1%

Zsid 13,7-8 Nagygeresd 1999. augusztus 28. Asbóthné Pécsinger Éva beiktatása

"Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten igéjét hirdették nektek; figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz."

Emlékezés - hálaadás - követés

A lelkésziktatás eseménye elsősorban azt a szolgatársat állítja középpontba, aki ezen a napon a gyülekezet választása alapján Isten színe előtt ünnepélyesen kijelenti elhatároz&aeacute;lyesen kijelenti elhatározását, mi szerint Krisztus követeként, a reá bízottak pásztoraként kívánja végezni munkáját ezen a helyen, Nagygeresden és a hozzá tartozó községekben. Az ünnep jellegéből következően minden szem és szív a jövő felé fordul, mert nagy várakozás él mindenkiben azzal a személlyel szemben, aki most az oltár előtt várja Isten áldását eljövendő munkásságára.

Ez a nap azonban nem csupán egy lelkész ünnepe, hanem az egész nagygeresdi gyülekezeté, sőt még szélesebb körben a Vasi Egyházmegye és egész magyarországi egyházunk ünnepe. Jól tudjuk mindnyájan, hogy senki sem végezheti szolgálatát elszigetelten, egyedül a saját munkaterületén. Nagy szüksége van mindenkinek a szolgatársak közösségére, az egymásért felelősséget v&e;rt felelősséget vállaló gyülekezetek összefogására és kölcsönös odafigyelésére. Ennek szép jele az egybegyűlt lelkészek serege, a környező egyházközségek képviselőinek jelenléte.

Viszont miközben a jövő felé tekintünk, a Biblia szava a múlt felé fordítja gondolatainkat, hiszen egy gyülekezet élete valahol az elmúlt évszázadokban gyökeredzik, magában hordozza a hagyomá-nyoknak és a régi korok emlékeinek meghatározó tényezőit. A nagygeresdiek új lelkipásztora ugyan már egy ideje itt él ebben a közösségben - van már tehát múltja a testvérek emlékeiben -, mégis hasznos és szükséges, hogy nagyobb lépéseket tegyünk gondolat-ban visszafelé, hogy lássuk magunk előtt a példákat, akik és amelyek nyomába lehet állni.

1 Emlékezünk a gyülekezet múltjára. Nagygeresd neve híressé vált az egyháztörténelemben az elmúlt évszázadok során. Néhány évvel a Türelmi Rendelet után már megépült itt a templom, s neves prédikátorok kerültek szószékére. Ezek közül kiemelkedik Haubner Máté, a volt dunántúli püspök, aki börtönből való kiszabadulása után végezte itt szolgálatát. Nevét emléktábla őrzi a parókia előterében. A protestáns egyházak egyenjogúságáért végzett küzdelem egyik kiváló harcosa volt. Nem véletlen, hogy Nagygeresd lett egyházunk közéletének egyik fontos központja. Nemrég ünnepeltük a Nagygeresdi Egyezmény évfordulóját. A reformáció híveinek erről a közös dokumentumáról érdekes módon a korábbi egyháztörténetek nem tesznek említést, ma azonban annál nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk neki. E gyülekezet lelkésze volt Balogh Ernő esperes is, akinek neve szintén sokak számára ismerős, és rokonságából köztudottan ma is sokan végeznek aktív lelkészi szolgálatot.

Természetesen nemcsak országos és egyházmegyei jelentőségű személyekre, eseményekre emlékezhetünk, hanem azokra a belső gyülekezeti alkalmakra is, amelyek a helyi evangélikusok lelki épülését szolgálták. Ha Bánfy Béla lelkész, espereshelyettes nevét kiejtem a számon bizonyára sokak szíve megdobban, sokak szemébe könny szalad. Több évtizeden át végzett lelkipásztori munkássága mély nyomot hagyott a ma még e t hagyott a ma még e padokban ülők lelkében. Jelen voltam temetésén, és éreztem azt a fájdalmat, amelyet a gyászoló gyülekezet érzett kedves lelkészétől való búcsúzása miatt.

Hadd említsem még meg Rác Dénes segédlelkész rövid ideig tartó, de lendületes, odaadó szolgálatát, hiszen a templom renoválásának egyre inkább sürgető feladatát magára vállalva sok olyan lépést tett, amely előre lendítette az ügyet. Ma, amikor hálát adunk az elvégzett munkákért, Isten házának megújult belső teréért, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ő nevét sem.

Amikor tehát az előttünk járó lelkészek nevei elhangzanak, a Zsidókhoz írt levél írójának buzdítását vesszük komolyan: "Emlékezzetek meg elöljáróitokról, … figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket." Kedves Éva! Álljanak előtted ezek a példák, legyél a hithű ősök méltó utódja!

2 Hálát adunk Isten igéjéért. Ez a második fontos feladatunk ezen a napon. Hiszen nemcsak személyekre, történelmi, egyháztörténeti eseményekre gondolhatunk vissza. Ha csak ezt tehetnénk, nem lenne semmi különleges az egyház életében. Mi viszont azért keressük a templomot, azért igyekszünk megőrizni annak állagát, mert fontos a számunkra. Nem műemlék az Isten háza, hanem az Ő eleven igéjének lakóhelye. Itt hangzik el hálaadás, dicséret, könyörgés és vigasztalás. Hány és hány család, hívő személy mond-hatja el, mi mindent élt át ezen a helyen! Talán egy ma is fülünkbe csengő ige, talán a lelkész egyik nagyon odaillő mondata, a gyülekezet éneke és közös imádsága az, ami bennünket ehhez a helyhez vonz.

Lenne okunk arra, hogy keseregjünk a nagygeresdi gyülekezet évszázadok során megfogyatkozott lélekszáma miatt. Mégis nagyobb okunk van arra, hogy hálát adjunk Istennek szüntelen hangzó igéjéért. A lelkész, aki az oltár elé áll, aki a szószékről tekint a hívekre: ennek az igének a szolgálatában áll. Azért tekintettünk vissza a múltba, hogy meggyőződjünk arról a gondoskodásról, amellyel mennyei Atyánk hirdettette nekünk akaratát és ígéreteit. Most újra a jövőbe tekinthetünk hálaadással és reménységgel, hiszen az Úr gondoskodott lelkipásztorról, aki továbbviszi az evangélium ügyét Nagygeresden.

3 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz - zárja az igét a levél írója. Sokak számára jól ismert ez a mondat: bá-torításként, buzdításként hangzik el a mi fülünk hallatára is. Idősödő híveknek, egyre fogyatkozó gyülekezetnek, anyagiakban is sokszor szűkölködőknek. Istennek legyen hála, hogy nekünk nem a változó társadalmi és politikai követelményekhez kell igazodnunk, miközben az egyház új útját keressük a mai világban. Egyetlen mértékünk van, amihez mérhetjük szolgálatunkat, amihez igazíthatjuk keresztyén életünket: a mérték Jézus Krisztus, aki nem változott 2000 év óta, és olyan is marad, amilyennek megismertük. Ez ad reménységet az egyháznak, minden hívő embernek a bizonytalan jövőben is.

Szükség van templomra, szükség van lelkészrute;g van lelkészre, szükség van gyülekezetre, mert a világnak szüksége van Jézus Krisztusra! Őt hirdetjük, róla tanúskodunk mindnyájan!

A mai napon emlékezünk, hálát adunk és reménykedünk.

Reménységünket pedig Jézusba vetjük, aki megígérte népének, hogy vele marad a világ végezetéig. A lelkipásztor feladata sem más, mint az ő követségébe állni: róla beszélni szószéken és a főutcán, cselekedeteit követni az emberek között. Azért kérjük a Szentlelket, hogy adjon e gyülekezet új lelkészének erős hitet, állhatatosságot és őszinte szívet, hogy szolgálatát Isten dicsőségére, a Nagygeresdi Egyházközség épülésére végezhesse.

Ámen