1%

1. ádventjén, két héttel karácsony előtt a bobai evangélikus parókia egyik szobájában meggyulladt egy ajtófélfa, majd röviddel ezután a tűz átterjedt az épület többi részére is, és a lelkészlakás kiégett. Két helyiség, a nem sokkal azelőtt felújított fürdőszoba és az iroda menekült csak meg a tűztől.

Biztosan sokan vannak olvasóink közül, akik eddig még csak nem is hallottak erről a vasi településről. Pedig Bobán és környékén már a kora reformáció óta élnek evangélikusok és manapság sem számít kicsinek az apró vasi gyülekezetek között. Ha Bobán nem is, de Vadászüllésen, a mai településtől egy kőhajításnyira fekvő, azóta teljesen eltűnt faluban már az 1540-es évek után voltak evangélikusok. Templomuk volt. A hely arról nevezetes még, hogy ott született Huszár Gál. Maróthy Menyhért az első ismert lelkész. Az ő idejétől fogva 1732-ig ismerjük a lelkészek nevét. Ekkor az ellenreformáció szétverte a gyülekezetet, templomukat a katolikusok átvették, de nem használták. Az épület így követte a települést, az enyészeté lett, bár néhány öreg még emlékszik romjaira.

1732-től ötvenegy esztendeig nincs Bobán evangélikus lelkész. Akkor Lakos Ádám került oda, aki azonnal nekilátott a templom felépítésének. Ez az épület a Türelmi Rendelet szabályai szerint torony nélkül épült, bejárata a kertekaljára nézett. A helyiek addig a gyülekezet patrónusainak, a Győrffyeknek a pajtájában tartották istentiszteleteiket. Az építkezés nem tartott sokáig, 1784. augusztus 15-én Perlaky Gábor dunántúli szuperintendens felszentelte az első, már evangélikusnak épített bobai templomot. Lakos Ádámmal kapcsolatban még el kell mondani, hogy fia, Lakos János a magyar haditérképészet egyik atyja volt, ezért ő később báróságot kapott.

A hosszú kiűzetés után egyébként nagyon hamar fellendült az evangélikus élet a faluban. 1782-től iskola működik, az anyakönyvezés pedig 1783. óta folyamatos, a régi könyvek máig megmaradtak.

A falu lelkésze volt 1800-as években Döbröntei Lajos, aki Döbröntei Gábor édesapja volt. Döbröntei Lajos halotti címere a mai napig a gyülekezet birtokában van.

A templom első harangja 1825-ből származik, 360 kilogrammos, a mai napig szolgál (bár éppen a minap égett le a harang motorja). Ahhoz persze, hogy harangot állítsanak, torony kellett az addig torony nélküli templomhoz. Ennek építését 1819. Szent György havában kezdték el, következő év december 18-ra felépült. Az első parókia 1823-ban készült el.

Az 1800-as évek végére a templom életveszélyessé vált, hatóságilag bezáratták. A felújítás 1898 és 1899 között folyt. Ekkor az épületen jelentős változtatásokat hajtottak végre. A Türelmi Rendelet miatt, mint már fent erről írtam, oldalt, a kertek felől volt a bejárat, azzal szemben pedig az oltár. Ekkor kelet-nyugati elrendezésű volt belül a templom. A felújítás során ezen változtattak, a főbejárat átkerült az épület hossztengelyére, annak északi végére, az oltárt pedig vele szemben délre helyezték át. Ebben az időben épült a meg a kórus és készültek el a mai padok.

Az új iskola 1928-ban épült, benne két tanteremmel és két tanítólakással. Az a tény, hogy az iskola ekkorára épült, jól mutatja, hogy nagy gyülekezet élt akkoriban Bobán. Ma a bobai egyházközséghez három - a bobain kívül a nemeskocsi és a kemenespálfai - gyülekezet tartozik. Mindháromnak temploma van, a pálfai néhány éve épült. Az egyházközséghez 1967-ben 1147 evangélikus tartozott, napjainkban 700 körüli a létszám. Hogy mégsem elöregedett gyülekezetekről van szó, azt ékesen bizonyítja: 140 gyerek vesz részt a hitoktatásban az óvodától az iskoláig.

Az egyházközség lelkésze jelenleg Rostáné Piri Magda. Ő 1984-ben került a faluba, ez az első és eddig egyetlen szolgálati helye. Kezdetben lelkészi munkatársként szolgált (akkoriban nőket nem avattak egyszerre lelkésznek a teológiai elvégzése után), majd miután 1987. június 15-én lelkésszé avatták és a bobai gyülekezet lelkészének megválasztotta, július 23-án lelkészként beiktatták.

A tűzeset tehát 2002. december 10-én történt. Aznap Szombathelyen tartotta ülését a megye Lelkészi Munkaközössége, már az ebédnél érkezett a telefon, baj van. Bobán a lelkésznőt elkeserítő állapot fogadta. Az épületben - bár a kitört ablakok jó szellőzést biztosítottak - ötven fok körüli hőmérséklet uralkodott. A falak a koromtól feketéllettek, az ablaküvegek kitörve, farészük kiégve, a mennyezet több helyen beszakadva, a család ingóságai - közte az összes ruha, a jelenős könyvgyűjtemény, a több ezer képből álló teljes családi fotóalbum, a bútorok - elégve. Két helyiség maradt meg épségben: a nem sokkal előtte felújított fürdőszoba és a lelkészi iroda. A konyha bútorzata ugyan nem sérült, de korom borította. Jellemző a zongora esete: a hangszerből csupán egy láb és a pedáltartó maradt meg!

Az épület körül pedig a bobai emberek, evangélikusok és más felekezetűek, fiatalok és öregek. Aki tehette futott segíteni. Az épület megsérült elektromos rendszerét azonnal alkalmassá tették, hogy a fagyasztószekrény ne olvadjon le, az irodában a számítógép üzemeljen. A fedél nélkül maradt lelkészcsalád első éjszakáját Dr. Nagy János egyházmegyei felügyelőnél töltötte, majd másnap ideiglenesen Celldömölkre költöztek egy közeli barát bebútorozott, de általa nem használt házába. A celli tartózkodás csupán néhány napig tartott, amíg a település önkormányzata beköltözhető állapotba nem hozott egy közeli szolgálati lakást. A következő hónapokban a család ebben a szűk lakásban élt, dolgozott.

A tűz egy keddi napon ütött ki. A biztosító kárbecslője pénteken érkezett, a romok eltakarítása csak ezután kezdődhetett el. A lelkésznő még aznap telefonon tájékoztatta Ittzés János dunántúli püspököt, illetve még délután megérkezett Vető István vasi esperes is. Ittzés János megkereste Szemerei Zoltánt, aki akkor még az Országos Egyházi Iroda gazdasági osztályvezetője volt, ő azonnal kiutalt 200.000,- Ft gyorssegélyt a családnak. Szemerei Zoltán csütörtökön újra telefonált, érdeklődött, odaért-e a segély és elmondta, hogy az Üllői út kétmillió forintot elutal még az első munkák finanszírozását segítendő. A gyülekezet gondnoka megszervezte a romeltakarítást, illetve a megmaradt holmik elszállítását. Jellemző a kár nagyságára, hogy tizenötször fordult a vontató. A kipakolás pénteken és szombaton zajlott.

Ittzés János dunántúli evangélikus püspök először három nappal a tűz után fordult meg Bobán. Az ő közbenjárásával kapott hamarosan egy jelentős összeget a gyülekezet. Jellemző az akkori állapotokra, hogy az asszonyok a kormos konyhában már tudtak neki kávét főzni! Ittzés János egyébként hamarosan újra Bobára látogatott, január 2-án. Vető István vasi esperes a bajt követően többször is megfordult Bobán. Ő kezdeményezte azt a hamarosan országossá szélesedett gyűjtést, amit az egyházmegye határozott el. Bár voltak néhányan, akik rosszallóan tekintettek a gyűjtésre, az végeredményét tekintve nagyon sikeresnek bizonyult és számos szeretetteljes felajánlást hozott.

Nem szívesen emelek ki egyetlen felajánlást sem a sok-sok segítség közül, hármat azonban mégis meg kell örökíteni. A veszprémi gyülekezet egy jelentősebb kárpótlási összegből elkülönített egymillió forintot. Ebből egy rászoruló gyülekezetet kívántak segíteni. A bobai tűz idején már jó ideje keresgéltek, akkor azonban azonnal átutalták a pénzt. Budavárban a karácsonyi istentisztelet offertóriumát ajánlották fel. Piri Magda még ma is meghatottan meséli egy körmendi család segítségét. Egy napon telefonált egy ismeretlen nő, aki a nevét nem árulta el, ellenben erősen érdeklődött, hogy miben segíthetne. Olyannyira alapos volt, hogy még a családtagok ruhaméreteit is elkérte. Hamarosan ezután érkezett Rác Miklós nádasdi lelkész a család adományával, ami a ruhákon kívül számos élelmiszert és hasznos holmit tartalmazott. Az önzetlen család nevét azóta sem tudják!

A veszprémi összegből el lehetett kezdeni a legszükségesebb állagmegóvási munkákat. Egy héten belül kicseréltek hét ablakot, addig azok helyén deszkaborítás éktelenkedett. A két ünnep között a kormos vakolatot verték a gyülekezet férfi tagjai, január elején pedig elbontották a végzetesen megsérült belső épületelemeket és elszállították azokat. Mindent a gyülekezet tagjai végeztek!

Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a bobai evangélikus épületek sorában a parókia már a harmadik volt, amelyik leégett. Először 1968 körül a templomba csapott a villám. Az elektromos vezetékek kiégtek, súlyos belső károkat szenvedett az épület. A következő az egykori evangélikus iskola volt. Az iskolát államosítása után átépítették és kályhákat kötöttek a valamikori szellőzőkürtőkbe. Nem számoltak azonban azzal, hogy fagerendák szelték át ezeket a járatokat, amelyek így évekig izzottak, majd belobbantak.

Az idei évre eredetileg a templom felújítását tervezték. Erre már megvolt kilencmillió forint (3 milliót a gyülekezet alapítványa gyűjtött, 6 milliót pedi az Országos egyház folyósított építési segélyként), a tűz után azonban félő volt, hogy ezt, illetve a közben esetleg megszerezhető összegeket a parókiára kell fordítani. Szemerei Zoltán volt az, aki azonnal kijelentette: a templomra szánt összeget nem szabad a parókiára fordítani, ellenben meg kell keresni az ahhoz szükséges forrásokat. Mint később látjuk, a forráskeresés sikeres volt.

A templom felújítására már korábban megállapodtak a Mávépcell Kft-vel, így adódott, hogy a másik felújítást is ők végezzék. Sikerült megegyezni Söptei Józsefnével, a társaság akkor vezetőjével, aki nagyon kedvező ajánlatot adott. Március 17-én aztán elkezdődött a parókia, április 14-én pedig a templom felújítása. Érdekesség, hogy bár később kezdődött, de előbb befejeződött a templom körüli munka.

A Mávépcell a templom munkálatait alvállalkozónak adta át, így vonult fel 10-12 szakember Szabolcsból és Kárpátaljáról. Hihetetlen tempóban kezdtek el dolgozni. Úgy végeztek Pünkösdre a külső munkákkal, hogy napi 14-15 órát dolgoztak, hétvégén is, pihenni csak istentiszteletek idején álltak meg. A szükséges állványzatot a Mávépcell biztosította, oda az összes eszközt, anyagot kézzel hordták fel. A munkák során kicserélték a tetőszerkezet elkorhadt elemeit, új cserepezést raktak fel, kicserélték a templom ablakait, az ereszcsatornákat, újravakolták a falakat, a falak alá pedig szikkasztóárok és dréncsövezés kombinációjával szigetelést raktak, lefestették a toronysüveget.

Közben persze a gyülekezet élte szokásos életét. Már említettem, hogy az egyházközségben 140 gyermek vesz részt a hitoktatásban. Érdemes szólni arról is, hogy ezt Bobán mennyire komolyan veszik. A gyülekezet csapatai mindhárom korosztályban elindultak az egyházmegye Bükön megrendezett, az országos döntő előszűrőjeként is megtartott hittanversenyen - és két csapat megnyerte azt, egy pedig második lett! A két győztes csapat elutazott az országos verseny döntőjére, ahol mindkettő, egészen kis különbséggel második helyezést ért el. Ez feltehetően nem az idei év oktatói munkájának eredménye, hiszen a bobai és nemeskocsi gyerekek évek óta jól szerepelnek az egyházmegyei versenyeken. De gondoljuk csak meg. A csapatok külön, a versenyre történő felkészítése egy szűk szükséglakásban történt, ahol a lelkészcsalád amúgyis megfogyatkozott javai sem nagyon fértek el.

Májusban jó hírt kapott az elnökség, hosszú évek várakozása után elkezdhették a tárgyalásokat az egykori evangélikus iskolával kapcsolatos kárpótlásról. Ennek eredményeként 10.400.000,- Ft-hoz jutottak, így nekiláthattak a templombelső felújításának is. A belső munkák fáradsága sem maradt el a külsőtől. Belül is harminc centiméter szélességben szikkasztóárkot ástak (ekkor derült ki, hogy mintegy egy méternyit töltöttek fel a korábbi felújítás során a templombelsőben, ezért tűnnek olyan alacsony építésűnek az ablakok), és töltötték fel kovakővel, ehhez a keleti oldalon harminc centimétert le kellett vágni a padokból. A kórusig leverték a vakolatot, kicserélték a mennyezetet, felújították a padokat, néhányat kivettek, rendbehozták a kórust, valamint annak feljáróját. Kezdetben nem gondolták, hogy kerül pénz a járólapozásra is, majd egyeztetések után mégis elvégezték. Ennek kifizetését az ÁFA visszaigénylésből tervezik. Néhány apró feladattól eltekintve a templomfelújítás befejeződött.

A parókia felújítása - eltekintve a decemberben és januárban elvégzett sürgős munkáktól - előbb kezdődött és később fejeződött be, mint a templom. A felújítási munkák során először gyakorlatilag téglákig szétszedték az épületet, a teljesen átégett kormos vakolatot leverték. Teljesen kicserélték a tetőszerkezetet, új cserepezést raktak fel, újravakolták az épületet. A belső helyiségeket járólapozták, illetve parkettázták, a beltéri ajtókat kicserélték, rendberakták a fűtésrendszert. A munkával augusztus végére végeztek, a lelkészcsalád szeptemberben költözhetett be.

Szólni kell még a lelkészcsalád személyes tulajdonában keletkezett károk enyhítéséről. A korábbi jelentős könyvgyűjteményt, illetve a családi fotókat pótolni már nem lehet. Segítő szándékú emberek azonban nagyon sok értékes, ritka könyvet ajándékoztak, sok-sok ruhát kapott a család. A tűz martalékává vált a bútorok jelentős része, abból, ami megmaradt, az egyik szobát sikerült bebútorozni. Mára sikerült a hiányzó bútorokat is pótolni.

Ekkora munka és adakozás után illendő egy rövid elszámolást tartani. A parókiafelújításra 16.250.000,- Ft-hoz jutott a gyülekezet. Ebből az összegből az Üllői út összesen 12.000.000,- Ft-ot (a korábban említett kétmillióhoz időközben találtak még tízmilliónyi forrást) adott, egymillió forint érkezett a veszprémi gyülekezettől, 1.200.000,- Ft származott az országos gyűjtésből, valamint 2.050.000,- F-ot fizetett végül a biztosító. A munkák elvégzésére eddig összesen 16.307.000,- Ft-ot költöttek.

Ádvent első vasárnapja hagyományosan nagy ünnep Bobán. Ezen a napon már régóta presbiteri úrvacsorát tartanak. Idén egy fáradságos évet zártak le a bobaiak és ezt a napot választották a közös hálaadó imádságra. Sok-sok segítséget kaptak, sokat vállaltak és végeztek. A munkákat befejezték. Ezért egyedül Istené a dicsőség! Ő változtatta a pusztító tüzet építővé.

(erdelyik)

A Bobai Evangélikus Egyházközség a Vasi Evangélikus Egyházmegye honlapjának oldalain is szeretne köszönetet mondani a megerősítő segítségért elsősorban Istennek, és nem utolsósorban minden szerető és áldozatot vállaló testvérnek!