Schmidt Károly (Gyál)
Keresztényként a mai világban könnyebb megtalálni a helyes utat az élet útvesztői között. Isten Krisztus által iránytűt adott nekünk, amely elvezet hozzá, megmutatja az irányt, hogy közelebb kerülhessünk embertársainkhoz. Isten igéjével szól hozzánk, ezzel utat jelöl ki számunkra, hogy önmagunkban is megtalálhassuk a békét.

Csorba Béla
Mit jelent ma kereszténynek lenni? A választ akár nevezhetnénk egyszerűnek is, ha nem lenne ott az a kis szócska, hogy ma. Ez picit bonyolultabbá teszi a dolgot. Persze mondhatnánk, hogy ugyanazt jelenti, mint tegnap, tegnapelőtt és azelőtt, miután Jézus Krisztus megszületett, és elkezdett tanítani. Hosszasan lehetne írni arról, hogy mitől keresztény a keresztény ember. Csupán néhány gondolat. ELFOGADNI. Elfogadni Jézust mint valóságos emberré lett, valóságos, egyetlen igaz Istent. Elfogadni azt a mérhetetlen kegyelmet, amit én, méltatlan bűnös ember, a megváltásban hozott, máshoz nem fogható áldozata által kaptam. Elfogadni az örök élet kegyelmét. SZOLGÁLNI. Szolgálni, amíg ezen a világon élünk. Azt hiszem, ezt sokkal jobban megfogalmazza maga Jézus Krisztus a Mt 5,13-16 versekben leírt szavakkal. Itt a boldogmondásokat, (amelyek szintén ragyogó útjelzők ahhoz, hogy életünket helyes mederben próbáljuk terelgetni,) követően arról beszél, hogy ti, azaz mi kell, hogy a föld sója, a világ világossága legyünk. És micsoda hatalmas felelősség ez! Mert mi lesz, ha a só megízetlenül, vagy a lámpást véka alá rejtik? Akkor bizony haszontalanabbá válnak bárminél. És Jézus a 16. versben kimondja ezzel kapcsolatban a parancsot is: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” És itt jön az a bizonyos „ma”. Biztos vagyok benne, hogy a történelem hosszú évszázadai alatt élt keresztényeknek semmivel sem volt könnyebb, legfeljebb a nehézségek okai különböztek. Nos, nekünk ennek a parancsnak ma kell megfelelnünk, és ez bizony Istent mellőző világunkban teljesíthetetlen feladatnak tűnik. És saját erőnkből az is! Hiszen gondoljunk bele egy kicsit mélyebben ebbe a mondatba! Nem azon van elsősorban a hangsúly, hogy ragyogjon a világosságunk, jó cselekedeteink legyenek, hanem azon, hogy mindezt úgy tegyük, hogy ők, a körülöttünk lévők dicsőítsék mennyei Atyánkat. Gondolkodjunk el ezen... Ugye egyetértünk abban, hogy ez mai kifejezéssel élve „nem semmi”? És itt ismét egyetlen lehetőségünk van: a kegyelem. Jézus Krisztus kimondta ezt az iszonyatosan nehéz feladatot tartalmazó parancsot, de tudjuk, hogy Ő az, aki kegyelemből az erőt is adja a saját keresztünk elhordozásához. És ma is ez a kegyelem az egyetlen lehetőségünk! Fogadjuk el, és ha újra meg újra el is botlunk, Jézus kegyelme újra és újra felemel ma is!


Mit jelent evangélikusnak lenni?

Szabó Dénesné
Örülök, hogy evangélikus lehetek, hiszen egyházunk tanításának középpontjában az evangélium, magyarul az örömhír áll. A Biblia üzenete, amelyből naponta útmutatást, vezetést kapok, ebben az Igében foglalható össze: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) Harminc évig szolgáltam a Vecsési Evangélikus Gyülekezetben mint felügyelő. Ez alatt az idő alatt nagyon sok testvért látogattam meg, akiknek nagyon alázatosan, de határozottan elmondtam, hogy Jézus Krisztus személyesen értem is meghalt a kereszten, téged is magához akar vonni, és többé el nem engedni! Szeretnék továbbra is hálát adni ezért a végtelen szeretetért, és azt kívánom kedves testvéremnek is, aki e sorokat olvasod, hogy te is Vele élj már ebben a múlandó életben, s egykor majd az Örökkévalóságban!

Mina János (Gyál)
Első közelítésben ugyanazt jelenti, mint katolikusnak, reformátusnak vagy baptistának lenni, egyszóval kereszténynek lenni. Evangélikus vallásomat nem magam választottam, hanem beleszülettem, belenevelődtem. Ezért számomra ez olyan természetes, mint az, hogy magyar az anyanyelvem. Persze sok huzavona után jutottam el oda, hogy most már makacsul ragaszkodom a hitemhez. Manapság nem divatos dolog vallásosnak lenni. Néha úgy érzem, hogy a hívő embereket amolyan csodabogaraknak tekintik. Míg egyesek a világegyetem legmélyebb titkait boncolgatják, a hívők behúzódnak a templom falai közé csendességre, áhítatra vágyakozva. Hát nem különös…?! Evangélikusnak lenni mégis nagy lehetőség. Van egy csodálatos programunk, az evangélium, amit nap mint nap átadhatunk, hirdethetünk. Csak legyen, aki vevő rá! Ma, azaz zűrzavaros időkben kell-e ennél nemesebb feladat? Ma, amikor minden, minden a pénz körül forog, mint esti pillék a fény körül, meggyújtani az isteni szeretet csillagszóróját, és nyugalmat, békét és perspektívát sugallni akár mindennapi életünkkel is. Számomra ezt az örömöt jelenti az, hogy evangélikusnak születtem.

Kisvölcsei Rita
Mindig büszkeséggel tölt el, ha híres tudósainkra gondolok, akiknek jó része a Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, de ugyanúgy büszke vagyok egyszerű, dolgos felmenőimre is, akik nem voltak kiemelkedő, művelt emberek. Nagyon jó dolog énekelni, hogy "Erős vár a mi Istenünk", és sokszor jelenthet kapaszkodót a mindennapok nehézségei között, de csak akkor, ha nem csak egyszerű köszöntési formulaként használjuk, hanem komolyan is gondoljuk. Örömmel tölt el, hogy nagy múltú történelmi egyház tagja lehetek, olyané, amely a Szentírásra helyezi alapjait; de vajon valóban minden nap elmélyedek Isten Szavának olvasásában? És mindez mit sem érne, ha nem lenne valódi közösségem Jézus Krisztussal, mint személyes megváltómmal, hiszen Ő nem arra tekint, hogy vajon melyik egyház tagja vagyok, hanem arra buzdít, hogy kövessem Őt. Ő látja bűneinket, emberi gyengeségeinket, mindezek ellenére megszólít bennünket, csak meg kell hallanunk és engedelmeskedni hívó szavának, hiszen csodálatos dolog az, amit kínál nekünk: „Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.” (Jn 8,51) És vajon nem nekünk, evangélikusoknak kellene a leginkább betölteni az örömhír terjesztését? Hiszen mi a nevünkben is hordjuk annak a felelősségét, hogy mások is megismerjék az Evangéliumot.


Mit jelent presbiternek lenni?

Jermann Pálné, pénztáros
Számomra már gyerekkoromban ismert volt az a szó, hogy presbiter. Édesapám hosszú időn át szülőfalumban, Dánszentmiklóson az evangélikus gyülekezetnek presbitériumi tagja volt. Magatartása, hite, ragaszkodása a gyülekezetéhez minta volt számomra. Nagy megtiszteltetés és bizalom felém a gyülekezettől, hogy én is presbiter lehetek. Beleszólhatok a gyülekezet életébe, javaslatokat tehetek, segíthetem a lelkészt a közös gondolkodásban. Számomra nagyon fontos a közösséghez tartozás, a gyülekezet érdekképviselete, az önzetlen segítés, a hitem és tudásom szerinti szolgálat, a példamutatás. Istennek hálát adva köszönöm a bizalmat.

Halgasné Takács Mónika
Számomra egy megtisztelő feladat. Kicsit úgy érzem, talán meg sem érdemlem a bizalmat. Ugyanakkor reményt is ad, hogy lesz erőm és energiám segíteni a gyülekezetet. Én úgy gondolom, ha az ember előtt vannak elvárások (kifelé és befelé tett fogadalmak), akkor könnyebben neki tud indulni a feladatoknak, és nem a kisebb erőt igénylő utat választja. Remélem, hogy hasznos tagja leszek a presbitériumnak.

Kókai Ilona
A mostani presbiterválasztásnál megtisztelt a gyülekezet azzal, hogy újból az elöljárók közé választott. Az évek folyamán egyre világosabbá tette Isten számomra, hogy ez felelősség az emberek előtt is, de legfőképpen számot kell adnom az én Uram előtt az életemmel és a szolgálatommal. Egy vers gondolatai lettek igen hangsúlyosak számomra, amelyből részleteket idéznék: