1%

Áhítat Mt 9, 9-13 alapján

Néha úgy vagyunk, hogy akár a Bibliának ószövetségi, akár az újszövetségi részébôl olvasunk fel történeteket, vagy Jézus beszédeit olvassuk, kell néhány dolgot a részletekrôl megvilágítani.

Kell-e ma, ezen ige kapcsán is ezt tenni?

Ez a kérdés azért vetôdik fel, mert elolvasva az igét, világos lesz-e egyszerre, mirôl is van szó? Mirôl lehet szó? Arról, felfedezem-e, hogy itt a bûnrôl, a bûnömrôl, magamról van szó. Kell-e tehát magyarázat farizeusokról, vámszedôkrôl, ebédmeghívásról, és együttérzésrôl? Kell-e magyarázat Jézus viselkedésérôl, szokásokat felrúgó, életutasító felfogásáról, kell-e magyarázat az ô irgalmasságáról, hogy megértsük, valljuk, bûnös vagyok? és kell-e a mi életünkben, a mai világunkban arról szólni: Isten magatartására tekintettel, amely Jézus magatartásában nyilvánul meg, kell-e beszélni az isteni és emberi irgalomról?

A választott textuson belül, a magam által jónak látott beosztás szerint megyünk végig a mondatokon:

1 Amikor Jézus tovább ment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! - Ebbôl még nem derül ki egyértelmûen, itt van a bûn és mellette Isten Irgalma. Bár ahol Jézus ott van, ott már lehet valamire gondolni és ha még szól is mint itt, és a hívás, kell erre a kettôre gondolni: bûn és irgalom.

2 Az felkelt és követte ôt. - Vajon az, akit Jézus hív, és akit nem hív, annak kell-e gondolni arra, hogy a bûnöm miatt hív? Még mindig nem derül ki egyértelmûen, bûnös vagyok-e, bár felsejlik a vele való közösségben valami irgalom, és ez talán eszünkbe juttat valamit: Mégis van bûn, és lehet nekem is?

3 Amikor aztán Jézus asztalnál ült a házban, sok vámszedô és bûnös jött oda, és együtt ültek az asztalnál vele és tanítványaival. - Na, itt már nyilvánvaló! ô elfogadja a követésre hívott invitálását a vendégségre. és már néven van nevezve a mások élete, de az enyém is. Hemzsegnek körülötte: sok bûnös jött oda. Hemzsegnek körülötte a hozzám hasonlók. De nem érzek semmi felháborodást, semmi furcsaságot, hogy asztalhoz ültettem, a saját asztalomhoz, az életem asztalához Jézust, és nem bánt, hogy a bûnösök körébe von, és majd a végén ki is mondja rólam azt, ami vagyok, az én asztalomnál. Nem érzem furcsának.

4 Meglátták ezt a farizeusok és szóltak tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek vámszedôkkel és bûnösökkel együtt? Itt aztán nincs jól szituált viselkedés! Itt aztán nincsen udvariaskodás! Itt a nyers kimondás, ami a szívemen a számon. Itt nem kerülgetik rólam, mi vagyok. Viselkedhetek szépen, kultúremberhez méltón, technikai tudással, internetes jólinformáltsággal, bankszámlával és kártyával, menedzser öltözékben, sötét öltöny, kék ing, diplomatatáskával, schwartzkopfos haj, és legdivatosabb hajvágási technika, angolfeliratos póló, teletext a TV-ben. Mégis kimondják: A ti Mesteretek bûnösökkel együtt. Az igaz, hogy Jézusnak szól a kérdés, de mirólunk! Mert ugye, átállhatott volna a másik oldalra. De melyik a jó oldal? Nem ez-e, ahol a sok bûnös van, de itt az irgalom is?

5 Ô pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek el és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. - Jézus nem állt át a másik oldalra. Feltárja mindkét oldal lényegét. Rólunk már biztos, bûnös vagy. A másik oldalt nem tartja annak, de nem is tartja elegendônek amije van, amit tesz, amilyennek gondolja magát. Azt kívánja tôlük, amit már elolvastam egyszer: Isten magatartására tekintettel, amely Jézus magatartásában nyilvánul meg, minden kegyes elsôdleges feladata, az irgalmasság. Nem irgalmatlanok és mi sem vagyunk azok, de irgalmasok sem vagyunk. és nem lehet így élni tovább! Ismeritek Istent, ismertek engem, ismeritek magatokat is már mindkét oldalon, menjetek el tanuljátok meg? Nem ez hangzik az úrvacsora irgalmasságában és után: tegyetek bizonyságot szeretetérôl, építsétek a testvéri közösséget! Ne romboljátok! Ne taszítsatok ki és ne zárjatok ki senkit! Neki is én szóltam: Kövess engem!

6 Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívogassam, hanem hogy a bûnösöket. - Ebben valósul meg és tárul fel az elején feltett kérdés - kell-e részletezni, vagy elég, ha megfogalmazódik, bûnös vagyok és megfogalmazódik, a ti Mesteretek megmutatja az Istentôl való lényegét, és elsôdleges feladata nyilvánult és nyilvánul meg: Irgalmas!

Nem kell kívülrôl beszólni Jézus közösségébe, és nem kell belülrôl kiszólni: hívô a hitetlennek, hitetlen a hívônek: nézz meg engem, én hogyan csinálom, ez jó, te is így!

Legyél irgalmas! Az énekkel, amit énekelsz, az imával, amit imádkozol, a citált, idézett igével. A hiteddel, ami reméljük cselekvôképes. Legyél irgalmas! Jézus társaságában! Nem kell részletezni: egyértelmû a bûn és az irgalom is annak, aki felkel és követi ôt. Ámen