1%

2003. július 6., vasárnap

Délután kettő körül a meleg, de még nem kánikulai időben, az őrimagyarósdi parókiaudvaron izgatottan várakoztam a gyerekekre. Első ízben érkeztem egy hetet eltölteni az egyházmegye felsőseivel, addigi tapasztalatom csupán mint gyermekeit nyaralni hozó szülőnek volt. Nehezebb helyzetben voltam, mint a gyerekek többsége, hiszen ők legnagyobbrészt évek óta visszajárnak.

Aztán kénytelen voltam gyorsan beleszokni, hiszen öt körül már a társaság jó része együtt volt. Hamarosan ismerkedés következett, nagy kört alkotva. A gyakorlottabb vezetők arcán is látszott a megilletődöttség, amikor sorra mutatkoztak be a gyerekek - és egymás után mutatkoztunk be mi is.

Azt terveztem, hogy az egy hetet sátorban, a fiúszállás udvarán fogom tölteni, de már az első este rámcáfolt. Én voltam ugyanis az egyetlen felnőtt férfi, aki az első pillanattól fogva eleven fiúkkal alhatott. A srácok remekül viselkedtek, hagytak hamar - éjjel egy körül - elaludni, csak azután kezdtek párnacsatába.

Július 7., hétfő

Természetesen a fiúk keltek hamarabb, reggeli zsongásuk keltett engem is. Mire a konyhára értem, már szakavatott - és nálam frissebb - kezek felrakták a kávét és engem annak illata fogadott. Aztán a további napokon is követett menetrend. Tollászkodás, reggeli, majd reggeli áhítat. Reggeli végére már mindenki tisztában volt azzal, hogy melyik csoportba került, kikkel lesz abban együtt, és már az első nap programját is megismerték.

Egyébként hétfőn Karácsony volt. Egész nap az izgatott ünnepi készülődéssel telt. Délelőtt előadás , szimbólumkészítés és csoportbeszélgetés, délután készülődés az esti áhítatra és játék. Igaz, szerda kivételével ez hasonlóan történt minden nap. Este a templomban fenyőt ugyan nem állítottunk, de ajándékot adtunk és kaptunk. Az utolsó napon tudtam csak meg, hogy ki készítette nekem azt a megható üdvözlőkártyát, amelyen boldog karácsonyt kívánt és aminek a dátuma 2003. július 7.

Július 8., kedd

A gyerekek kevesebbet aludtak, de frissebben keltek mint én. És ennek nem az volt az oka, hogy az éjszakát a sátorban töltöttem. Kedden Húsvét volt. A délelőtti előadás utáni csoportbeszélgetésen az is kiderült, hogy a gyerekek a nagyheti és húsvéti eseményeket nagyon alaposan ismerik.

Délután pedig meglepetésként nem a Vadására, hanem a zalalövői Borostyán tóra mentünk fürödni. Azt, hogy oda- és visszafelé egy-egy autóban hányan utaztunk, most nem szeretném leírni...

Július 9., szerda

A nagy kaland napja, kirándulás Szalafőre, a Pityerszerre. Utazás hasonlóan, mint Zalalövőre, csak ez jóval hosszabb út. Meleg volt, még az előtt is, hogy fűteni kellett az autóban. Pityerszeren mindent láthattunk abból, ahogyan az őrségi emberek éltek valaha. Régi házak, gazdasági épületek, tókák és lenyűgöző környezet. Ebédig még játékra is volt idő.

Délután aztán kalandtúra a domboldalban. Volt ott virágszedés, szöcskegyűjtés (és a begyűjtött rovarokkal Judit ijesztgetése), építőanyagok szedése, aki pedig nem tudott a kérdésemre jól válaszolni, az fenékre eshetett kötélhúzás ürügyén.

Július 10., csütörtök

Pünkösd. Piros pünkösd napja következett az ünnepek sorában. A gyerekek erről az ünnepről is sokat tudtak, az idei év hittanversenyének alapját ez az eseménysor képezte. Csütörtökre már nemcsak a vezetők arcán látszott itt-ott némi fáradtság, ekkorra már a gyerekek is olykor-olykor megpihentek.

Pünkösdi királyt és királynőt választottunk, majd a két "uralkodó" csapatának egymással kellett összemérnie ötletességét. nem is tudtunk dönteni, hogy melyik csapat volt a jobb.

Július 11., péntek

Az utolsó napon Szentháromság ünnepkör. Szentháromság, aratási hálaadás és reformáció. Ennél a résznél kiderült az is, hogy itt még vannak hiányosságok a gyerekek ismereteiben. Az aratási hálaadás kapcsán a városi gyerekek, reformáció ünnepe kapcsán a katolikus gyerekek bizonytalanodtak el.

A fejek többségében egész nap ott járt már az esti tábortűz. De addig még el kellett dönteni azt is, hogy az előző napi eldöntetlen versengésből a pünkösdi csapatok melyike kerül ki győztesen. Niki remek módot talált ki erre, aki legalaposabban kitakarítja a szállások környékét. A királynő nyert, körülöttünk pedig rend és tisztaság uralkodott.

Az esti tábortűznél eleinte nagy meleg volt, majd a tűz első lohadása mellett a vezetőket parodizálták a gyerekek. Finomat, jó humorral szemeztek a csoportvezetők jellemző gesztusaiból. Aztán meg ének, tánc és gitárzene Mónitól. Valamikor pedig még aludtunk is egy keveset.

Július 12., szombat

A búcsú napja. A záró istentiszteleten meggyújtottunk minden megmaradt gyertyát, kiterítettünk minden elkészített oltárterítőt, szimbólumot. És nem a padokban rendezetten, hanem kicsit összébb szorulva, nagy kört alkotva ültünk. Niki a végén egy gombolyagot tekert le, mindenki megfogta, majd Niki mindeninek levágott belőle egy darabot. Amit mindannyian hazavittünk, hogy a következő nyárig - amíg újra találkozunk -, ez emlékeztessen minket a közösen eltöltött gyorsan eltelt hétre.

Karcsi

Az egy hétről Niki nagyon sok fotót készített, ide kattintva eljuthattok arra az oldalra, ahol azokat meg is nézhetitek.