1%

- 2014. március 2. Ötvened Vasárnap
Textus: 1 Mózes 13, 7-18

Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt. Az ÚR ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom. Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az ÚRnak.

Ne legyen viszálykodás közted és köztem. Aktuális a téma, sajnos mindig. Viszály van családokban, közösségekben, gyülekezetekben, politikában, kormányok és népek között, népek és népek között. Kicsi közösségben vagy nagyban egyaránt.
Viszálykodás oka különböző lehet:
Lehet érdekharc: nem érvényesülnek az én érdekeim, ezért neki esek a másiknak.
Lehet, hogy különböző nézőpontból látjuk a dolgokat, amikor más gondolunk erről vagy arról a kérdésről, és egyik fél sem tudja meggyőzni a másikat a maga igazáról.
Más megfogalmazásban ok lehet a közös nevező hiánya. Lehet, hogy ugyanazt akarjuk, ugyanaz a cél, csak más eszközökkel, más módszerrel szeretnénk ugyanazt elérni, de mégis különbség van közöttünk. Nincs egyetértés, nincs közös talaj.
S az is előfordul, hogy már az okát sem tudjuk, nem emlékszünk rá, hogy mi volt a kiinduló pont, de nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra örökítve van viszály. Mert mindig is így volt, és ránk tapadt a viszálykodás hangja, mint pióca, mely vérünket szívja, de már megszoktuk. Vajon nem lehetne abbahagyni?
A viszálykodás is lefolyása is különböző lehet. Van úgy, hogy hirtelen, különösebb meggondolás nélkül esek a másiknak, meg sem gondolom igazán, hogy mit teszek, vagy mondok. Általában a családi viszályok szoktak így történni.
Aztán van olyan is, hogy érdekeink érvényesítése végett tüntetünk, mint pl. ukrajnai polgárok. Itt kevés a hatalmuk, de ami van, a jog, azzal élnek.
Van úgy, hogy megpróbáljuk megkeresni a közös nevezőt. Ez már kicsit emberibb. Mert leülünk egymással tárgyalni, próbálunk keresni együtt megoldást. Elmondhatja egyik fél is, a másik is az elképzeléseit, a következtetéseit, az érdekeit és céljait, véleményét. Ez már kicsit megerőltetőbb, mert sokkal könnyebb viszálykodni, mint megkeresni a másikat, leülni vele és beszélgetni.
Lót és Ábrahám története egy viszály és annak a megoldása. Kirobbantó oka a viszályuknak: a föld, melyen éltek népes családjukkal, szolgáikkal, jószágaikkal, kicsinek bizonyult. Nem is Lót és Ábrahám kezdtek el veszekedni, hanem a szolgák.
Hogy milyen egy viszály kimenetele nagy mértékben attól függ, hogy milyen az istenkapcsolatunk. Ezért nézzük meg Lót és Ábrahám istenkapcsolatát.
Ábrahámmal kapcsolatban élete során többször látjuk azt, hogy Isten közvetlen megjelenik neki, vezeti őt. Ábrahám azt teszi, amit Isten kér tőle. Ha kell, lemond, többször is. Lemond először az otthonáról, lemond a föld választásának jogáról Lót javára, majd lemond gyermekéről. De amikor Isten vezetésére bízza magát, látjuk, hogy valóban áldássá lesz és áldott lesz mások számára. Amikor pl. a maga eszére támaszkodik ott Egyiptomban, s azt hazudja a fáraónak, hogy Sára nem a felesége, csupán csak a húga, akkor pórul jár, de Isten akkor is megkíméli, vezeti és kimenti a bajból.
Ábrahámnak tehát közvetlen kapcsolata van Istennel, Lótról pedig csak azt tudjuk, hogy Ábrahámmal volt. Vele ment. Nála nem találunk arra utaló jeleket, hogy önálló kapcsolata lett volna Istennel. Talán ő csupán csak abból a közvetített áldásból élt, amelyet Ábrahám közelében elnyerhetett.
Vannak fontos emberek az életünkben. Vannak olyan emberek az életünkben, akik áldást közvetítenek, de sokkal-sokkal fontosabb, hogy Istennel közvetlen kapcsolatom legyen. Hogy közvetlen csatornán tudjak vele kapcsolatot létesíteni, mert így tudom fogni a jeleit, így értem meg akaratát, így tudok én magam oltárt építeni neki, ahogy Ábrahám is (Lót viszont nem). Oltárt építeni egyet jelent a hálát adni, megköszönni, dicsőíteni, áldani Isten, terjeszteni nagyságát és hatalmát fogalmakkal.
Ennek a közvetlen Isten-kapcsolatnak az eredménye, hogy Ábrahám megteheti, hogy nagylelkű tud lenni, de nem azért, mert ő olyan erényes lett volna, hanem mert bízni tudott Istenében, hogy ígéreteit teljesíti, s gondoskodik.
Az agendánk témája: böjt felé igaz megtéréssel, ill. vakságból isteni bölcsességre. Böjt felé haladva és böjtben is fontos és szükséges, hogy önismeretre tegyünk szert. Arra kell törekednünk, hogy felismerjük magunkban a viszálykodás csíráit, amiről Pál apostol azt mondja, hogy a lelki kiskorúság jele. Fontos megkérdezni magunktól: van-e közvetlen kapcsolatom Istennel? Fontos kérni Istent, hogy vegye el lelki vakságunkat és tegyen nagylelkűvé bennünket. Fontos bízni abban, hogy a látszólagos lemondásaink és veszteségeink Isten kezében a legjobb befektetésekké válnak.

Ámen.