Fabiny Tibor életútja

Fabiny Tibor az Evangélikus Országos Múzeumban

(1924-2007)

Fabiny Tibor Budapesten született 1924. szeptember 22-én. Édesapja, legidősb Fabiny Tibor a Földművelésügyi Minisztériumban volt miniszteri osztályfőnök, édesanyja, Bánó Melinda Eperjesen született.
A keresztség szentségében dr. Kendeh-Kirchknopf Gusztáv teológiai tanár, akkori Deák téri püspöki másodlelkész részesítette. Hitoktatói Ruzicska László, Danhauser László és Mórocz Sándor voltak. Konfirmációs oktatásban a Deák téren Magócs Károly részesítette, konfirmáló lelkésze Raffay Sándor püspök volt 1938 tavaszán.

1942-ben érettségizett a budapesti Kegyesrendi (Piarista) Gimnáziumban. Ifjú éveit a Horthy-kor viszonylagos jóléte után a világégés, a zsidó mentés, az ostrom, majd a Rákosi-kor, kitelepítés, diktatúra és osztályharc alatti sok próbatétel határozta meg. Eközben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, ahol 1946-ban doktorrá avatták.

Állást vállalt az Általános Hitelbankban, ahol 1946-1948 között annak áruosztályán működött. Közben rendszeresen hallgatta Ordass Lajos és Keken András igehirdetéseit, ekkor került szorosabb kapcsolatba a Szentírással, a bibliakörökkel, a személyes keresztyén élet és a missziói felelősség fontosságával.

Keken András igazgató lelkésznél szolgálatra jelentkezett, aki őt az ifjúsági munka vezetésével és a Deák téri Luther Szövetség titkári szolgálatával bízta meg. A Deák téri ifjúságban ez időben nagy lelki ébredést adott az egyház Ura.

Már a Hitelbank államosításának idején foglalkoztatta a gondolat, hogy lelkészi hivatásra cserélje eddigi életpályáját. 1948-ban Sréter Ferenc budavári lelkésztől megbízást kapott laikus hitoktatás végzésére két budai középiskolában. Eközben benyújtotta felvételi kérelmét a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Teológiai Fakultására, ahol 1949-ben kezdte meg teológiai tanulmányait. A misszió ügye iránti érdeklődése folytán rövidesen a teológus ifjúság missziói munkaközösségének vezetője lett. Számos belföldi missziói rendezvény, evangelizáció és konferencia szervezése fűződött nevéhez. Jogi végzettsége lehetővé tette, hogy vizsgáit összevonva négy év alatt végezze el tanulmányait. Az akkori politikai és egyház politikai körülmények azonban majdnem elvágták további pályáját: 1952-ben külső nyomásra olyan határozat született, hogy vizsgáit leteheti ugyan, de felavatására nem kerülhet sor. Isten gondviselése és rendelése azonban keresztülhúzta ezeket a számításokat: Sztálin halála után a Nagy Imre miniszterelnöksége idején bekövetkezett enyhülés légkörében lehetővé vált ordinációja. Vető Lajos püspök a csepeli evangélikus templomban hat társával együtt 1953. július 5-én lelkésszé avatta.

"Pápán":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/magyarorszag/papa volt segédlelkész 1953/54-ben Bácsi Sándor mellett, majd 1954 nyarán a csöglei gyülekezetbe iktatta be Halász Béla esperes. Itt tíz éven át szolgált Csögle, Kispirit, Nagypirit, Kiscsős, Egeralja, Adorjánháza és Bánhalma községekben.

1954. július 31-én eskette meg Józsa Márton Celldömölkön Saródy Valériával, aki hűséges, drága házastársként három gyermekkel ajándékozta meg: Tibor 1955-ben, Hanna 1957-ben, Tamás 1959-ben született. Házasságuk és családi életük sok teológus számára jelentett példát.

A nem könnyű, de boldog szórvány-évtized után 1964-1968 között a miskolci belvárosi gyülekezet lelkésze volt. A már addig folytatott egyháztörténeti kutatómunkája révén a "Teológiai Akadémia":http://teol.lutheran.hu/ 1968-ban megüresedett egyháztörténeti tanszékére kapott megbízást, majd egy év után végleges kinevezést.

1972-ben egyháztörténeti tárgyú doktorátust tett a budapesti Református Teológiai Akadémián. Tanszékvezetőként és professzorként kerek három évtizeden át oktatta a teológusokat, meghallgatta vívódásaikat, személyes kérdéseikben szívesen és szeretettel tanácsolta tanítványait, a kollokvium és consolatio egységében.

Tantárgyai voltak: egyházismeret, hazai és egyetemes egyháztörténet, ökumenika, egyházjog és latin nyelv. Úgy fordult a múlt felé, hogy belőle jövő, reménység és folytatás legyen. Életkedvet generáló magatartásán nevelkedett a mi generációnk különösen is. Négy tanéven keresztül dékáni tisztséget is viselt. Mindezt nehéz egyházpolitikai és társadalmi viszonyok között kellett végeznie.

Missziói felelőssége azonban ezekben az években sem lanyhult. Nemcsak előadásaiban igyekezett ezt ébren tartani, hanem az "Evangélikus Országos Múzeum":http://church.lutheran.hu/museum/ megalapításának is ez volt egyik vezető indítéka (1973-ban szerveződött, majd 1979-ben nyílt meg). Úgy vélte, így lehet a főváros szívében nagy nyilvánosságnak bemutatni, mit tett a reformáció óta a Kárpát-medence magyar, német, szlovák és vend evangélikussága Krisztus evangéliumának terjesztéséért és a hazai kulturális élet gazdagításáért.

Idehaza és külföldön is vállalt feladatot egyházi és tudományos testületekben, mint pl. a MEE Gyűjteményi Tanácsában és Országos Bíróságában, a "Magyar Tudományos Akadémia":http://www.mta.hu Egyháztörténeti Albizottságában vagy a hallei Franckesche Stiftungen szakmai kuratóriumában. Az időközben egyetemi rangját visszakapott Evangélikus Hittudományi Egyetemtől 75 éves korában, 1999-ban, a múzeumtól 2001-ben vett búcsút.

Fabiny Tibor munkásságát számos hazai és külföldi díjjal és éremmel ismerték el, többek között a Johannita Rendnek lett lovagja és káplánja a rendszerváltás után, 70. születésnapján pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Saját és felesége életének legnagyobb öröme mégis az, hogy fiaik és leányuk, gyermekeik és unokáik életében tovább lángol az evangélium és az egyház szeretetének tüze.

Vezessen minket és szeretteit továbbra is Isten igéje: "Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." (Róm 9,16)

(Az életrajzot a temetésen Szabó Lajos professzor ismertette.)