1%

Nagysimonyi "a Dugovicsok ősi fészke" - jelentette ki egy 19. század végi alispáni engedély. A család legkiemelkedőbb alakja természetesen Dugovics Titusz, aki 1456-ban Hunyadi seregébe állva vonult Nándorfehérvárra. Ott halt hősi halált, amikor a török zászlót magával rántva leugrott a várfalról. Neki köszönhető, hogy a török még 70 évig nem tudott behatolni az országba.

Döbrentei Gábor foglalkozott a Dugovics család történetével. ő emel ki még néhány nevet, akire büszkék lehetnek a simonyiak: D. György császári követ, D. Imre Vas megyei esküdt. Dugovics Mihály a nándorfehérvári diadal 410. évfordulóján - emlékkőkeresztet állíttatott, mely ma is áll az iskolával szemben, amely Dugovics Titusz nevét viseli.

Ezen személyességekről híres faluban kezdetektől fogva két keresztyén gyülekezet szerveződött. Előbb az evangélikusok, majd a katolikusok teremtették meg az elemi iskolai oktatás lehetőségeit. A 19. század elején már zsidó iskola is működött.

Az evangélikus gyülekezet történetét Payr Sándor teológiai professzor és Mód Aladár lelkész írásaiból ismerjük: Simonyi nevével az 1237. évi oklevélben találkozunk. Tardy András családjának kihalása után 1541-ben Osttfy László kérte Simonyit Thurzó Elek királyi helytartótól. Későbbi földesurai: Jánossy, Hajas, Hetyei és a Vidos családok voltak. Simonyi fíliái: Tokorcs és a két Mesteri, Zdáni Mihály sárvári rektort választották meg papjuknak. A paplak Simonyiban épült 1627 után. úgy állapodtak meg, hogy a lelkész reggel Simonyiban prédikáljon, azután Mesteriben, délutáni órákban Tokorcson.

Zdáni lelkész után Soldos Ferenc, Galli György, Lósi András majd Dimiakovics Péter, azután Bognár Miklós és Szilági György a lelkésze a gyülekezetnek. 1706-ban már Csurgó György, őt követte áchs Mihály kuruc tábori lelkész. 1714-26-ig Záborszky János a lelkész. Ekkor már Tokorcsot elvették, de maradt még a két Mesteri. Utána következett a protestánsok üldözése (1732-1781). [III. Károly rendelete {Carolina Resolutio} 1731-ben erősen korlátozta az evangélikusok és reformátusok vallásgyakorlatát, és lehetőséget adott a római katolikusoknak, hogy a protestánssá lett templomokat visszavegyék.] Simonyi ezekben az évtizedekben a dömölki (Demuk, Demenk) artikuláris gyülekezethez tartozott.

Ennek az időszaknak II. József Türelmi rendelete {Edictum Tolerantia (1781)} vetett véget, amely jelentős engedményeket tett a protestánsoknak, különösen a templomépítések ügyében. A gyülekezet 1785-ben kezdi el temploma építését. (98 évvel később toronnyal egészítette ki.) A templom berendezésének érdekessége, hogy az oltár-szószéken ajtóval ellátott szentségtartó látható. Az eddigi téves értelmezés szerint a lelkész innen kísérte figyelemmel a kántor, illetve a gyülekezet énekét addig, míg az oltári szolgálatra sor nem került. Valójában arról van szó, hogy az oltár-szószék a II. József által a rendeket is felosztó törvénye következtében, a rendek által használt, de feleslegessé vált templomi berendezésekből került a jelenlegi helyére.

Trencsénből Zubeck Dániel jön ide szolgálni. Utána Győri Mihály. Győri után Sikos István a lelkész (1788-91). 1791-ben a közeli szomszéd, Hajas László fazsindelyes háza kigyulladt, a tűz átterjedt a szintén fazsindelyes templomtetőre, és az elégett.

A gyülekezet a templomtetőt újjáépítette, és 1791-ben Berky Mihályt hívta meg lelkésznek, aki Gércén született. A napóleoni háborúkben a nemes magyar seregnek papra lévén szüksége, ő felvállalta. Utána Stoller János Theophil volt a gyülekezet papja. Őt Mód Mihály követte (1832-70). Utána Hetyési István (1870-77), majd Mód Lénárd volt a lelkész 1915-ig. Őt követte fia, Mód Aladár 1951-ig.

Az 1920-as években megalakult a Nőegylet és az Evangélikus Féfridalkör. Első karnagya Ludván Sándor, majd Szabó Aladár.

Mód Aladár után Tekus Ottó szolgált itt 1974-ig, majd Magassy Sándor a lelkész. Ő Bakonyszombathelyre távozott. Pár évig nyugdíjas lelkészek vállalták a szolgálatot, majd 1987-től Nagy Edina segédlelkésznő 1991-ig. Őt követte 1992-ben Horváth Ferenc - celldömölki származású - diakónus lelkész, aki ma is a gyülekezet pásztora.

Az evangélikus egyházközség jelenleg egy fíliájával - Sitkével - éli életét. Lélekszáma (gyermekekkel együtt) 500 fő. államosított iskoláját az ingatlanrendezés során visszakapta, amelyben rövidesen a gyülekezet lelki életét szolgáló helyiségeket alakítanak ki.

Részlet Szlama József: "Nagysimonyi 2000 - Helytörténeti kiadvány" című munkájából. Átdolgozta: Vető István esperes