Egyházunk egy-két hete

Kisebb szakaszhatárhoz érkezett a zsinat szeptember 13-án. A részletekről: elfogadták a nyugdíjkorhatárt elért lelkészek további szolgálatáról szóló javaslatot. Ennek értelmében a 65 éves kort elért lelkészek – a gyülekezet és az illetékes püspök egyetértésével – két évig gyülekezeti lelkészként szolgálhatnak tovább, s csak ezt követően lesznek (nyugdíjas) helyettes lelkészek. Kimondtuk azt is, hogy a nyugdíjas lelkész gyülekezeti lelkészi szolgálathoz kötött választott tisztsége megszűnik.

Tárgyaltunk a hatodéves lelkészjelöltek segédlelkészi státuszáról is. A javaslat arról szólt, hogy a végzett lelkészeknek egy évet segédlelkészi szolgálatban kell eltölteniük, mielőtt gyülekezeti lelkészek lennének. A zsinat tagjai a javaslattal egyetértettek ugyan, a döntést mégis a következő ülésünkre halasztottuk. Ennek az volt az oka, hogy esetleg más tekintetben is hozzá kell nyúlnunk a lelkésszé válást szabályozó törvényhelyekhez, ezért megvárjuk, amíg egyetértés alakul ki az érintettek (az Evangélikus Hittudományi Egyetem, püspökeink és a lelkészképesítő bizottságok) között a lelkészképzés teljes folyamatával kapcsolatban.

Korábban sok felvetés érkezett a választási szabályokkal kapcsolatosan. Most elfogadtuk a választásokról és szavazásokról szóló törvény alapos átdolgozását. Úgy érezzük, pontosabbak, szabályozottabbak lettek az eljárások, útmutatást adva a legtöbb helyzetben. Igaz, ez nem tűnik fel rögtön első látásra. A szabályok esetében nem elegendő, hogy tökéletesek legyenek, lehetőleg alkalmazni is tudni kell őket, ezért reménységünk szerint a közeljövőben elkészül egy kommentár is a törvényhez, ami példákkal illusztrálva ad eligazítást a választások és a szavazások menetéről. Ennek áttanulmányozását minden testületi vezetőnek ajánlom.

Először jelentkezett előterjesztéssel a plenáris ülésen a bírósági törvény átdolgozásán munkálkodó ideiglenes bizottságunk. Ebben is hasonló célkitűzés jelent meg, mint az előbb említett esetben: egyszerűsíteni, formalizálni, hatékonyabbá s – ami a bíróságok tekintetében különösen fontos – gyorsabbá tenni az eljárásokat. A zsinat tagjai egyetértettek néhány alapelvben, most kezdődik a munka nehezebb része: a konkrét szöveges javaslat kidolgozása.

A következő ülésen folytatjuk egy már megkezdett hatalmas feladat továbbgondolását: az „egyházi munkajogi törvény” kidolgozását. Ennek keretében elsősorban a lelkészek sokrétű szolgálati viszonyának pontosabb behatárolását igyekszünk megadni, lehetőség szerint úgy, hogy kellő rugalmasság is maradjon a szabályozásban. A kialakult irányok közül kiemelhető a lelkészek – szolgálati időhöz kapcsolódó – minimális fizetésének törvénybe iktatása. Jelentős változás lehet a szolgálati viszonyban álló lelkészek központi foglalkoztatásának bevezetése – erről még folynak a hatásvizsgálatok. Lehetséges olyan megoldás is, ami a jelenlegi gyakorlathoz képest nem sok változást jelent, de elképzelhetőek nagyobb léptékű módosítások is. Mindenesetre több mozgástér kínálkozik a munkaerő-gazdálkodás terén, a fegyelmi ügyek kezelésében, s talán a feladatellátás „minőségbiztosításában” is.

Szükségesnek látszik nyugdíjrendszerünk törvényi megalapozása is, mivel erre vonatkozóan nem találunk utalást a törvényekben. Fontos szempontként kezeljük ugyanakkor a gyülekezetek nagyfokú önállóságának megtartását is, a feladat nehézsége éppen ezen – gyakran egymásnak is ellentmondó – célok öszszehangolásában rejlik. Mindenképpen szeretnénk széles körű támogatáshoz jutni a legjobbnak ítélt rendszer bevezetéséhez, ezért tervezzük még a következő zsinati ülés előtt a bizottság által kidolgozott javaslat megismertetését, közzétételét, majd – várhatóan november elején – közös megvitatását egy nyilvános fórum keretében. Kérek mindenkit, használjuk ki a lehetőséget, s vitassuk meg közösen a mindannyiunkat érintő kérdéseket!

Szintén a közeljövő feladata az ügyészek szerepének kibontása, konkretizálása. Sokunk szerint ők a jelenlegi jogtanácsosi szerepkörnél több feladattal is megbízhatóak lennének. A világi életben is alkalmazott gyakorlat szerint részt vehetnének a törvényesség fenntartásában, elősegítésében is. Az erre vonatkozó elképzeléseket mindenképpen össze kell vetnünk mind a bíráskodás átalakításával, mind a fegyelmi jogkörök újraszabályozására vonatkozó javaslatokkal.

Lassacskán elindul a rendszerváltás után kialakított rendszerek teljes körű – az eddigieken kívüli elemeket is számba vevő – átgondolása is. Ez a munka nem a változtatás feltétlen szándékával folyik, hanem azzal a céllal, hogy tudatosan nézzük meg, hogyan működnek az egyház különböző alrendszerei, az elemek a helyükön vannak-e, van-e szükség változtatásra, kiegészítésre. Néhány esetben – a napi gyakorlat ismeretében – már érezhető ennek szükségessége. Ilyen például az egyházközségek részei közötti viszony részletesebb megfogalmazása, a különböző testületek (elnökségek, presbitériumok, közgyűlések, bizottságok, zsinat stb.) szerepének, feladatkörének újragondolása. Az 1991-ben munkához látott zsinat az akkori koncepciónak megfelelően szabályozta a kompetenciákat, azóta ezen a területen is történtek változások, új alapelvek kimondása nélkül. A zsinat elnöksége úgy érzi, hogy a további módosítások előtt célszerű lenne általános érvényű irányelvet kidolgozni, hogy a módosítások egységes rendszerben illeszkedhessenek ezekhez.

Továbbra is törekszünk arra, hogy a zsinat munkája minél többek számára látható, érthető, sőt formálható legyen. Eddig minden beérkezett javaslatot kiadtunk bizottságainknak, melyek érdemben vizsgálták meg őket. Várjuk, kérjük a további előterjesztéseket is.

Bárdossy Tamás

Regionális hozzárendelés: