Békéscsaba (Békéšska Čaba, Bichisciaba Hu)

Békéscsaba címere (Forrás: hu.wikipedia.org)

**A GYÜLEKEZET MÚLTJA**

A középkori Békéscsaba a törökdúlás idején teljesen elpusztult. A törökök kiűzése után, 1718-ban, a Felvidékről szlovák nyelvű evangélikusok érkeztek erre a vidékre a vallásszabadság és a jobb megélhetés reménységében. A szabad ég alatt tartották meg első isten­tiszteletüket, elénekelve a magukkal hozott Tranoscius énekeskönyvből a "Pán Buh jest má síla i doufáni", azaz "Isten nékem erőm, bizodalmam" kezdetű éneket, melyet azóta is a csabai "Erős várunk"-ként tartunk számon.
Előbb rőzséből font, sárral tapasztott, paticsfalú templomot építettek, majd 1745-ben, id. Tessedik Sámuel lelkész buzgó fáradozása nyomán, sok nehézség közepette, fél esz­tendő alatt épült fel a Tiszántúl törökdúlás utáni első evangélikus kőtemploma, a mai Kis­templom őse. Ezt 1773-ban oldalhajókkal, 1783-ban toronnyal bővítették. Így nyerte el mai formáját.
A bőséges gyermekáldás és az újabb betelepülések következtében a gyülekezet lélek­száma a 18-19. század fordulójára meghaladta a 10 ezer főt. A 620 férőhelyes Kistemplom kicsinek bizonyult. Ekkor a gyülekezet merész, nagyszabású terv megvalósításába kezdett 1807-től 1824-ig,17 esztendő alatt, Milecz Mihály és Uhrin András lelkészek vezetésével felépítették a Nagytemplomot. Ez a templom 76 méteres tornyával, 52 méteres hosszúságával, 3500 ülőhelyével a történelmi és mai Magyarország, sőt egész Közép-és Kelet-Európa legnagyobb evangélikus temploma. A gyülekezet lélekszámának emelkedésével, a csabai "szőlőkben", melyet a köznyelv "Jamina" néven emleget, 1875-ben épült fel a harmadik, ún.. erzsébethelyi templom Békéscsabán.

Hadd álljon itt a gyülekezet lelkészeinek névsora: Konik (Konicsek) Tamás (1718), Su­hajda János (1718-1726), Szalay János (1725-1728), Burian Sámuel (1728-1744), Tessedik Sámuel id. (1744-1749), Vandlik Márton (1749-1753), Gyurcsek (Georgiades) János (1753-1780), Drozdik Sámuel (1750-1785), Gyurcsek András (1780-1798), ekkortól már két rendes lelkésze van a gyülekezetnek, Draskóczi Milecz Mihály (1785-1815), Uhrin András (1799-1841), Boszi Mihály (1815-1818), Haan János (1815-1855), Broszman Dá­niel (1841-1853), dr. Szeberényi Gusztáv Adolf (1853-1890) a bányai egyházkerület püs­pöke, Haan Lajos (1855-1891), Linder Károly (1871-1920) már a harmadik rendes Ielkészi állást tölti be, az erzsébethelyi gyülekezet lelkésze, dr. Szeberényi Lajos Zsigmond (1890-1941) esperes, Koren Pál (1892-1921) esperes, Csepregi György (1900-1918), Knyihár Károly (1904-1934), Szeberényi Gusztáv (1918-1941), Linder László (1920-1960), Jakabfi György (1922-1939), Franeisei (Franeziszty) Mihály (1934-1946), Rohály Mihály (1939-1951, majd 1957-1959), Dedinszky Gvula (1942-1972), Mekis Ádám (1942-1980), Kiss György (1948-1974), Deme Károlv (1961-1972), Táborszky László (1972-2000), Kutyej Pál (1973-tól), Povázsay Mihály (1975-1985), Kovács Pál (1980-1994), Aradi András Péter (1986-tól), Németh Mihály (2000-től), Kutyej Pál Gábor (2000-től) és Kondor Péter (2001-től).

Az anyakönyvek 1722 óta maradtak fenn.

 1945-ig a gyülekezet élete - a szektásodás jelenségeit leszámítva - töretlen fejlődést mu­tat. A gyülekezet területén 13 lelkész szolgál, ebből 5 parókus lelkész. A gyülekezet sok is­kolát, többek között egy gimnáziumot, internátust, árvaházat, diakonissza anyaházat, szeretetotthont tart fenn. A lélekszám meghaladja a 33 ezer főt.

Ezt a fejlődést, máig ható következményekkel, a II. világháborút követő események akasztják meg.

**Ezek a következők:**

**A lakosságcsere** A II. világháború után a győztes nagyhatalmak a beneši Csehszlovákia kérésére beleegye­zésüket adták ahhoz, hogy Csehszlovákia és Magyarország között lakosságcserét hajtsa­nak végre. Ennek lényege az volt, hogy ahány magyarországi szlovák nemzetiségű lakos önként Csehszlovákiába költözik, annyi csehszlovákiai magyart, akarata ellenére is áttele­píthetnek Magyarországra. 1946 őszétől csehszlovák szervező- és propagandabizottság jött hazánkba, így Békéscsabára is, akik a "Matka naš volá!" azaz "Édesanyánk hív!" jel­szavával a menni vagy maradni gyötrő kérdését tették fel a város lakóinak. A kérdés a gyü­lekezetet is érzékenyen érintette, hiszen egyik lelkésze, Francisci (Francziszty) Mihály önként kitelepülésre jelentkezett, másik - hitoktató - lelkésze Balázs Bagyinka János a Kistemplomban Fussatok a hegyekre címmel, áttelepülésre bujtogató magyar (sic!) nyelvű prédikációt mondott. Ráadásul a csehszlovák lakosságcsere-bizottság azt követelte, hogy dr. Samuel Osusky szlovák ev. püspök a Nagytemplomban prédikálhasson. Ennek a ké­résnek a gyülekezet vezetése, bölcs döntésével, nem tett eleget. Békéscsabáról végül is 1946 ősze és 1948 vége között 7408 lakos, közöttük kb. 6200 evangélikus távozott el a lakosság­csere során.

Ez olyan sebet ejtett a gyülekezet és a város életén, amelyről sokáig nem lehetett beszél­ni. Ma is nehéz erről szólni, hiszen indulatokat kavar fel még mindig ez az ügy. Ugyanak­kor biztató jel, hogy a zömmel Komárom (Komarno) környékére áttelepült békéscsabaiak napjainkban testvérgyülekezeti szinten tartják a kapcsolatot szülőföldjükkel és gyüleke­zetünkkel. A kommunizmus Az iskolákat, a gimnáziumot, az internátust, a diakonissza anyaházat államosították. Az egyházi földeket elvették. A tanítókat az egyháztól elidegenítették. Mengyan György pél­dául papból lett a kommunisták által államosított gimnázium igazgatója. 1949/50-ben még 3056 gyermek részesült iskolai hitoktatásban. 1988/89-ben egy sem.

A csabai lelkészek közül Dedinszky Gyulát 1950. március 25-én állásából felfüggesz­tették, mivel néhány társával együtt fellebbezett a bányai egyházkerület törvénytelen vá­lasztási eljárása ellen. Az egyházi iskolák államosítása ellen való tiltakozása miatt Rohály Mihály békéscsabai lelkészt, esperest a városi tanácsházán a hírhedt Békés megyei ÁEH­ előadó, Gregor György jelenlétében fenyegetésekkel lemondatták. A két csabai lelkész eltávolításának hátterében azonban okként megjelenik az is, hogy kiálltak Ordass Lajos püspök mellett.

Híveink közül sokakat meghurcoltak. Az egyházzal kapcsolatot tartók a munkahelye­ken nem részesülhettek előléptetésben, fizetésemelésben. Az iskolákban még a 80-as évek közepén is felállították azokat a tanulókat, akik konfirmációra jártak, és kinevettették őket az osztálytársaikkal, megszégyenítve őket ezzel. Az ifjúsági munkát akadályozták.

Kirakatpolitikát folytattak. Az állam és egyház jó viszonyát tükrözendő például az 1978-ban földrengéskárt szenvedett Nagytemplom felújítását támogatták, ugyanakkor a lelki életet ellehetetlenítették.

Mivel Békéscsabán az evangélikus egyház a legnagyobb keresztyén közösség, és Békés megyében is az országos átlagot jóval meghaladja az evangélikusok száma, ezért jobban szem előtt voltunk. Így a kommunizmusnak ezt a sajátos, "viharsarki" változatát az itt lakó evangélikusság erősebben érezte, és következményeit mind a mai napig erősebben érzi és szenvedi, mint az ország más vidékein.

**A szekularizáció** A modern életforma kialakulása; Békéscsabának a csendes, falusias jellegű településből előbb megyeszékhellyé, majd megyei jogú várossá való átalakulása; lakosságának 70 ezer főre való duzzadása és ezzel együtt a lakosság vallási és nemzetiségi összetételének megváltozása; a társadalom szerkezetének módosulásai; az alföldi tanyavilág eltűnése; a kulturális, oktatási lehetőségek bővülése stb. az elvilágiasodást mind elősegítették és hoz­zájárultak a lelki és egyházi élet hanyatlásához.

Mindezek (lakosságcsere, kommunizmus, szekularizáció) vezettek oda, hogy ha csak a múltra nézünk, akkor a szinte tragikus ellélektelenedés jelenségeit figyelhetjük meg gyülekezetünkben.

Gyülekezetünkben jelenleg öt aktív lelkész szolgál: Aradi András Péter, Kondor Péter, Kutyej Pál, Kutyej Pál Gábor, Németh Mihály. Nyugdíjas lelkészünk Kovács Pál.

Gyülekezetünk lélekszáma: az egyháztagok becsült száma 19 ezer fő; az egyházközsé­gi tagok száma kb. 7 ezer fő és a választói névjegyzékben szereplők száma 1400 fő.

Naponta tartunk szlovák nyelvű reggeli istentiszteleteket, 3 hétköznap este magyar nyelvű istentiszteleteket. Vasárnaponként Békéscsabán 3 templomban (Kistemplom, Nagy­templom, erzsébethelyi templom) 2 szlovák nyelvű és 3 magyar nyelvű istentiszteletet tartunk. Ezeken összesen átlagosan 500 fő vesz részt. Békéscsabán kívül Mezőmegyeren (templomban), Újkígyóson (templomban), Kétsopronyban (iskolában), Telekgerendáson (templomban), Szabadkígyóson (r. katolikus templomban), Csabaszabadiban (háznál), Fényesen (volt tornyos iskolában) és a Lencsési lakótelepen (közösségi házban) tartunk rendszeresen istentiszteleteket.

Gyülekezetünkben több iskolai és gyülekezeti csoportban kb. 500 gyermeknek és fiatal­nak tartunk hittan- és bibliaórákat. Az úrvacsorázók száma évi 3300 lélek.

Gyülekezetünk területén szeretetotthon működik, ahol idős testvéreinket gondozzuk. Büszkeségünk a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, ahol közel 500 diák, mintegy 60 pedagógus és családtagjaik vannak gyülekezetünk látóterében.

A jelen nehézségeit, gondjait két dolog jellemzi igazán. Az egyik a lelki élet elevenebbé tételének sürgető feladata. Rengeteg evangélikus él Békéscsabán, akit nem érünk el. Hatékonyabbá kell tennünk lelkészi szolgálatunkat. A másik az "Uram, nincs emberem" állapota. Szükségünk lenne kántorra, hitoktatókra, temetőgondnokra stb. Sajnos ez nem csu­pán személyi, hanem anyagi kérdés is. Ez tehát egyházközségünk jelene, röviden.

Kapcsolódó oldalak:

Békéscsaba
Vendégváró.hu

Békéscsaba város honlapja

A csere néhány (délkelet-alföldi) népességföldrajzi vonatkozása

A szlovákiai magyarok kényszerkitelepítésének emlékezete

 

További oldalaink

Békéscsaba (Hu) - Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

Haan Lajos