evél&levél
Kedves Olvasók!
18 éve már, hogy evangélikus lelkész bátyám az Úrhoz költözött.
Rutinos víziember volt, az áradó Dunában kajakozás közben nagy örvénybe került, és a vízbe fulladt. Volt otthonában bukkantam erre az írásra, melyet valószínűleg egy turistaújságnak írhatott jó régen. Most, hogy még nyárias az idő, sokan kirándulnak, álljon itt ez a cikk kedves, de fontos figyelmeztetőként. Nem tudhatjuk, melyik utunk az utolsó, az a fontos, hogy igaz legyen számunkra is: „Velem vándorol utamon Jézus”. És emlékezzünk erre az ószövetségi igére is: „Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítlak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17) Győriné dr. Drenyovszky Irén
Legszebb túrám
De melyik is a legszebb? Még iskolába sem jártam, amikor Mátraházáról felmentünk a Kékesre, édesapámmal meg a nagyapámmal. Ez a legrégebbi, amelyikre emlékezem. De csak homályosan emlékezem rá. Ki tudná felsorolni a többit, amelyik követte... Nemcsak az elsőben volt sok szép, hanem majdnem mindegyikben.
Egyszer kifutottunk az időből, s ott maradtunk hétfő reggelig az erdőben. Mentünk rossz kerékpáron ezer kilométernyit. Beültünk olyan kajakba, amilyen volt. Eresztette a vizet, de megkerültük vele a szigetet.
Voltak olyan túrák, ahol bőrig áztunk. Máskor elvesztettük az irányt, egy faluval odébb kötöttünk ki. Vagy egyikünk eltörte a lábát, és alkalmi hordágyon vittük haza.
Ezekben mind valamilyen nehézséget kellett leküzdeni. Rossz emlékűnek is mondhatnánk, és mégis szép túraként emlékezünk rájuk.
Vannak aztán befejezetlenek: nem lehet mindent betervezni, mert az élet rövid. Elmegyünk érdekes városok, tájak mellett. Nem lehet minden romhoz kitérni, minden csúcsra felmenni, minden városban kiszállni. Minden virágot nem lehet megnézni. Ha köd van, nem látszanak a távoli dolgok, pedig éppen azért jöttünk.
És ezek a befejezetlen túrák is szépek. Akkor tervezzük, hogy még hova mindenhova lenne jó eljönni, és csak néha megyünk el.
Amikor így egyre tovább válogatom a túráimat, akkor kezdek arra gondolni, hogy talán nem is egyik vagy másik túra volt a jó. Az a jó, hogy akár sikerül a túra, akár nem, holnap újra kezdjük. Lehet, hogy nem sikerül, lehet, hogy dombnak megyünk, lehet, hogy elázunk, de megyünk.
A legszebb túra nem az emlékeinkben van, az majd lesz. Most tervezzük. Mert menni kell. Gyalog, vízen, kerékpáron, autón, de kell menni. Mert most következik a legszebb túra. Jöttök ti is?
Drenyovszky János
Győriné dr. Drenyovszky Irén