1%

Ha az asztronómia iránt érdeklődő kedves olvasó a legősibb csillagászati eszközről hall, elsőre talán valamilyen míves kialakítású távcsőre gondol. Pedig az 1600-as évek legelején feltalált teleszkópokat jóval megelőzték egyéb érdekes műszerek. Ezek közül a legpatinásabbak a mindenki által ismert és kedvelt, művészeti alkotásnak is tekinthető időmérő eszközök, a napórák, melyek története több ezer évre, egészen az ókorig nyúlik vissza. A középkorban is ez volt az egyetlen széles körben is elterjedt csillagászati eszköz, sőt egészen az 1850-es évekig napórákkal ellenőrizték a pontatlanabb mechanikus órák járását. Az árnyékvetők napjainkban sem mentek ki a divatból – létesítésük a 21. században ismét reneszánszát éli.

A napórák egyrészt műszaki alkotások, hiszen elkészítésük pontos tervezést igényel. Másrészt művészeti alkotásoknak is tekinthetők, mivel kivitelezőik általában iparművészek. Nem szabad megfeledkeznünk a csillagászokról sem: az ő szakmai tudásuk szükséges ahhoz, hogy a Nap járásának ismeretében megtervezzék a napóra elhelyezését, árnyékvetőjének állását és a számozást. Szólnunk kell természetesen az építészettel fennálló kapcsolatról is, hiszen az árnyékórákat sokszor az épületekkel együtt alkotják meg, és sok, műemlékvédelmi szempontból is értékes ház, intézmény vagy templom első számú díszének számítanak.

A rögzített napóráknak három alaptípusuk van; az egyes típusok számlapjuk helyzetében térnek el egymástól. A horizontális napórák vízszintesen (horizontálisan) elhelyezkedő számlapúak. Ezeket elsősorban parkokba, udvarokba, kertekbe tevezik. A vertikális napórák függőlegesen (vertikálisan) elhelyezett számlapúak. Ezek nagyrészt épületek – templomok, kolostorok, iskolák, városházák, lakóházak – falán találhatók. A harmadik csoportot a többféle altípust is magukba foglaló ekvatoriális napórák alkotják, melyek a földi egyenlítővel párhuzamos és az égi egyenlítőre mutató számlapsíkúak.

Az időt az árnyékvető által keltett, a számlapra vetülő árnyék mutatja. Az árnyékvető a Föld forgástengelyével párhuzamos, és az égi pólusra mutat. Hajlásszöge az adott hely földrajzi szélességének megfelelő – ez Budapesten például 47 fok. A napórák a valódi helyi időt mutatják, ellentétben karóráinkkal, melyek az adott helyen érvényes zónaidő szerint járnak. Az időmérő eszközök vagy a téli, vagy a nyári időszámítás szerint „működnek”, de létezik olyan napóra is, amelynek kettős skálája van.

Az árnyékórákat nagyon gyakran különböző díszítésekkel is ellátják: találhatunk rajtuk napkorongot, naparcot, a Holdat, bolygókat, csillagokat vagy az állatövi csillagképek ábráit, illetve festményeket, domborműveket, szobrokat, valamint évszámokat és különböző feliratokat. A feliratok általában az idő múlásával kapcsolatos bölcsességeket fogalmaznak meg, többnyire latin nyelven. „Ember tervez, Isten végez”; „A hamisságok idővel semmivé foszlanak”; „Az idő gyógyítja a lelket”; „Imádkozzál és dolgozzál”; „A Nap megy, gyógyít, felosztja az időt”; „Egy órád se legyen cél nélkül!”; „Tégy úgy, mint a napóra: csak a fényes napjaidat számláljad!” – hogy csak néhány példát említsünk.

Az általános áttekintés után most felkerekedünk, és Magyarország jelenlegi határain belül felkeressük azokat az evangélikus templomokat és iskolákat, melyeken napórák találhatók. Virtuális túránk során eljutunk Sopronba, a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskolába, Nemeskér, Pusztavám és Bakonyszentlászló evangélikus templomaiba, illetve a fővárosban a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba.

A túravezetéshez nyújtott segítségért köszönettel tartozunk Keszthelyi Sándornak a Magyar napóra-katalógus és a Magyarország napórái című alapműveiben szereplő adatokért, illetve szakmai tanácsaiért, Muntag Andrásnak a napórákra vonatkozó legfrissebb információkért és fotókért, Molnár Miklósnak és Vígh Lajosnak az általuk küldött fényképfelvételekért, valamint a Magyar Csillagászati Egyesület napóra szakcsoportjának támogatásáért. Jelezzük továbbá, hogy az egyes templomokra és oktatási intézményekre vonatkozó általános információkat a gyülekezeti és iskolai honlapok adatai, valamint az Evangélikus templomok Magyarországon című kötet alapján egészítettük ki.

(Megjelent: Evangélikus Élet, 2005/31.)