Balassi Bálint
A magyar reneszánsz legnagyobb költője nemcsak a magyar szerelmi líra, az udvari színjáték, hanem az istenkereső költészet megteremtője is.
A Felvidék egyik legtekintélyesebb családjából származott, tagjai kiemelkedő szerepet játszottak a török elleni végvári harcokban. Édesapja, a zólyomi várkapitány és főispán Balassi János és édesanyja, Sulyok Anna evangélikus hitben neveltették gyermekeiket.
Bornemisza Péter udvari prédikátorként, a költő nevelőjeként a zólyomi várban kezdte lelkészi pályáját. Balassi Nürnbergben diákoskodott, talán megfordult egy német egyetemen és Padovában is.
Beszélt horvátul, latinul, lengyelül, németül, olaszul, románul, szlovákul és törökül. 1569-ben a családnak Lengyelországba kellett menekülnie, mivel Balassi Jánost összeesküvés vádjával letartóztatták. Bornemisza bíztatása nyomán, szülei vigasztalására ekkor fordította le az elszászi evangélikus lelkész, Michael Bock elmélkedéseit.
Miután apja kegyelmet nyert, a 18 éves Balassi már részt vehetett Rudolf koronázásán, ahol juhásztáncával elkápráztatta az udvart. 1579-82 között egri hadnagyként szolgált. Ha életútját, sokszor szokatlan életvitelét, periratait nézzük, megzabolázhatatlan személyiség tűnik szemünk elé.
Költészete azonban egész mást árul el. Egyforma hévvel szolgálta Venust, Marsot és Pallast. Ungnád Kristófné (Anna) iránti szerelmét az unokatestvérével, Dobó Krisztinával kötött házassága követte 1584-ben. A hozománynak tekintett sárospataki vár elfoglalása miatt perbe fogták.
Az 1586-ban katolikus hitre áttért költő perét végül megszüntették, házasságát érvénytelenítették. Miután a közben megözvegyült Losonczy Annával kötendő házassági terve kútba esett, egy új hadjárat hírére Lengyelországba ment. 1591-től újra itthon volt.
A Tizenötéves Háború során részt vett családi birtokainak, Divénynek, Kékkőnek visszafoglalásában. 1594-ben az esztergomi vár ostromára az egész életútját jelképező zászlóval érkezett, melynek egyik oldalán a hárfával térdepelő, felemelt kezeivel író Dávid király, a másikon pedig, egyes feltételezések szerint, a költő jelmondatával ékeskedő Balassi-címer volt: "Életünket, amellyel a sorsnak tartozunk, fordítsuk a haza üdvére!"
Az ostromban halálos sebet kapott. Gyóntatója, Dobokay Sándor visszaemlékezései szerint halála óráján a következőket mondta: "Krisztus megholt én érettem, és én hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram, és az te seregedben jártam."
Hibbén, a család sírboltba temették el. Halála után hamarosan, főleg a költőtárs és tanítvány Rimay Jánosnak hála, megkezdődött Balassi alakjának és költészetének kultusza, életművének gondozása.
Balassit századokig csak mint az istenes énekek, a vitézi élet erényeit dicsőítő versek szerzőjét ismerték. 1874-ben, a Balassi-kultuszt a 17. század óta ápoló Radvánszkyak radványi könyvtárában fedezték fel az ún. Balassa-kódexet, amely a költő szerelmes verseit is tartalmazta.
A magyar költészetben elsőként írt az udvari szerelem eszmerendszerébe tartozó verseket, reneszánsz udvari színjátékot. Költői társaságot szervezett, verseit kötetbe szerkesztette. A 100 versből álló, bonyolult kompozícióban fontos szerephez jut a 3-as és 33-as szám: Isten, illetve a krisztusi korú költő jelképei. Bár Balassi hivatalosan áttért a katolikus hitre, ezután is kizárólag a református Théodore de Beze és George Buchanan latin zsoltárparafrázisait költötte át, nézeteiben pedig felekezet feletti hívő volt. Dávidi, perlekedő hangú zsoltárai, istenkereső, metafizikus vallásos költészete közel áll a ma emberéhez is:
Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett,
Hegyeken-völgyeken széjjel mind kergetett,
Rí, léh, s alig vehet szegény lélegzetet,
Keres kútfejeket,
Úgy keres, Úristen, lelkem most tégedet,
Szerte mind kiáltván az te szent nevedet,
Szabadulására, hogy onts kegyelmedet,
Mint forrásfejedet.
- Hubert Gabriella
Kapcsolódó oldalak:
Balassi Bálint
Életrajz Pályakép Hatástörténet Szöveggyűjtemény Szakirodalom Tárló Tanári kézikönyv
Balassi Bálint
Magyar Elektronikus Könyvtár
Balassi Bálint összes verse
|