1%

Rendhagyó alkalom részesei voltak azok a gyerekek, fiatalok, felnõttek akik 2001. szeptember 29-én részt vettek a területi missziói napon. Ez azért mondható rendhagyónak, mert egyúttal a nyári táborok találkozója, azaz a hagyományos õszi gyermek és ifjúsági csendesnap programja összekapcsolódott a vasi régió misszió napjával.

A közös pont a nyitó és záró áhítat volt. A reggeli köszöntõ és bevezetõ szavakat Gáncs Péter országos missziói lelkésztõl hallottuk. Itt a gondolataink az "õszi betakarítás" köré fonódtak, de nem egészen hagyományos módon. A feltett kérdés:

Van-e miért hálát adni?

• Az idei év a mezõgazdaság számára nem volt túl kedvezõ. Lassan véget ér minden termény betakarítása, nem sok eredménnyel, de ezt is becsülni kell!
• Adhatunk-e hálát az egymást követõ katasztrófák közepette?
• Van-e jogunk ítélkezni egymás felett?
• Mit köszönjünk meg, és kinek?

Így indult a korosztályok közös gondolkodása. A fiatalok ezután három korcsoportban 3 bibliai témát feldolgozva folytatták a gondolatsort: 10 leprás történetével arra kerestük a megoldást, vajon miért csak egy tért vissza hálát adni?

Ha a mai világot nézzük, sajnos még mindig reális az arány! Nagyon kevesen vannak, akik kimondják: Köszönöm Istenem, hogy egészségesen élhetek!

A farizeus és vámszedõ példázatával arra kerestük a választ, hogyan is adnak hálát az egyes emberek. Gõgösen, vagy alázattal. Ami a gyerekeket legjobban foglalkoztatta, az a farizeus nagyképüsége volt. A mai ifjak nap, mint nap találkoznak ezzel a jelzõvel, vagy õk mondják másokra, vagy õket illetik vele. Tehát mi már nem tudunk alázattal bünbánatot gyakorolni? Pedig Jézus ezt tanítja: "...aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik."

Fontos üzenet ez mindenki számára! Hisz ilyen alázattal fogadta Mária is Jézus anyjának szerepét. Magasztalással! Az úr magasztalásával! "Mária éneke" érdekes témaként kapcsolódott napunkhoz. Az ifjúság csoportja az anya példáján keresztül kereste, hogy is adjunk hálát Jézusért. Eszünkbe jut, hogy megköszönjük, hogy hálát adjunk azért, hogy megváltót kaptunk? Természetes, hogy hálát adunk a betakarított élelemért, néha eszünkbe jut megköszönni, hogy egészségesek vagyunk. Néha-néha azért tudunk vámszedõ módjára viselkedni, de tudunk-e hálát adni Jézusért?

A csoportfoglalkozások után a celldömölki ifjúság zenés összeállítását hallhattuk a templomban. A délelõttöt az ebéd követte. Majd mindenki szabadon választhatott a délutáni programok közül.

Volt játszóház, ahol közösen énekeltek, játszottak a gyerekek. Volt kézmüves foglalkozás, ahol ajándékot készítettünk a felnõtt résztvevõk számára, és egy termésekbõl összeállított oltárkép készült a záró alkalomra. A legnagyobb sikert a kaland-túra aratta. Mindenki lelkesen vett részt, alkotott, vagy szórakozott. Igazi vidám délutánt töltöttünk együtt.

A Müvelõdési Központból Vetõ István esperes szavaival indulhatott mindenki otthonába. Reméljük, mindenki sok új élménnyel lett gazdagabb, lelkileg feltöltõdve tért haza gyülekezetébe, a hétköznapok forgatagába.