Ács Mihály, ifj.

Luther-rózsa

Reformátor. Apjának - id. Ács Mihálynak - a küzdelmes pályáját folytatta, tanított és lelkipásztorkodott, teológiai műveket adott ki.

A pietizmus hatására nagy szerepet játszott életében a nevelés, a tudományos igényű biblicizmus, az egyházi élet megújítását elősegítő művek kiadása.

A győri iskola után a straßburgi, wittenbergi, tübingeni egyetemre ment, ahol Czvittinger Dávid (1675-1743), a híres bibliográfus is tanulótársa volt. Telekesi Török István (1666-1722) költségén Straßburgban 1702-ben korrigálta és kiadta apja elmélkedéseit (Boldog halál szekere). Hazafelé a mű példányait a vámon elkobozták, de itthon, 1708-ban ismételten sikerült azt kiadnia.

Torkos András lelkészsége alatt a győri evangélikus iskola rektora volt (1702-1703), majd lelkész Vadosfán és Kemenesszentmártonban. A Rákóczi-szabadságharcban az evangélikus kuruc főnemesek udvari káplánjaként vett részt, követte Telekesi Török Istvánt, Rákóczi ezredes-kapitányát, a dunántúli evangélikusok fő támogatóját Rozsnyóra, ahol a magyar gyülekezet lelkészévé választották.

Ő temette el patrónusának fiát, a Rozsnyón tanuló Török Bálintot, aki a nemzetség utolsó férfitagja volt. A szülőket vigasztaló prédikációjából, melyet nyomtatásban is megjelentetett, érdemes idéznünk lírai szavait: "Vigasztaljátok magatokat, hogy nem a kegyetlen ellenség fegyvere vette el, mely miatt édes hazánkban sok jó szüléknek kedves fiok megöleték, nem is a betegségnek az ő keménysége vagy a nyavalyáknak fájdalma vette és ölte meg őtet, hanem az Isten csendesen, gyengén, szépen és amely ő szent felségének kiváltképpen való kegyelme, könnyen, csak úgy, mint álom által vette el".

Ács 1708 végén már a bártfai iskolában tanított. 1710-ben kassai magyar prédikátorként halt meg.

Főműve, az 1709-ben kiadott Magyar Theologia átmenetet jelent az ortodox és pietista dogmatika, etika között. Javította és újra kiadta a Zólyomi Perinna Boldizsár által fordított Johann Gerhard-féle elmélkedéseket: Szentséges elmélkedések és kegyes gyakorlások, amelyek a szent életnek követésére és a belső lelki ember nevelkedésére ... megírattattak (1710). Az olvasóknak írt ajánló verse is mutatja, hogy munkáival a keresztény élet megújítását akarta előmozdítani:

"Tudom, hogy e könyvnek nem lészen kelete, Mert kegyességre int, aki becsülete Megfogyott, Krisztusnak sincsen tisztelete, Sem követőinek előmenetele.

Mostan mindenektől a nagy szitkozódás, Felső s alsó rend közt a rút átkozódás, Versengés, káromlás, csúnya pántolódás Hallatik, gyalázat, morgás, visszavonás.

Csak erővel köti Isten szent igéjét, Most az emberekre áldott szép beszédét, Inkább ki-ki tölti a maga erszényét, Hogy sem promoveálja Isten dicsőségét."