1%

Múlt szombaton, július 13-án nagy ünnepre ébredt a Nemeskoltai Evangélikus Egyházközség. Hét évtized után parókus lelkészt - Benedek Jánost - iktatott Vető István a Vasi Egyházmegye esperese.

Kattints a képre!Miután az orgona vezető hangjai mellett az ünnepi gyülekezet elénekelte egyházunk himnuszát, Vető István esperes hirdette Isten igéjét Fil 1,3-7a alapján arról, hogy a hatékony közös munka alapja a bizalom. Bizalom az evangélium iránt. Ahogyan Pál apostol sem a filippi gyülekezet tagjainak érdeméül rója megmaradásukat, úgy a nemeskoltai gyülekezet megmaradása sem a gyülekezet tagjait dicséri. Ahogyan Pál is hálát ad Istenének, úgy a maiak is hálát adhatnak, mert a Szentlélek tartotta meg mindmáig ezt a gyülekezetet. Bizalom Krisztus iránt. Hiszen Krisztus a közös szolgálat alapja, Ő volt az, aki "feltárta magát szerettei előtt, s azt is várta, hogy az emberek hasonló módon közeledjenek felé". Bizalom a testvérek között. Benedek János és a gyülekezet kezdetben még ismeretlenül kezdte el kiépíteni a kapcsolatot a gyülekezet és lelkésze között. Ennek a bizalomnak és együttműködési szándéknak az eredménye az, hogy a helyettes lelkészt parókus lelkésszé választották az elmúlt év végén. Pál apostolt idézte: "szívemben hordozlak titeket". Elmondta, hiszi, hogy a lelkész is szívében hordozza a nemeskoltaiakat és hiszi, hogy az egybegyűltek is szívükben hordozzák megválasztott lelkészüket.

Az igehirdetés követően az iktatást végző esperes kérdésére Móricz Géza felügyelő átadta az egyházközség meghívólevelét, majd Vető István beiktatta hivatalába Benedek Jánost. A beiktatott lelkészt a jelenlevő lelkészek egy-egy igeverssel áldották meg, majd énekelték el közösen az ősi Confirmát.

Beiktatását követően Benedek János a 1Kron 22,13 alapján hirdetett igét. "Légy erős, bátor, ne félj és ne rettegj!". Dávid fiához intézett szavaiból kitűnik, hogy egy feladat elvégzése csak akkor lehet sikeres, ha az Úr törvényeit megtartjuk. A kihívás az, hogy a törvényeket megtartsuk, de tudnunk kell, hogy a törvényeket csak Krisztussal együtt lehet megtartani. Krisztussal, aki nem eltörölte, hanem átértelmezte a törvényeket, hogy azokat mi is meg tudjuk tartani. Elmondta, hogy életében sok félelem, aggódás, rettegés kísérte. Emlékezett a hét év előtti, a kolozsvári Fehér-templomban tartott avatásra, ahol súlyos betegen állt az oltár előtt. Legutóbb akkor félt, amikor elhatározta, hogy pályázik Nemeskoltára. Mindkét alkalommal az Úrban bízva vállalta a feladatot. Az Úr segítségét megkapta, ezért jöhetett el az iktatás ünnepi alkalma. Mindkét alkalommal az Úr adott bátorságot és erőt. Az Úr mutatott kiutat a félelemből, barátokat adott, mindvégig olyan embereket, akik segítettek otthont teremteni. Isten előtt nincsenek akadályok, nem lehet tudni, mit tervez az emberrel, csak utólag lehet belenyugodni akaratába. A régi és új otthon közötti 900 kilométeres távolság és az emberek közötti távolság az Úr akaratából zsugorodott össze.

Az iktatás szertartása után ünnepi közgyűlést tartott az egyházközség. A közgyűlésen először Gyarmati István lelkész olvasta fel Ittzés János dunántúli püspök köszöntő levelét, majd a köszöntések következtek.

Dr. Nagy János egyházmegyei felügyelő megemlítette, hogy az iktatás előtt a templom előtti beszélgetés során hallotta, hogy Nemeskoltán legutóbb 72 esztendeje volt lelkésziktatás. Istennek kell hálát adni, hogy a gyülekezet a legnehezebb időszakban is együtt maradt. Elmesélte, hogy 6-8 éve, akkori látogatása idején az enyészet jeleit láthatta a templom falain, a parókia épületében. Ma rendezett környezetet lát, ebből is látszik, hogy a gyülekezet megújult.

Ezután Erdélyi Zoltán nagyszénási lelkész, a barát felindulástól sem mentes szavai következtek. Elmondta, hogy Benedek János korábbi szolgálati helyén szomszédok voltak. Együtt voltak jóban-rosszban. Akkor mentora is volt a most iktatott szolgatársnak. Elmondta, hogy tudja, az új szolgálati helyét nem kalandvágyból, nem a könnyebb megélhetés reményében kereste, hanem azért, hogy gyerekei már az óvodában is magyarul tanulhassanak. Mást jelent ugyanis az erdélyi embernek a magyar szó, másként élik meg magyarságukat. Erdélyi Zoltán köszöntette a lelkészfeleséget is, aki mindvégig kitartott mellette, imádságos szívvel, nem álkegyességgel - Istenben bízva. Végül azzal bocsátotta új szolgálatára Benedek Jánost, hogy tartsa meg az evangéliumot és az anyanyelvet.

Rác Miklós az egyházmegye lelkészeinek nevében elmondta, hogy a világ fejlődik, egyre több dologra kell figyelni. Azt kívánta az ünnepeltnek, hogy valósítsa meg céljait, szolgálatát mindig úgy végezze, ahogyan azt igehirdetésében elmondta. A református egyházmegye nevében Szakály Elemér esperes szólt. Három tanács megfogadását ajánlotta: Légy igényesebb önmagaddal szemben, mint a gyülekezet, légy igényes a gyülekezettel szemben és az emberek felé áradjon belőled a szeretet. Tóth Ferenc plébános arról szólt, hogy boldog az a nép, amelyik ünnepelni tud. Minden lelkipásztornak szólt felhívása: "Tegyünk bizonyságot minden nap!". Farkas Imre nemeskoltai polgármester arról szólt, hogy egy közösség attól lesz gazdag, ha van benne erkölcsi rend. A gyülekezetet papja és hívei átsegítették a nehéz időszakon, mert voltak lámpások közöttük.

Vető István esperes Tamási Áron Ábeljéből idézett. Azt a részt, amikor a főhőst apja a hegyen hagyta. Egy láthatatlan fonal feszült közöttük, kötötte őket össze. Benedek János is nagy útra indult otthonától. Az ő láthatatlan fonala bár megfeszült, nem szakadt el. Azt kívánta, hogy itthon legyen otthon. Móricz Géza gyülekezeti felügyelő Kovács Bélának, a gyülekezet 72 éve beiktatott lelkészének hosszú szolgálatát kívánta.

Az ünnepi közgyűlést a beiktatott lelkész köszönő szavai után a szeretetvendégség követte. A gyülekezet asszonyai kiváló szarvaspörkölttel és válogatott finomságokkal látták vendégül az iktatásra érkezetteket. Az emberek között pedig ott volt egy a kolozsvári Fehér-templomból indult és egy vasi falu fehér falú templomába érkezett fiatal lelkész. Akit nagyon vártak és aki megérkezett.

Erdélyi Károly