Egyházunk egy-két hete

Újuljatok meg!

Az egyház megújulásának vágyával fél éve alakult Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület szeptember 14-én tartotta első evangélizációs csendesnapját Kelenföldön, az „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Ef 4,23) mottó jegyében.

A napot úrvacsorai istentisztelet nyitotta, melyen Győri Gábor pestszentlőrinci lelkész hirdette a megújulás igéjét Ezékiel próféta iránymutatásával (Ez 18,31kk.), miszerint a megújulás első lépése a bűnbánat és a bűn útjától való elfordulás.

Mivel a létszám még éppen lehetővé tette, az úrvacsora után meghittebb környezetben, a tanácsteremben folytattuk csendesnapunkat. Balikó Zoltán, volt pécsi lelkész korát meghazudtoló fiatalossággal és a tőle megszokott szenvedélyességgel beszélt a megújulás alapjáról. Az igazi megtérés nem az, hogy megfordulunk a téves úton, hanem az, hogy Isten maga fordul vissza hozzánk! Sok visszásság – papok mulasztása, egyháztagok tudatlansága – együttesen jelzi, hogy egyházunkban is új értelemre és lélekre van szükség – hangoztatta, hozzátéve, hogy az igazi ébredés Európában mindenütt a papok megtérésével kezdődött és kezdődik. Előadása után lehetőség volt hozzászólásokra, kérdésekre is.

Ebéd után fórumbeszélgetés következett, amely ezúttal élénk vitát jelentett egyházi sajtónk kérdéseivel, szerkesztői munkájával kapcsolatban. Eleget téve az előző esti meghívásnak, a Luther Kiadó képviseletében Kendeh K. Péter igazgató, illetve T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője jött közénk, vállalva a kérdések kereszttüzét.

Már a záróáhítatra való ráhangolást szolgálta Pecznyik Pál, aki néhány versét szavalta el. Az áhítatot Smidéliusz Zoltán gyékényesi és nemespátrói lelkész tartotta Ez 37,1–14 alapján. Miközben az elszáradt csontok teljes reménytelenséget kelthetnek az emberben, mégis van lehetőség arra, hogy megtörténjen a lehetetlen: Isten halott csontjainkra inakat és húst építhet, sőt végül a Lélek erejével életet lehelhet a hústestbe.

Szakács Tamás