Simonides János

Luther-rózsa

Atyja esperes volt Szepesolasziban. Tanulmányai bevégezte után breznóbányai tanító és igazgató lett.

1674-ben a pozsonyi rendkívüli bíróság elé idéztetett, Lipótváron töltött 9 havi fogsága után a nápolyi gályákra hurcoltatott. Innen megszabadulván 1676. Vittenbergába ment, hol az egyetemtől nyert anyagi támogatás mellett egy ideig tartotta fenn magát; itt ezen tétel felett: Collegium apostolico-lutheranum vitázott, több tudományos értekezést irt.

1681 után visszatért hazájába és a besztercebányai szlovák ajkú egyház lelkésze lett.

**Számos kéziratban maradt munkája közül legnevezetesebbek**:

Fabó András által a Monumenta Evangelicorum (1865) c. gyüjteményben kiadott Galeria omnium sanctorum, mely a nápolyi gályarabság történelméhez igen becses forrás

Exul praedicamentalis (Vittenberga 1679)

Gotteskraft u. Gnade, die sich an ihnen reichlich und beständig erwiesen (u. o. 1681, Masnitiussal együtt)

Uberior captivitatis et liberations suae descriptio (kéziratban).

**Forrás:**

A Pallas Nagylexikona

**Szundi László**

Kapcsolódó oldalak:

Simonides János életútja
Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

G. Kovács Gyula: Gömöri protestáns gályarabok 9.
Gömörország

Kiadja a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület,Rimaszombat

A hitéért és magyarságáért szenvedett