Finn testvérek Felső Szeliben

Évezredek peregtek le a történelem homok óráján azóta, hogy a közös ázsiai őshazában, - vala­hol az Urai és Altai táján szétvált két vértestvér: a finn és a magyar. A finn, ment északra, a ma­gyar egyre nyugatabbra, míg végre hazát talált. A finn-ugor családban két nagy szétválásról emlékezik meg a történelem, az egyik Krisztus előtt 2500 körül ment végbe (finn-magyar szétválás), a második, pedig 1500 év múlva kezdődött: tehát Krisztus előtt 1000 körül (vogul-osztják és magyar szétválás). Hogy a vogul osztják nyelv jobban hasonlít a magyarhoz; mint a finn, azt megma­gyarázza az a körülmény, hogy a vogul osztják testvérekkel a magyar 1500 évvel tovább élt együtt, mint a finn néppel, nem csoda, hogy ma már nem értik meg egymást, hisz közel négy és fél évezred választja el egymástól őket. A nyelvbúvároknak mégis sikerült megállapítaniuk a közös finn-ugor szavakat. A germán nyelvek szétágazása egész fiatal keletű, úgyszólván csak időszámításunkkal kezdődik, a román nyelvek, pedig csak a középkor első felében lettek külön, önálló nyel­vekké.

A finn-magyar testvériségnek meghatóan szép ünnepe zajlott le június 3-án Felső Szeliben. Mint ismeretes Endreffy János ?A 450 éves Luther és a mai katholikusság? című művét Vrjő Loimaranta helsinkii evangélikus dómprépostnak és a finn közoktatásügyi minisztérium államtitkárának ajánlotta. Vrjő Loimaranta jelentést tett a könyvajánlásról a finn evangélikus püspöki karnak, amely köszönetét és üdvözletét küldte Endreffynek. A legszebb a dologban az volt, hogy a finn püspöki kar testvéri üdvözletét maga Loimaranta hozta Felső Szelibe két finn társával: Matti Pesonen tanfelügyelővel és F. A. Hästesko főIíceumi igazgatóval együtt.

A finn-magyar találkozásból felejthetetlenül szép ünnepély lett. A finn vendégek a varsói gyorssal érkeztek a galántai állomásra, ahol Endreffy autóval várta őket. A fogadtatáson megjelent Lic. Fizély Ödön és Dr. Jánossy Lajos is. Felső Szeli előtt a Rakottyási hídnál lovas bandérium várta az előkelő finn vendégeket. Festői látvány volt az esti szürkületben a 25 tagú lovas bandérium, csikós öltözetben, piros mellény, bő ujj fehér ing - fehér gatyában; árvalányhajjal a süvegük mellett, amint lelkesen megéljenezték az autóból kiszálló testvéreket. A bandérium vezetője Lovas Aladár előléptetett és lóhátról köszöntötte a finn vendégéket, Matti Pesonen, aki 50 éves korában tanult meg magyarul, könnyek között válaszolt a szív szavára - szívvel. Ezután átültek a finn testvérek a fölvirágzott hintókra; amiknek még a kerekei is virágdísszel forogtak és megindult a festői menet a falu felé: első hintón Yrjö Loimaranta Endreffyvel, a második hintón Hästesko Fizélyvel, a harmadik hintón Matti Pesonen - ]ánossy Lajossal körülfogva a lovas bandériumtól, nagy embertömegtől kisérve.

Amikor a menet megérkezett az evangélikus paplak előtti villanyfénybe fürösztött diadalkapuhoz, már ezrekre menő tömegek várták és köszöntötték finn vendégeket. A kivonult tűzoltóság derekas munkát végzett a rend fönntartása érdekében. Elsőnek a szelii egyház felügyelője és egy személyben a község bírája Soós Ernő köszöntötte finn testvéreket lelkes beszédben, amire kitör éljenzés volt a felelet. A diadalkapu alatt könnyekig meghatva álltak a finn testvérek. Ekkor föl csendült a templom előtti hársfák alatt felállított 60 tagú dalárda négyszólamú üdvözlő éneke:

Isten hozott finn testvérek,
Édes drága vendégek,
Nagy szívbéli szeretettel
Köszöntünk mi titeket
Magyarok és finnek
Öleljük egymást forrón,
Suomi, Finnország

Szövegét írta : id. Endreffy János.

Amint a friss esőtől levert portalan esthomályban szállt a gyönyörű melódiájú köszöntő dal, szem nem maradt szárazon. Id. Hasák Lajos és a szelii evangélikus dalárda úgy remekelt, amint még sohasem. Matti Pesonen magyarnyelvű, Loimaranta finn nyelvű köszöntő szavai után magyar ruhás leányok rózsaszirmot hintettek a finnek lábai elé és virágpázsiton vonultak be a szelii parókiába.

Itt a szeretet áradása folytatódott. A lelkészi irodába magyar ruhás lányok jöttek és elhozták ajándékaikat az északi testvéreknek. Nagy Mária, az evangélikus leánykör alelnöke - keresetlen, szívből jövő szavak kíséretében nyújtotta át a remekbe készült, dúsan aranyozott magyar pruszlikokat a finn vendégeknek: Loimarantának fehér posztóval, piros kivarrással, matyó hímzésű mellényt, Personennek fekete bársonyból, Hästeskónak türkiz kék bársonyból és a távoltevő Dr. Virkkunen főlelkész­nek és volt közoktatásügyi miniszternek meggyszínű bársonyból.

Másnap, június 4-én de. 10 órakor ünnepi istentisztelet volt a szelii evangélikus nagytemplomban, ami erre az alkalomra mégis szűknek bizonyult. A hívek nagy számban jöttek el Alsó Szeliből, Taksonyból, Kajalról, Deákiból, Galántáról, Pozsony­ból és az egész környékről. A legöregebb emberek nem emlékeznek ennyi templomi közönségre Felső Szeli történetében.

Az istentisztelet részletes lefolyását, valamint a fölvett fényképeket az Evangélikus Naptárban adjuk. Itt csak röviden annyit, hogy az istentiszteleten a közének után Irjö Loimaranta és Endreffy János léptek az oltár elé és Endreffy áldó imádsága után Loimaranta olvasta fel a szent evangéliumot finn nvelven. Utána Matti Pesonen, aki a helsinkii evangélikus vallásos élet reprezentánsa és a ?Hengellinen Kuukauslehti? című evangélikus lap felelős szerkesztője, mondott magyar nyelven köszön­tő beszédet és utána magyar nyelven olvasta fel a 100-ik zsoltárt.

Az istentisztelet főrészét Irjö Loimaranta dómprépost svédnyelvű előadása képezte, amit Dr.]ánossy Lajos tolmácsolt mondatról-mondatra magyarul. A gazdag tartalmú előadást bő kivonat­ban hozzuk lapunkban.

A szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség nevében Lic. Fizély Ödön, a szövetség titkára üdvözölte a finn testvéreket magyar és német nyelven. A karének az Erős várat és az áldást énekelte négy szólamban. Mindenki felejthetetlen érzelmekkel távozott el a templomból. A finn-­magyar testvériség evangéliumi ünnepe kitörölhe­tetlen nyomokat hagyott a lelkekben.

Ebéd után számtalan fényképfelvétel készült a bandériummal, virágos hintókkal, leánykörrel és a `gyermekek ?kör-magyar? táncával, ami különö­sen tetszett a finn testvéreknek. Megszemlélték a hét tanerős evangélikus iskolát is. Bájos jelenet volt, amikor az atléta termetű hatalmas szál Pesonen tanfelügyelő kiemelte az első osztály padsorából az osztály legkisebb csemetéjét, keblére ölelte, arcához szorította és hordozta a padsorok között. Utána olvasni kellett a kényeztetett kedvencnek, mire Personen tanfelügyelő megdicsérte, hogy jobban olvas magyarul, mint ő? Igen hatásosak voltak Karl Géza tanító növendékei is négyszólamú magyar dalaikkal. Különösen a ?Juhász vagyok? kezdetű dal tetszett a finn testvéreknek.

Itt említjük meg, hogy a finn testvérek ajándékot is hoztak a finn közegyházi gyűjtés alapjából, egy sekket Endreffy János nevére kiállítva a helsinkii Živnostenska Banka fiókjától 2675 Kč-ról, mely összeg, mint tanulmányi segély Endreffy János theologus fiának fog kiadatni a helsinkii egyetemen való tanulása idejére.

Hétfőn este újból felvonult a szelii lovas bandérium, előállottak a virágos hintók, jöttek újból a virágszóró leányok és fájó búcsúzás után megindult a menet Rakottyás felé. A finn testvé­reket úgyszólván az egész falu kikísérte. Az utolsó szót a hídnál megint Lovas Aladár, a bandérium vezetője mondotta, amire meghatva válaszoltak a finn testvérek. Testvéri csókkal ültek autóba és dörgő éljenzés közepette vágtak neki a galántai állomásnak...

Isten áldja hazájukat!