Evangélikusok

Hármas évforduló előtt állunk: dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök szeptember 22-én ünnepli püspöki és budavári lelkészi beiktatásának húszéves évfordulóját, valamint 84. születésnapját. Jókívánságaink átadása mellett azért keres-tük fel, hogy elbeszélgessünk vele eseményekben és tapasztalatokban gazdag életútjáról, az egyház múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

• – Az ünnepek az ember életében általában egyrészt az összegzés, másrészt az előretekintés pillanatai. Püspök úr hogyan látja életének elmúlt 84 esztendejét?*

– A 20. század egy nehéz és véres korszak volt általában és egyháztörténeti szempontból nézve is. 1918. szeptember 22-én, tehát az első világháború után születtem, ezt követte Trianon, a második világháború, majd az 1948 utáni nehéz időszak. Számomra meghatározó volt a családi, szülői és iskolai háttér. Kemenesaljáról, régi evangélikus családból származom, tanulmányaimat pedig Győrben és Sopronban végeztem. Ebből az időből hálával emlékszem vissza többek között az engem konfirmáló Kapi Bélára püspökre, Túróczy Zoltán püspök igehirdetéseire, egykori vallástanáromra – Ittzés János püspök édesapjára –, Ittzés Mihályra, Szabó Józsefre, valamint soproni teológiai professzoraimra is. Később pedig Ordass Lajos volt az, akinek személye és barátsága nagyon sokat jelentett nekem.

*– A most említett nevek, de akár az 1982-től 1990 elejéig tartó évek, püspöki szolgálatának ideje is a fiatal generáció számára már történelem. Püspök úr véleménye szerint – a személyes vonatkozásúak mellett – melyek azok a fontos egyháztörténeti események, amelyeket mindenképp meg kell említenünk ezzel az időszakkal kapcsolatban?*

– Sok minden történt ezekben az években, a teljesség igénye nélkül próbálok meg egy rövid, felsorolásszerű áttekintést adni. Nemzetközi szempontból döntő jelentőségű volt a Lutheránus Világszövetség budapesti VII. világgyűlése 1984-ben. A külföldi résztvevők jónak ítélték meg a teológiai tematikát (Krisztus a világ reménysége), valamint azt is, hogy 114 gyülekezetbe látogathattak el, és így lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék a vasfüggöny mögött élő evangélikusság életét és mindennapjait. Emellett persze voltak fontos hazai események is. Az egyszemélyi vezetést felváltotta a közösségi, a felügyelők bevonásával. Ezúton szeretném itt meg- említeni a már elhunyt dr. Fekete Zoltán országos és dr. Mihályi Dezső kerületi felügyelő nevét, akikre nagy szeretettel gondolok vissza. Egy másik fontos dátum 1987. június 16-a, amikor tizenhárom lelkésznőt avattam fel a Deák téri templomban. Innentől kezdve a nők is teljes jogú lelkésznek számítottak. (Az első lelkésznőt 1983-ban avatták fel. Nők azonban csak akkor kerülhettek gyülekezeti szolgálatba, ha meghívták és megválasztották őket. – A Szerk.) Budán felújították a súlyosan sérült gyermekek otthonát és a háborús károkat szenvedett soproni templomot is. Az 1989-es esztendő kétszeresen is fontos, egyrészt, mert hosszas tárgyalások után az országban elsőként a Fasori Evangélikus Gimnáziumban indult újra az egyházi oktatás, másrészt mert megnyitotta kapuit az új, kibővített teológiai akadémia.

*– A külföldi egyházak anyagi segítsége nélkül mindez elképzelhetetlen lett volna. Püspök úr minden bizonnyal nagy hasznát vette külhoni kapcsolatainak, melyekre még a Lutheránus Világszövetség genfi központjában eltöltött évek alatt tett szert.*

– Igen, így van. Munkám során – az 1971-től 1980-ig terjedő időszakban – öt világrész 52 országát járhattam be. Ez természetesen számtalan találkozást hozott magával, nemcsak evangélikusokkal, de más egyházak képviselőivel is.

*– Ez azért is fontos, mert Püspök úr – számos elfoglaltsága mellett – még tanított is. 1950 és 1982 között a rendszeres teológia professzora volt, ahol az evangélikus tanítás megismertetése mellett hangsúlyt helyezett az ökumené kérdésére is.*

– Azzal, hogy az evangélikus tanításról és az ökumenéről beszélünk, kettőt is érintünk azok közül a témák közül, amelyeket jobban előtérbe kellene helyeznünk igehirdetéseinkben és társadalmi szolgálatunkban.

*– Ez konkrétan mit jelent?*

– Egyházunk tanítása szempontjából nagyon fontos az egyedüli alap, vagyis a teljes Szentírás hangsúlyozása. A többi egyházhoz való viszonyban pedig lényegesnek érzem, hogy a már meglévő, széles körű egységet vegyük észre, és ne a fönnmaradt különbözőségeket hangsúlyozzuk. Tanuljuk meg, mit is jelent az igazi ökumené: nem szerkezeti egybeolvadást, hanem lelki és szolgálati egységet.

Még valamit szeretnék kiemelni, mégpedig a szeretet által munkálkodó hit jelentőségét. Sajnos napjainkban egyre nagyobb teret nyer az erőszak, ennek nem ritkán az az oka, hogy nem szentelünk egymásra elég időt, figyelmet és szeretetet. Pedig nagy szükség lenne erre, kisebb és nagyobb közösségek vonatkozásában, családban, gyülekezetben, de a társadalomra, a népre és az embe- riségre nézve is.

*– Az utolsó magyar nyelvű evangélikus dogmatika 1948-ban jelent meg. Ötvenkét esztendő elteltével Püspök úr vállalkozott arra, hogy megpróbálja megfogalmazni egyházunk mai igehirdetésének, tanításának és szolgálatának teológiai alapjait. „Az egyház mai tanítása/Dogmatika I.” című könyve 2000 karácsonyán jelent meg. Mikor vehetjük kézbe a következő kötetet?*

– A „Dogmatika II.” fő részei először külön kötetekben, sorozat formájában jelennek meg. Reményeim szerint még ez év végéig elkészül a bűnről szóló tanítást ismertető fejezet, amit még további négy fő rész követ majd. Ezt a munkát hátralévő éveim egyetlen nagy feladatának tekintem, és végzem is mindaddig, amíg életem Ura időt és erőt ad hozzá.

*– Végezetül egy személyes kérdés. Melyik szentírási ige az, amely különösen kedves Püspök úr számára?*

– Egy vers János evangéliumának 14. fejezetéből: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Jézus az út, azaz a földi élet, Jézus az igazság, vagyis az igei igazság, és Ő az élet, tehát az örök élet reménysége.

Gazdag Zsuzsanna