Napról napra
Napról-napra: 2002. okt. 6-12.
Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. (Zsolt 145,15)
VASÁRNAP
Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik. Zsolt 37,5 (Jn 10,4; 2Kor 9, 6-15; Zsolt 104,10-30; 1Móz 1,26-28.31) Mit jelent az Úrra hagyatkozni? Alávetni magunkat más akaratnak, lemondani a döntés felelősségéről, ugrani az ismeretlenbe? Ó, nem nem ismeretlen és nem személytelen erőknek kell kiszolgáltatni magunkat: hiszen ő megmutatta legmélyebb valóságát Jézusban. Ez az igevers arra bátorít bennünket, hogy az értünk életét is odaadni kész Szeretetre bízzuk utunkat-életünket, aki hív, aki vár, és aki segít.
HÉTFŐ
Áldott az Úr, Izráel Istene, aki meglátogatta és megváltotta népét, hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről. Lk 1,68.72(Ez 34,25; Mk 10,46-52; Gal 5,16-26) Zakariás magasztaló éneke magán viseli mindazt, amit kényszerű némaságában élt át. Holott kicsinyhitűségének és reménytelenségének büntetése verte bilincsbe, nyoma sincs zúgolódásnak, háborgásnak. Most, hogy Isten kegyelméből újra szólhat: gyönyörű ének csendül fel ajkáról. Bár így tudnánk mi is megtisztulni bűneinkből, ha Isten megdorgál bennünket, és ennek terhe alatt roskadozunk: nem a lázadás, és nem az ellenállás hangján megszólalni, hanem dicsérni Istent az újrakezdés lehetőségéért, kegyelme nagyságáért.
KEDD
Jézus mondta: Nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Lk 15,7 (Ez 18,23; Lk 5,12-16; Gal 6,1-10) Vajon felszabadít-e bennünket Jézusnak ez a mondata arra, hogy magunkat a megtérő bűnösök között lássuk? Mert szeretjük azzal kisebbíteni a vétkeink terhét, hogy vannak nálunk nagyobb bűnösök is. Azonban Istennél ez sem mennyiségi, mint inkább minőségi kérdés. Fakad-e őszinte bűnbánat szívünkben, vagy az a bizonyos farizeusi képmutatás él bennünk is, mennyivel különbek vagyunk ennél vagy annál? A megtérés bizony, életünk legnagyobb küzdelme, hiszen önmagunkat kell legyőzni benne: elismerni, hogy nyomorult bűnösök vagyunk, semmi többek. S Lutherre gondolva még azt is hozzá kell tennem: mindezt napról-napra újra (f)elismerni. Ám legyen szemünk meglátni azt is, hogy mekkora örömünnep lesz a mennyben Krisztus kegyelmének koldusai láttán!
SZERDA
Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Zsolt 34,20 (2Kor 1,7; Préd 12,1-8; Gal 6,11-18) Jób vallomása visszhangzik bennem: az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neveAmikor ránk szakad valami baj, amikor összeomlik minden körülöttünk, milyen irgalmatlanul nehéz ezt a mondatot elismételni Jób után szabadon! S milyen túláradó az örömünk, amikor az ige második felét élhetjük át! Mert a szabadítás Istene ő, aki nem hagyja övéit! Ha pedig elérkezik az utolsó perc, az utolsó baj, akkor is nyújtja kezét
CSÜTÖRTÖK
Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát, mindnyájan az Úr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal. Zof 3,9 (Zsid 13,15; Mk 6,7-13; Jel 1,1-8) Nemrég abban a nagy élményben lehetett részem, hogy a berlini Pergamon múzeum ókori kiállítását tekinthettem meg. Benne a különböző ókori vallások régészeti leleteit: bálványisteneket, istentiszteleti helyeket, oltárokat. Elképesztő belegondolni, mi mindent gyakoroltak szent cselekedetként, vagy mit tiszteltek istenükként. Az a tisztaság, amiről Zofóniás próféta is szól, ezekre távolról sem volt jellemző. Minket is csak az tud megszentelni, aki bűneinket magára vette, és az égre meredő kereszten szerzett dicsőséget az egyetlen Úrnak. Őt tisztelje szívünk és ajkunk!
PÉNTEK
Jézus szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta az apostoloknak, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. ApCsel 1,3 (Dán 6,27; Mt 27,39-44; Jel 1,9-20) Negyven nap bizonyosság negyvennapi együttlét, tanítás. S közben a tanítványokból apostolok, küldöttek lesznek. Mi a titka a küldetéstudatnak? Talán éppen ez: megerősítés, találkozás, és pünkösdkor a Szentlélekkel való töltekezés. Számunkra is megadatik ez a csoda: a Szentlélek által mi magunk is személyesen átélhetjük a Jézussal való találkozás és együttlét erejét, küldetésünk örömét.
SZOMBAT
Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. 1Kor 3,11 (1Sám 2,8b; ApCsel 14,8-18; Jel 2,1-7) Mintha nagyobb aktualitása lenne ennek az igének, mint eddig bármikor! Sokan pályáznak a mindent meghatározó tisztre, amely egyedül Istent illeti meg. Ugyanis egyedül neki van hozzá kellő bölcsessége, szeretete és jósága. Akik pedig döntő tényezők szeretnének lenni, s magasba törnek, valójában ugyanolyan törékeny és halandó emberek, mint bárki emberfia. Csak egy volt, ki legyőzte a halált, és csak Ő lehet szilárd alap, amely erővel bír számunkra.
Schaller Bernadett