evél&levél

Csillaghegy-békásmegyeri evangélikus gyülekezet nyári táborát a nagybörzsönyi evangélikus Reménység Házában tartotta augusztus utolsó hétvégéjén. Előző héten a gyülekezet vendégül látott az erdélyi Halmágyról érkezett tizenegy fiút és egy lányt, akiket Veress József tiszteletes úr kísért. A csoport járt a Balatonnál, Budapesten, s végül a táborban találkoztak gyülekezetünk tagjaival.

A nagybörzsönyi evangélikus lelkész, Lajtos János fogadott bennünket, s némi pakolászás után mindenki megtalálta a helyét a házban. A fiatalok délután olyan magas máglyát raktak, amit egy falusi udvaron mi, felnőttek veszélyesnek tartottunk, és végül sikerült is kiegyezni a feleakkora méretben. Így is egész este hatalmas lánggal lobogott a tábortűz. A szombati nap szellemi tápláléka a bibliodráma volt. A nagy létszám miatt két csoportot alakítottunk, az egyiket Donáthné Muntág Ildikó tiszteletes asszony, a másikat Falvai Dóra vezette. A komoly játék közben a csipkebokor és egyben az Úr színe előtt álló Mózes helyzetébe élhettük bele magunkat, aki bizonytalankodva kérdezi Istentől: „Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kihozzam Izrael fiait Egyiptomból?”

A testi táplálékot nem kevesebb, mint ötven liter csülkös bableves adta, amihez a csülköt a minden gondunkban készségesen segítő szomszéd Margit néni már hajnalban elkezdte főzni. S nem hiába. A végül kondérban elkészült kitűnő levesben omlós volt a hús. A jó ízek Kiss Zoltán szakácsművészetét dicsérték. Az esti beszélgetés a késő éjszakába nyúlt. Istenről, emberi gondjainkról zavartalanul disputálva olyan közel kerültünk egymáshoz, amire máskor nincs alkalom és idő. Másnap bizony későn, már csak a harangszóra ébredtünk, de lelkészünk – Donáth László –, aki pedig szombat délután még vissza kellett, hogy menjen Békásmegyerre esküvőt tartani, jókor reggel visszaérkezett, s néhány korán kelővel időben átért a templomba.

Az erdélyi vendégektől a Keleti pályaudvaron vettünk búcsút, de előbb még megnézték a békásmegyeri templomot, s úticsomagról is gondoskodtunk számukra. Többségük először járt Magyarországon, s látszott rajtuk, hogy boldog hetet töltöttek itt.

Mező Ferenc