvevők mindegyike el tudott vinni magával valamit az itt tanultakból. Ezt látva a felelősök már most törik a fejüket a jövő évi programokon.

A 2012. évi továbbképző tanfolyamról készült beszámoló:

Újfajta keretek és változatos témák várták idén Fóton az egyházzene iránt érdeklődőket. A Magyar Egyházzenei Társaság, az Evangélikus Kántorképző Intézet és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke 2012. augusztus 21. és 24. között ökumenikus orgonakurzusokat szervezett kántorok és orgonisták számára. Emellett augusztus 21-25-ig zajlott a gyakorló evangélikus kántorok szokásos továbbképző tanfolyama is, immár tizenkettedik alkalommal.

Nyilvánvaló, hogy az istentiszteleti orgonajáték nem csupán az énekek korálkönyvből való kíséretét és a megkomponált, kottában rögzített művek megszólaltatását jelenti. Emellett vannak olyan helyzetek, amikor a kántor spontán reakciójára, fantáziájára, rögtönzési képességeire is szükség van. A három kurzus valamennyi témához kínált új ismereteket.

Első tétel (kedden és szerdán): Intonációs kurzus, avagy Hogyan vezessük be a gyülekezeti éneket, népéneket az istentiszteleten?
Fekete Anikó egyházzenész doktorandusz vezetésével a résztvevők megismerhették és kipróbálhatták az intonációkészítés módjait. A lényeg annak felismerése, hogy az énekek rövid bevezetéséhez kezdetben elegendő néhány egyszerű, technikai tudást alig igénylő elem, forma elsajátítása (kánon, ostinato, dallamhangok körülírása). Idővel aztán eljuthatunk az összetettebb, látványosabb megoldásokig (imitáció, orgonakorál, toccata). A csoportos és egyéni foglalkozások célja az volt, hogy kinek-kinek a saját billentyűs tudásához illeszkedő eszköztárat adjon a kezébe.

Második tétel (szerda délután): Improvizációs kurzus, avagy Hogyan szabadulhatok fel, honnan meríthetek ötletet? Hangszer és tér mint inspirációs forrás.
Fassang László orgonaművész, aki évek óta visszatérő vendég Fóton, most a budapesti Fő utcai Szent Ferenc sebei templom Rieger-orgonájához hívta a vállalkozó szellemű zenészeket. Az 1898-ban épült hangszer különleges hangszínei, a mechanikus kúpládából adódó megszólaltatási lehetőségek valóban számtalan zenei ötletet indítottak el a jelenlévőkben, ez pedig felszabadító erejű közös muzsikáláshoz vezetett.

Harmadik tétel (csütörtökön és pénteken): Repertoárbővítő kurzus, avagy Milyen műveket játszhatunk az istentiszteleten?
A Zeneakadémia Egyházzene Tanszéke 2009-ben adta ki az Organum Officians I. kötetét, amely istentiszteleti használatra alkalmas könnyű és középnehéz prelúdiumokat, fúgákat és más hasonló tételeket tartalmaz a német barokk orgonairodalomból. Akkor szintén Fót adott otthont a kiadványt bemutató kurzusnak.

Idén ez a munka folytatódott a kötet közreadóinak vezetésével. De Enyedi Pál és Bódiss Tamás nemcsak ebből a gyűjteményből, hanem a készülő kötetek darabjaiból is válogatott. A tervezett további részek a francia és angol barokkba engednek betekintést. Most főleg Jacques Boyvin és John Stanley kompozícióival foglalkoztak a résztvevők. A művek többsége egymanuálos, pedál nélküli hangszeren (illetve harmóniumon) is játszható, így a kántorok széles körének érdeklődésére tarthat számot.

Vezérmotívum (minden nap): A fóti időt közös imádságok tagolták (GyLK 646 és 647). Reggelente a Prima rendje alapján gyűltek össze a résztvevők, felosztva egymás között a liturgus, az előénekes és a kántor szerepét. Az esti áhítatok formája minden este más volt, megmutatva ezzel is a lehetőségek gazdag tárházát. Az igerendet Péter első levele alapján Hafenscher Károly állította össze, aki a keddi vesperán is szolgálatot vállalt. A csütörtöki kompletóriumon Joób Máté volt a lelkész. Pénteken a Krisztus-dicséret (GyLK 645) imádságait a spontán kórus koráléneklése gazdagította.

A kurzusok szervezését, a huszonhárom jelentkező koordinálását Ecsedi Zsuzsa, a kántorképző zenei intézetének tudományos munkatársa vállalta magára.

Az ő feladata volt a péntek délutáni műajánló összeállítása is. Idén a Koráliskola II. kötetének több évtizede rendelkezésre álló, de mégis kevéssé ismert darabjait ismerhették meg a továbbképző tanfolyam résztvevői és a nyári tanfolyamok előadói. A bemutatóban közreműködött Pál Diana, Trajtler Dóra, Bence Gábor és Németh Sándor is.

Negyedik tétel: Zeneszerző-alkotótábor.
A klasszikus német korálokhoz gazdag irodalom áll rendelkezésünkre. De például a magyar, szlovák, skandináv és angolszász dallamok nagy részéhez semmiféle feldolgozást nem találunk. Ezen próbált segíteni Bence Gábor szervezésében Derecskei András, Gálos Miklós, Győrffy István, Kecskés Balázs, Mekis Péter és Szebik Attila. Rövid előjátékokat komponáltak, majd egymás műveit elemezték közösen. A műhelymunka igen színes eredményét az utolsó este ismerhették meg az érdeklődők.

A visszajelzések azt mutatják, hogy szerencsés ötlet a továbbképző tanfolyam és az ökumenikus orgonakurzusok kombinálása. A katolikus és református egyházzenészeket lenyűgözi a Mandák Otthon kisugárzása és a sok jó hangszer, az evangélikus kántorok pedig örülnek annak, hogy találkozhatnak hasonló érdeklődésű sorstársaikkal. A nagyobb létszám mindenkire erősítő hatással van, és a felkészült előadók munkája is jobb hatásfokkal ér célba. Ezért jövőre ezen az úton érdemes továbbmenni.

A 2011. évi továbbképző tanfolyamról készült beszámoló:

Augusztus 21. és 26. között újra összegyülekeztek a gyakorló kántorok a fóti Kántorképző Intézetben. Az immár tizenegyedik alkalommal megrendezett kántortovábbképző tanfolyam idén is gazdag, változatos programmal várta az érdeklődőket.

A jól bevált beosztás szerint délelőttönként egyéni órákra, délután és este pedig konferencia-programokra került sor.

Kezdésként két előadás hangzott el. Énekeskönyvek és évszázadok címmel Csepregi Zoltán (egyetemi tanár, az MTA doktora, az EHE Egyháztörténeti Tanszékének vezetője) adott áttekintést a XVI-XVIII. századi magyar nyelvű énekeskönyvekről, az énekanyag kialakulásáról, a repertoár változásáról és ennek okairól, a gyűjtemények szerkesztésének teológiai hátteréről. Megemlítette, hogy az e témával foglalkozóknak feltétlenül ismerniük kell H. Hubert Gabriella hiánypótló könyvét: A régi magyar gyülekezeti ének (Universitas, Budapest, 2004).

Ecsedi Zsuzsa (a kántorképző zenei intézetének tudományos munkatársa) egy évfordulót tudatosított: száz éve, 1911-ben jelent meg a Keresztyén (más néven Dunántúli) énekeskönyv, amely hét évtizedig meghatározta gyülekezeteink éneklését. (E témáról részletesebben az Evangélikus Élet ez évi 33-34. számában olvashatnak.) És mivel a kötet értékeléséhez szükség volt a XIX. századi előzmények ismertetésére és mai korunk erőfeszítéseinek bemutatására is, a figyelmes hallgató rövid idő alatt fél évezred történéseit ismerhette meg.

A hétfői nap a harmónium jegyében telt. E szó hallatán a legtöbb olvasó bizonyára egy sípoló, nyöszörgő bútordarab élményét idézi fel. Szabó Balázs (orgonaművész, organológus, harmóniumgyűjtő és -restaurátor) viszont bebizonyította, hogy ez mekkora tévedés!

A harmónium fejlődéstörténete végigkíséri a XIX. századot és a XX. század első harmadát. A fúvó légrendszerű harmónium jellegzetessége és egyben nehézsége, hogy a pedálokkal szabályozni lehet a megszólalás hangerejét. A diszkant és a basszus között megosztott regiszterek lehetővé teszik különböző hangszínek egy időben való használatát. A jó előadó ezáltal egy romantikus nagyzenekar képzetét keltheti. A szívó légrendszerű harmónium használata az egyenlő légnyomás miatt könnyebb, ezért a templomi használatban ez terjedt el (Laukó Levente segítségével a hallgatók szétszedhettek és összrakhattak egy ilyen hangszert).

Szabó Balázs - magával hozott mesterhangszerén - a legfontosabb harmóniumszerzők, César Franck és Sigfrid Karg-Elert műveit szólaltatta meg. Ismereteinek alapossága, előadásának virtuozitása és a feltáruló ismeretlen világ ámulatba ejtette a hallgatóságot.

Kedden délután Fassang László (orgonaművész, a Zeneakadémia tanára) improvizációs kurzusára került sor, immár hatodik alkalommal. A résztvevők újra átélhették az alkotás csodáját egy olyan muzsikus irányításával, akinek tapintata, nagyszerű pedagógiai érzéke még a legnehezebben megnyíló személyiségeket is felszabadította.

A szerdai esztergomi kirándulás újabb, másfajta élményt kínált. Baróti István (orgonaművész, a Főszékesegyház karnagya) a bazilika orgonájának bemutatásán túl Liszt Ferenc itteni működéséről, az Esztergomi mise bemutatásáról is részletesen beszámolt. Az ötmanuálos, jelenleg nyolcvan regiszteres, de még bővülő hangszer kipróbálása mindenkinek a maradandó emlékei közé fog tartozni.

Csütörtökön a nyári tanfolyamok előadóival bővült az érdeklődők csoportja. A tavalyi ötletet folytatva idén a Segédanyag a kántori szolgálathoz című gyűjteményből szólalt meg egy csokorra való korálfeldolgozás. A válogatást Ecsedi Zsuzsa végezte, a 37 darab bemutatásában Németh Sándor és Bence Gábor volt segítségére.

Az egyéni órák alkalmával Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa, Németh Csaba és Pócs Miklós segítette a - nagyon különböző helyzetű és képzettségű - gyakorló kántorok munkáját.

Komoly átgondolást igényel a jövőben, hogyan lehetne biztosítani azt, hogy az alaposan megszervezett és színvonalas programok minél többekhez eljussanak (alkalmasabb időpont, más keretek megtalálása). Mert bár a résztvevők igen sokat tanultak ezen a héten, a távollévők nagy száma elégedetlenségre ad okot.

A tanfolyam szilárd keretét hagyományosan a zsolozsma-istentiszteletek biztosították. A vigasztalás és bátorítás témakörében összeállított igerend Hafenscher Károly munkája. Rajta kívül Lacknerné Puskás Sára, Lackner Pál és Joób Máté szolgált az alkalmakon. A zsoltárok közös imádkozása bekapcsolta a jelenlevőket az Egyház évezredes istendicséretébe, a mennyei istentiszteletbe: ez a legnagyobb ajándék!

A 2010. évi továbbképzőről készült beszámoló:

Ha nem is világraszóló, de a résztvevők számára kedves jubileumra került sor a fóti Kántorképző Intézetben. 2010. augusztus 22. és 27. között tizedik alkalommal gyülekeztek össze gyakorló kántorok a kántortovábbképző tanfolyamra.

A kezdeti útkeresés után fokozatosan alakult ki, milyen legyen a tanfolyamok időbeosztása, milyen témák és előadók segíthetik egyházunk kántorainak töltekezését. A kikristályosodott megoldás: délelőttönként egyéni órák igény szerint, délután és este pedig olyan konferencia-programok, amelyek szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthatnak.

Idén a hallgatók négy tanárhoz fordulhattak kérdéseikkel. Ecsedi Zsuzsa az éppen tanult orgonadarabokhoz szólt hozzá, és új, istentiszteleten jól használható műveket ajánlott. Németh Csaba a gyülekezeti énekeket bevezető intonációk műhelytitkaiba vezette be az érdeklődőket. Bence Gábor a korálok harmonizálásában segített, Pócs Miklós pedig a résztvevők karvezetés tudását tökéletesítette.

Hagyomány, hogy minden tanfolyamon tér nyílik egy teológiai előadás számára is: nyitásként vasárnap este Dr. Hafenscher Károly a zene evangélikus megközelítéséről beszélt, a Lutherra utaló Valóban ördögöket űz? címmel. A sok új megállapítást tartalmazó, gondolatébresztő előadás megérdemelné, hogy írásban minél többekhez eljusson.

Hétfőn este Fassang László improvizációs kurzusára került sor, immár ötödik alkalommal. Lebilincselő a tapintat és nyitottság, ahogy minden játékos számára megtalálja azt a feladatot, amelyet az éppen meg tud oldani: így senkinek sem kell feszélyezve éreznie magát. A foglalkozás nagyszabású variációsorozattal zárult a Nékünk születék mennyi király kezdetű énekünkre, majdnem mindenki közreműködésével.

Kedden délután és este maratoni programon vehettek részt az érdeklődők. Borsányi Márton - aki idén fejezte be csembalótanulmányait a lipcsei zeneakadémián, és ősztől Bázelban tanul tovább - saját hangszerét is magával hozva a billentyűs hangszerek különböző hangolási lehetőségeiről beszélt igen érdekfeszítően, majd néhány mű előadásán keresztül mutatta be a hangolások "egyéniségét", jellegzetességeit. Az est végére már mindenki elfelejtette esetleges előítéleteit, és átélte: a csembaló hangzása betöltheti a teret, simogathatja a fület, "csak" jó hangszerre, megfelelően érzékenyen billentő előadóra és jó hangolásra van szükség.

Szerdán különböző korú és élethelyzetű, főállásban alkalmazott, illetve más munka mellett szolgálatot vállaló kántorok beszéltek kisebb vagy nagyobb gyülekezetük életéről. Farkasné Gombár Ildikó (Kiskőrös), Keveházi Márta (Pilis), Kertész Attila (Debrecen) és Szabóné Bán Ildikó (Érd) átfogó - néhol még a város bemutatására is kiterjedő - beszámolója nyomán kirajzolódott, melyek az általános jellemzők, és melyek a helyi meghatározottságok. Bence Gábor moderálásával igen élénk beszélgetés alakult ki a mindenkit érintő témáról.

Csütörtökön jelentősen bővült a résztvevők köre, mert az intézet vendégül látta a három nyári tanfolyam előadóit. A délutáni programot Pócs Miklós nyitotta, aki a kántorképző honlapjának (http://kantorkepzo.lutheran.hu) létrehozója és gondozója. Beszélt a lap felépítéséről, az állandó és változó, egyre bővülő anyagokról.

Az Egyházzenei segédanyag című "fiók" anyaga másfél éve gyűlik: a javasolt énekrendben található graduálénekekhez és heti énekekhez tartalmaz előjátékot, korálkíséretet és kórusművet, az egyházi év minden vasárnapjára és ünnepnapjára. Ecsedi Zsuzsa vállalkozott arra, hogy átnézi, értékeli és rendszerezi mindazokat az orgonadarabokat, amelyek pdf-fájlban hozzáférhetők. A majd másfél száz műből válogatott, kedvcsináló bemutató keretében huszonöt kompozíció hangzott el, az összeállítón kívül Ecsedi Klára, Soltész Petra, Iker Borbála, Kertész Attila, Pócs Miklós és Németh Sándor előadásában.

A nap zárásaként mindhárom nyári tanfolyam betekintést engedett az életébe, majd oldottabb keretek között örültek az egymással való találkozásnak.

Az együtt töltött napokat zsolozsma-istentiszteletek keretezték (a GyLK 646 és 647 rendjei szerint). A reggeli prima imádságok gyülekezeti körben zajlottak. Szerdán újdonságként a Krisztus-dicséret (GyLK 645) közös elvégzésére került sor. Az esti imádságok (vespera és kompletórium) lelkészi szolgálatát Novotny Dániel és Hafenscher Károly (aki a hét tematikáját is összeállította a Római levél alapján) vállalta.

A 2009. évi továbbképzőről szóló beszámoló:

2009. augusztus 23. és 28. között immár kilencedik alkalommal gyülekeztek össze gyakorló kántorok Fóton, a kántortovábbképző tanfolyamon. Idén egy ökumenikus orgonakurzus is kapcsolódott a programhoz.

Az orgonakurzus célja az volt, hogy megismertesse az Organum Officians című új kiadványt, amely minden felekezetben használható, kisorgonán is játszható, könnyű prelúdiumokat és fúgákat ad közre.

A kettős program vasárnap délután Béres Tamás (EHE, rendszeres teológiai tanszék) átfogó, teológiai és filozófiai mélységeket megjáró előadásával indult: A Lélek nyelve és a nyelv lelke az istentiszteleten. Rövid beszélgetés után Bence Gábor, a kántorképző igazgatója egyházzenész-nézőpontból szólt hozzá a témához: A zene kultikus és praktikus szerepe a gyülekezetben.

Este Enyedi Pál, a LFZE egyházzene tanszékének vezetője, az orgonás kötet egyik közreadója tartott zenehallgatással gazdagított történeti bevezetőt a liturgikus orgonazenéről.

Hétfőn délelőtt és délután, valamint kedden délelőtt a gyakorlati munkáé volt a főszerep. A résztvevők a kotta másik közreadója, Bódiss Tamás orgonaművész vezetésével mélyedtek el az egyes művek előadásában.

Kedden délután - folytatva a tavaly elkezdett jó gyakorlatot - orgonanéző kirándulásra került sor. Idén is három hangszer fért bele a programba. A zuglói Páduai Szent Antal-templom (Bosnyák tér) és a zuglói evangélikus templom orgonáját a kántorok, Enyedi Pál és Finta Gergely mutatták be. Fassang László segítségével belekukkanthattak a résztvevők a Művészetek Palotája nagyszabású orgonájának műhelytitkaiba is.

Szerdán a tanfolyam és egyházzenész találkozó eseményeivel folytatódott a program. Fóthoz kötődő orgonisták nagyszabású ajándékot nyújtottak át az idén nyolcvanesztendős Trajtler Gábornak, a kántorképző évtizedeken át meghatározó orgonatanárának. Kihasználva a ház lehetőségeit, hogy öt orgona, több harmónium, pianinó, sőt spinét is rendelkezésükre áll, zarándoklatot állítottak össze J. S. Bach Klavierübung című gyűjteményének III. kötetéből, mely az istentisztelet liturgikus dallamait és Luther katekizmus-énekeit dolgozza fel. Az adott művek előtt bibliai szakaszok és Luther Kis Kátéjának részletei hangzottak el, valamint megszólaltak az énekek is. Az anyagot Finta Gergely állította össze, közreműködtek Németh Csaba, Kinczler Zsuzsanna, Bence Gábor, Pál Diana, Mekis Péter, Wagner Szilárd, Ecsedi Zsuzsa, Simon Barbara, Barna Mária és Fassang László. Ez a két óra minden jelenlévő számára intenzív szellemi, lelki és zenei élményt jelentett. Szerdán este került sor Fassang László immár hagyományosnak mondható improvizációs kurzusára is.

Csütörtökön a három nyári tanfolyam előadói találkoztak egymással. Lehetőség nyílt szakmai kérdések megvitatására és baráti együttlétre egyaránt. Igen fontos, hogy a három csoport (Bence Gábor, Abaffy Nóra és Kertész Botond csapata) ne különüljön el egymástól, hanem nyitott legyen a másik sajátosságaira, értékeire.

A kántortovábbképző kitartó résztvevői minden délelőtt egyéni órákon is gazdagíthatták ismereteiket, Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa és Pócs Miklós segítségével.

Az együtt töltött napokat zsolozsma-istentiszteletek keretezték (a GyLK rendjei szerint). A reggeli prima imádságok gyülekezeti körben zajlottak. Az esti imádságok (vespera és kompletórium) lelkészi szolgálatát Béres Tamás, Mekis Ádám, Koczor Tamás és Wagner Szilárd (aki a hét tematikáját is összeállította) vállalta. A hétfő esti ökumenikus vesperára a fóti református templomban került sor.

Az idei, pozitív tapasztalatok alapján felmerült az ötlet, hogy a többi felekezettel közös programokat érdemes volna folytatni. Így Fót remélhetőleg jövőre is vonzó lehetőségeket tud majd kínálni az érdeklődők számára.

A kötet adatai:

Organum Officians - I.
Prelúdiumok és fúgák istentiszteleti használatra a XVI-XVIII. századi német és lengyel orgonairodalomból
Közreadja: Bódiss Tamás, Enyedi Pál, Kiss Zoltán
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszék 2009
(Egyházzenei Füzetek VI/1.)