Masnicius (Masznyik) Tóbiás

Luther-rózsa

 1668. szenici, 1669, illavai tanító, 1671. ugyanott káplán lett. A pozsonyi delegatum judicium őt is megidézte s elítélte.

Pozsonyi és nagyszombati fogsága után 1675. 41-ed magával gályákra indították. Útközben Simonides Jánossal együtt megmenekült s bár újra kellett fogságot is szenvendniök, protestáns jótevők pártfogásába jutván, nyomor és kínzás nem emésztette őket többé.

Miután Nápolyban, majd Wittenbergában több időt töltött Zittauban talált hivatásának megfelelő állást. Hazájába csak 1682. térhetett vissza s ettől fogva kevés ideig ismét Illaván működött. Innen a következő évben hitéért elűzetve, Blatnicán, 1685. Szentandráson (Turóc megye), 1686. Hájon, végül pedig Zay-Ugrócon lelkészkedett.

Egyike volt a gyászévtized legkiválóbb áldozatainak, ki irodalmi téren is elég jelentékeny munkásságot fejtett ki.

Fogságának és szabadulásának történetét különböző címeken több (latin, szlovák és német) nyelven megírta, kidolgozott egy szláv grammatikát (Lőcse 1696) s tőle való egy Isten választott szőlőtője (szlovákul) c. munka is.

Forrás: A Pallas Nagylexikona

**Szundi László**

Kapcsolódó oldalak:

A Magyar Irodalom Története
A gályarab irodalom

Masnicius Tóbiás életrajza
Masnicius életrajza. Pallas Nagylexikon