evél&levél

Egy csodálatos erdélyi úton vehetett részt negyvenkét fős csoportunk augusztus utolsó hetében. Az ötnapos kirándulást a medgyesegyházi evangélikus gyülekezet a helyi polgári egyesülettel közösen szervezte.

A méhkeréki határátkelőnél léptünk be Romániába, s ahogy sorra jöttek a települések, úgy idéztük fel nagyjaink emlékét. Nagyszalontán Arany János munkássága, Nagyváradon Szent László király kultusza elevenedett meg Veres Ravai Csaba Endre lelkész jóvoltából, aki amellett, hogy oroszlánrészt vállalt a szervezésből, idegenvezetőként is kitűnőnek bizonyult.

Erdélyi út nincs kolozsvári városnézés nélkül! Természetesen mi sem hagyhattuk ki a magyar történelem és művészettörténet emlékeit őrző helységet. Az első csoportképet Hunyadi Mátyás szobra előtt készítettük. Marosvásárhely főterén a Kultúrpalotában, a Rózsák terében gyönyörködhettünk, de vetettünk egy pillantást a Teleki Tékára és a Bolyai Gimnáziumra is.

Két napra a Székelyföld legnépszerűbb üdülőhelyén, a Sóvidéken, Szovátán szálltunk meg. A Teleki Oktatási Központban első osztályú ellátásban volt részünk.

Mindannyian nagy várakozással tekintettünk a másnapi program elé, amikor a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz mentünk. Lenyűgözött bennünket a természet adta szépség. A nap során nemcsak magasságokat, de mélységeket is megéltünk: Parajdon 900 méterre szálltunk alá a sóbányába.

A harmadik napon búcsút intettünk a Medve-tónak, és Brassó felé vettük az irányt.

Korondon az egész falu kirakodóvásárként tárult elénk. Örömmel válogattunk a fazekasmesterek portékájából, sok apró ajándéktárgyat vásároltunk szeretteinknek.

Farkaslakán, Tamási Áron nyughelyén a Székely himnusz érzékenyítette el a látogatókat, ugyanakkor az író híressé vált mondata: „ Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – valamiféle megerősítést adott nekünk, magyaroknak.

Sepsiszentgyörgyön a Székely Múzeumban szinte megelevenedett a történelem. Ebben nagy segítségünkre volt a magyar nyelvű idegenvezetés, ami itt természetes. Lassan elhagytuk Székelyföldet, a fafaragók legjellegzetesebb alkotásai, a székely-kapuk egyre ritkábban bukkantak elő, majd el is tűntek.

Az est Brassóban köszöntött ránk, a derestyei kemping faházaiban volt a szállásunk újabb két napra, ahol megint csak kedvünket keresték vendéglátóink. Ételből-italból nem volt hiány. A kirándulás negyedik napját Szászföld nagyvárosára és környékére szántuk. Brassó főtere, a Fekete templom és a régi városháza megtekintése mellett jutott idő a Szinaján lévő Peles-kastélyra is. Majd drótkötélpályán fellibegtünk a Bucegi-hegyre, sőt Csenátfaluban egy magyar evangélikus templomba is betértünk.

A hazafelé vezető út a Fogarasi-havasok mentén az utolsó napra is tartogatott maradandó élményt, hisz alföldi emberek lévén nem győztünk betelni a hegyvidék látványával. Vajdahunyad váránál tartottunk egy kis pihenőt, majd ráfordultunk az Arad felé vezető útra. Késő este tértünk haza otthonainkba, ahol azóta is egy kis darabka Erdély köszön vissza ránk, hol a magunkkal hozott mézből, sajtból, hol a cserépedényekből, szőttesekből vagy fafaragásokból.

Baukó Ildikó

Regionális hozzárendelés: Medgyesegyházi Evangélikus Egyházközség