Kölcsey Ferenc

A református címer

Tanult Debrecenben, ahonnan 1809-ben joggyakorlatra ment Pestre.
Pár év múlva jogtanárnak hívták Debrecenbe, de nem vállalkozott rá. Inkább gazdálkodást folytatott, előbb Álmosdon, 1815-től Szatmárcsekén, míg 1829-ben aljegyzője, 1832-ben főjegyzője lett Szatmár vármegyének.
Ez év őszétől 1835 elejéig országgyűlési követ volt, ettől fogva pedig ismét a főjegyzőséget vitte haláláig.

A Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban rendes taggá választotta. Költőként is az elsők között állott korában, viszont a rendszeres kritikának és a művészi szónoklatnak megalapítója volt a magyar irodalomban. Országgyűlési beszédeivel a vezérek sorába emelkedett.

Hazafiság, humanitás, szabadelvűség hatotta át megnyilatkozásait. Egyházi érdekű a katolikus-protestáns unióhoz való hozzászólása, a vallásszabadság ügyében tartott beszéde, az emberi kötelességeket páratlanul ékesen festő "Parainesis"-e, "Töredékek a vallásról" c. munkája és legelső helyen a magyarság nemzeti imájává vált "Himnusz"-a.

Készült a Protestáns Teológiai Intézetben, Kolozsvár, 2000 III.

Kapcsolódó oldalak:

Kölcsey emlékünnepség a romániai Sződemeteren
Szatmárcseke honlapján

Kölcsey Ferenc életrajza

Kölcsey Ferenc összes versei
Magyar Elektronikus Könyvtár

A Magyar Himnusz

A Magyar Tudományos Akadémia Honlapja

Szatmárcseke Honlapja