Napról napra

„Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel.” – Zsolt 39,2 (1Jn 3,18; Róm 10,9–17/18/; Zsolt 37,21–40) Uram! Olyan sok ostobaságot, aljasságot és átkot hallottam már eddigi életemben, melyeknek rombolását is megtapasztalhattam. Ami még rosszabb, magam is szóltam hamis és alávaló dolgokat, de hallgattam, amikor jó szót vagy tőled való intést és vigasztalást kellett volna mondanom. Csak a Te bocsánatodban és hatalmadban reménykedem: teremts bennem tiszta szívet, hogy tiszták és világosak lehessenek szavaim!

„Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre!” – Zsolt 119,36 (Lk 12,20; Mk 5,24–34; Gal 1,1–5) Uram! Az egész ország, de talán az egész világ hangos attól a siránkozástól, hogy kevés a pénz, bárcsak több lenne belőle. Bevallom: engem is megkísértett már többször ez az indulat, főképpen akkor, amikor más miatt is zúgolódtam és elégedetlenkedtem. Bevallom azt is: olyan is volt, amikor Téged hibáztattalak titokban, olykor hangosan is mindezért. Ne engedd, hogy lelkemmel a pénzt imádjam, s annak meglététől reméljem boldogulásomat. Add, hogy Téged tartsalak mindenkor legfőbb jómnak!

„Eljön az az idő – így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael és Júda házával.” – Jer 31, 31 (Zsid 9,15; Jak 1,1–13; Gal 1,6–9) Uram! Köszönöm az úrvacsora ajándékát, hogy önmagadat adod nekünk tested és véred által. Köszönöm, hogy mi, a Te újszövetségi néped lehetünk a te tested és tested tagjai. Mégsem viselkedünk úgy, hogy ezt észre lehetne venni. Sokan ezért maradnak el az igehirdetéstől és a templomtól, mert nem vehették észre rajtunk: édes testvérei vagyunk egymásnak. Újítsd meg gyülekezeteinket – a Te testedet!

„Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, s mily hatalmas azoknak száma!” – Zsolt 139,17 (Mt 6,26; Lk 7,1–10) Uram! Mit sem tudok életem végéről, sem arról, hogy mit tartogatsz számomra a földi évekre. De tudom, hogy helyet készítettél nekem Fiad által, a magad közelében, akitől még a halál sem szakíthat el, sem semmilyen hatalom. Újra megköszönöm neked most is, és kérlek: „..ne hagyj elszakadnom tőled semmiért…!”

„Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.” – Zsolt 145,15–16 (Jn 6,35; ApCsel 5,34–42; Gal 2,1–10) Uram! Köszönöm azt az imádságot, amit Fiadtól tanultam, s amire még édesanyám tanított meg gyermekkoromban. Sokáig nem értettem, úgy imádkoztam el, azután értettem, de nem szívesen imádkoztam. Ma értem is, azt hiszem, s örömmel fordulok benne Hozzád a mindennapi kenyérért. Hála érte Neked!

„Az Úr szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” – Ruth 2,12 (ApCsel 4,12; Ézs 49,1–6; Gal 2,11–21) Uram! A Bibliámban ezeket a szavakat eredetileg egy olyan asszonynak mondták, akinek semmilyen joga sem volt arra nézve, hogy hozzád és zsidó népedhez tartozzon. Köszönöm, hogy Fiadért és keresztségemért nekem soha nem kell idegennek éreznem magam Nálad, mert gyermeked lehetek örökké!

„Az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!” – 5Móz 4,24 (Zsid 12,28; Mt 14,22–33; Gal 3,1–14) Uram! Félelmetesek számomra némely szavaid, mint például ez is. Köszönöm, hogy mára megérthettem: annyira szeretsz engem, hogy még önmagamtól is megóvsz, ha szükséges. Jól látod bennünk, emberekben, hogy nem csak köz-, de önveszélyesek is tudunk lenni. Engedd, hogy jól működjön egészséges veszélyérzetünk a mai önpusztító, istenkísértő világban, és szabadíts meg minket a gonosztól!

Aklan Béla Sándor