1%

A rigácsi leányegyház és templomának rövid története

A 14. századig visszanyúló történelemre méltán lehetnek büszkék a rigácsiak, hiszen akkoriban nagybirtokos családok, nemesek alapították, és a környék társadalmi életében aktívan részt vettek. Erről a tényről korabeli oklevelek tanúskodnak.

A régi település a török időkben pusztult el, nyomai még ma is látszanak. Az új falut nagyrészt két nemesi család tagjai: a Ferenczyek és a Némethek építették fel. A 18. század második felében intenzív betelepedés következtében római katolikus és evangélikus családok népesítették be.

Írásos emlékeket csak ebből az időből őriznek a levéltárak. 1706-ban *Maczkó János* tanítót említik meg az írások, bár a néhány évvel később készült összeírásban (1715-ben) nem szerepel a lakott települések között. 1725-ben viszont a kemenesaljai evangélikus egyházmegye névtárában olvashatunk róla Galsával (valamint még 13 községgel) együtt. A század végére Galsát átsorolták a felső veszprémi egyházmegyéhez, majd haramosan Kerta fíliája lett. Fiókgyülekezetként csatlakozott hozzá Ukk 30 fővel.

A két felekezet közötti viszony kezdetben nem volt kiegyensúlyozott. A 19. század első évtizedeiben perre is sor került. Viszont 1894-ben már arról ír az egyházmegyei jegyzőkönyv, hogy *Cseh László* sümegi római katolikus plébános 27 hold jó minőségű földet adományozott azzal a határozott kikötéssel, hogy annak mindenkori kizárólagos haszonélvezője a rigácsi evangélikus felekezeti jellegű iskolának tanítója legyen. A templom építéséről - sajnos - nem állnak rendelkezésre eredeti dokumentumok. "A köz-haranghoz való jogok elvesztése érdemében" 1826-ban lefolytatott vizsgálat és per jelzi, hogy akkoriban még valószínűleg köztéren akartak harangot állíttatni az evangélikusok. Elképzelhető, hogy a század végére már állt a templom. Annyi bizonyos, hogy 1906-ban már 192 hívővel működő templomról tesz említést a krónika.

A 20. század folyamán számtalan fordulat következett be a gyülekezet életében. A kihaló falvak sorsára jutó Rigács egyházi szempontból is egyre mostohább körülmények közé került. Sorozatos összevonások áldozatává vált.

Sokan vannak közöttünk, akik még emlékeznek zalagalsai (illetve ma már veszprémgalsai) konfirmációjukra, esküvőjükre, az ott átélt ünnepi alkalmakra. Később Kerta lett az anyagyülekezet. Az idősebbek még jól emlékeznek *Bókkon Lajos* és *Blatniczky János* szolgálatára. Egy időben a bobai gyülekezetből látta el a lelkészi feladatokat *Jankovits Béla*. Az újabb összevonások miatt a Dabrony-Nagyalásony-i gyülekezet lelkésze gondozta. A hatalmas területen szolgált hosszú időn keresztül *Sághy András*. A nagy fizikai terhet jelentő szolgálatot megosztva ezután az ajkai lelkész, *Győr Sándor* vállalta a hívek pásztorolását. Betegsége miatt később kénytelen volt lemondani a távoli községek gondozásáról.

Így 1993-tól kezdődően - szükségmegoldásként - *Vető István* alsósági lelkészt kérte fel *Varga György* pápai esperes a vasi egyházmegye *(Bálint László esperes)* jóváhagyásával. Azóta évről-évre *Ittzés János* püspök hosszabbítja meg helyettes lelkészi megbízását.