Református templom - Bánffyhunyad

**A templom története**
A város egykori vásárterén áll a szokatlan arányaival minden nézetből jellegzetes képet mutató református templom. Magas szentélye, alacsony hajója, zömök bástyaszerű tornya más-más században épült. Legrégibb eleme a hajó görbe, felfelé keskenyedő, a 13. században épült északi fala. Az évszázadok során többször javított, újraépített hajó 1772-ben nyerte el mai formáját. Az egyik déli bejáró szemöldökkövén olvasható a fent említett évszám mellet Franz Bämmer építőmester neve is.

Reneszánsz díszítőelemeket (gránátalma, forgórózsa, nárcisz, szőlőlevél, akantuszvirág és reneszánsz rozetta) tartalmazó kazettás mennyezetét 1705-ben festette valószínűleg Felvinczi János, segesvári képíró mester.

Tornya a 15. század első feléből származik (erről tanúskodnak a toronyalja - eredetileg nyitott, majd befalazott - későgót ívei, valamint a korra jellemző emeleti ablakok). Valamikor az 1882-ben lebontott magas várfal nyugati bástyája volt. A torony falakra a vidék építészetére jellemző nyitott árkádos, négy fiatornyos süveget építettek, amelyek a négy evangélistát jelképezik.

Az 1483-ban épült magas fedelű és hosszúra nyúló szentélye a nyolcszög három oldalával végződik, ablakai csúcsívesek. Északi falához csatlakozott egykor a Szent Anna nevét viselő kápolna, melynek befalazott kőajtókerete ma is látható. Gótikus mennyezete az 1765-i földrengéskor beomlott, (a hajó falai és megrepedeztek), de a szükséges javítási munkálatok megkezdését megnehezítették az akkor érvényben levő, Mária Terézia által kiadott rendeletek, melyek értelmében engedélyezett ugyan a protestáns templomok javítása, de átalakításukhoz nagyobbításukhoz, újjáépítésükhöz királyi engedélyre volt szükség. A sok nehézség ellenére végül 1780-ban befejeződött a templom felújítása. Ebben az évben a szentély leomlott boltíveit deszkamennyezettel helyettesítették, melynek kazettáit a szászkézdi származású kolozsvári Umling fivérek készítették. A 112 eredeti színeiben látható (mint a hajóban is ) táblás festett mennyezet kb. 140 négyzetméter. Nagyon változatos motívumkincse ma is vitára készteti a művészettörténészeket.

Elképzelhető, hogy a jól felismerhető csillagnaptárt a helybeliek elbeszéléséből ihletődve állították össze a mesterek, akik szászok lévén nem ismerhették az ősi magyar hitvilágban honos szimbólumokat. A legújabb restaurátori vizsgálatok szerint a hajóban levő karzat eltakart kazettáit valószínűleg 1772-ben festették, de a szószékkoronát, a Mózes-széket és a padmellvédeket befedő barna festék alatt 1780-ból származó Umlingok kalotaszegi motívumokat tartalmazó munkája húzódik meg, melyeknek feltárási lehetősége a magas költségek miatt, csak reményeink között szerepel.

A hajó kazettás mennyezetének ornamentikája nyolcféle minta amelyeket a már említett reneszánsz díszítőelemek motívumaiból állított össze a festő-asztalos, főleg fekete, fehér, vörös színeket használva – többnyire törvényszerű átlósan való felsorakoztatásával jött létre, sajátos szerkezettel.

Az egyazon típusú kazettákat is külön-külön festette a mester, hisz sokszorosításra utaló nyomot nem találta a szakemberek. Megállapították, hogy a ma láthatóak mellett eredetileg használt kék, sárga, zöld színeket is, amelyek azonban gyengébb időálló képességük miatt megváltoztak, lekoptak vagy elmosódtak. A hajóban és a diadalív szentély felőli részén összesen 116 kazetta található, 218 négyzetméter alapterületen. A déli oldalon levő utolsó sor kazetta szerkesztésében és festésében is jóval gyengébb minőségű, mint a többi, hisz később az 1702 évi hajóbővítés során került oda.