Stöckel Lénárd

Luther-rózsa

Bártfán, Kassán, Boroszlón, 1530-tól Wittenbergben tanult.

Szoros kapcsolat fűzte Lutherhez, Melanchthonhoz, Majorhoz és Agricolához. Melanchthon ajánlására Eislebenben két évig rektor, majd ismét háromévi wittenbergi tanulás után 1539-tõl (egy rövid késmárki időzést kivéve) a bártfai iskola rektora.

Melanchthon és Sturm nyomán 1540-ben megalkotta a bártfai iskola törvényeit (Leges Scholae Bartphensis); országos hírű, humanista műhellyé fejlesztette az intézményt.

Ápolta az iskolai színjátszás hagyományait, maga is írt német nyelvű, bibliai témájú darabokat, közülük a Sictus Betulius latin művéből készült Historia von Susanna (Wittenberg, 1559) megjelent.

Hitvitát folytatott az antitrinitárius Stancaróval, Matthias Lauterwald eperjesi pappal, a helvét irány követőivel. Az általa is támogatott bártfai nyomdában halála után jelent meg evangélium-magyarázata (Formula tractandarum sacrarum concionum per evangelia communium feriarum totius anni, 1578) és prédikációs kötete (Postilla, 1596).

Kapcsolódó oldalak:

Blázy Árpád: A Magyarországi Evangélikus Egyház történetének vázlata 1740-ig
Gödöllő, 1999. 10. 14-28.
Balassi Kiadó 1078 Budapest
Murányi u. 61.

Stöckel Lénárd életútja
A Pallas Nagylexikona