Bemutatkozás

Az alábbiakban **Kiss Judit hitoktató és gyülekezeti munkatárs** bemutatkozása, bizonyságtétele olvasható.

Hideg téli időben, szüleim és nagyobb családom örömére, első gyermekként érkezhettem meg a Kemenesaljára. Áldott emlékű nagyszüleim, édesapám számára fiútestvérem kopogtatása tette teljessé a családot.

Gyermekkoromtól kezdve 2. otthonom lett a templom. Ahol szívesen, örömmel "szerepeltem", szolgáltam az iskolások között. Iskolai hitoktatásra nyolc évig végig járhattam. A konfirmáció valóban fontos állomása volt életemnek. Drága édesanyám, keresztszüleim élő hite, imádkozó szeretete hordozott, segített, hogy Isten útján tudjak elindulni. Középiskolás éveimet Sopronban tölthettem, ahova Isten vezetett, tartott és őrzött meg a diákévek kísértései során. Istenfélő barátnővel ajándékozott meg, akivel rendszeresen részt vettünk a gyülekezeti alkalmakon.

Kisebb gyermekekhez már egészen gyermekkorom óta elhivatást éreztem. De érettségi vizsgáim körül mégsem jelentkeztem ezirányú felsőbbfokú intézménybe továbbtanulni. Már akkor fontos volt számomra Isten békessége, szeretete, bölcsessége, mely minden emberi karriernél, anyagi javaknál stb. többet ér. Már akkor fontos volt, sokat jelentett: "Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az!"

Jó volt ezt az erőt a hétköznapokban megélni. Tanulmányokat tisztségviselői munkakörömhöz végeztem, amiben Isten megajándékozott és vezetett több munkakörben. Ellenőrként dolgoztam egy irodában, amikor Isten felkészített, irányított, hogy az addigi gyülekezeti szolgálatomhoz "jogosítványt" szerezzek.

Az érettségi megszerzése után hamarosan a celldömölki gyülekezetben több évtizedig áldott szolgálatot végzett, magvető lelkész Józsa Márton és Berzsenyi J. Miklós egyházmegyei felügyelő, élő hitű, imádkozó testvér gyermekmunkai szolgálatra kért fel. Nagy megtiszteltetés és felelősség volt számomra. Abban az időben nem volt iskolai hitoktatás. A gyülekezeti terembe hívogathattuk, foglalkozhattunk a gyermekekkel. Aztán jó volt megtapasztalni, hogy aki a kicsit megbecsüli, a nagyot is megkapja. Kezdeti szolgálatomban néhány gyermek érkezése, az órán való részvétele is "csoda" volt. Ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges... Néhány év múlva ismét iskolákban, heti 2 órában történhetett a magvetés... Volt olyan tanév, hogy 120-140 gyermeket bízott rám Isten.

A szombati ifjúsági órák egy életre útmutatást, eligazítást jelenthettek számomra. Huszonévesen Isten komoly útkereszteződéshez vezetett. Megkérdezte tőlem: minden ajándékot Isten kezéből szeretnél-e elfogadni?! Hálás vagyok Istennek, hogy személyes megváltómnak fogadhattam el, nemcsak valami "szokásos" ismeretnek... Isten formálhatott, alakíthatott, kezében hordozott, készített fel komoly szolgálatra. Egyértelművé tette számomra az irányt, mikor a Teológiai Akadémia Levelezői Tagozatára vezetett. Sok áldást kaphattam azokban az években is, a tanulásom során és a szolgálatomban egyaránt. A gyülekezeti gyermekmunkai szolgálat mellett édesanyámnak - aki szintén aktív munkás volt - is örömmel segítettem, bármilyen szolgálatot bíztak rám a lelkészek. Aztán Isten nagy ajándéka lett, hogy az Ő DRÁGA IGÉJE, MAGJA újra az iskolák falain belül hullhat. 1989-től iskolákban járhattam, később már mindhárom celli iskolába hittanórákat tartani.

Majd gyülekezeti munkatársként dolgoztam.

Nagy ajándék az, ha valaki Isten kertjében munkálkodhat bármilyen területen. Mégis talán a legnagyobb felelősség a gyermekmunka. Hiszen Jézus nem véletlenül mondta, mondja ma is számunkra: gyermekké kell lennetek! A hittanórákon kívül gyalogtúrákat, autóbuszos alsós-felsős kirándulásokat, áldott adventi együttléteket, 40-50 fős nyári egyhetes táborozásokat tarthattam éveken keresztül. Az Országos Bibliaversenyre elsőként Vas megyéből indulhattunk el, és több alkalommal szép bizonyságot tehettek gyermekeim a megmérettetésen. Istennek legyen érte hála és dicsőség.

Isten gondolatai mások, mint a mieink, és jó volt átélni, megtapasztalni az ő próbáit. Valóban mennyi áldás lehet abból, ha az ő kezéből tudjuk elfogadni: ő lezár kapukat, de helyette újakat nyit, ajándékoz azoknak, akik valóban Őt keresik, Őt követik.

A celldömölki kapu lezárult. Isten helyettesítő szolgálatokban adott sok áldást, örömöt. Hátrányos helyzetű gyermekekhez kerülhettem közelebb, majd egyházi iskolákban napközizhettem, városi iskolákban (megyeszékhelyen) hinthettem a magot. Közben sok áldást kaphattam.

Édesapámat Isten néhány évvel ezelőtt adventi időben hazahívta. Azóta édesanyámmal élünk együtt. Mivel ő évtizedek óta szívbeteg, ezért parókiára való kiköltözést nem tudok vállalni.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy ebbe a körzetbe kaphattam szolgálatot. Szeretnék Istennek alázatos, engedelmes, hűséges munkása lenni, hogy a hintett mag minél több gyümölcsöt teremjen.

Isten előtti felelősséggel szeretném kérni a szülőket, nagyszülőket, keresztszülőket, gyülekezeteket: "NE SZÉGYELLJÉK semmilyen körülmények között sem az evangéliumot, mert az az ISTEN EREJE!" Így kérem a közös munkánkhoz Isten segítségét, az Ő Szentlelke munkálkodhasson bennünk és közöttünk az előttünk álló időben.