Keresztutak

Szüreti munkaidő ellenére, ünnepi alkalmat szervezett önállósulásának 100. évfordulójára a 120 lelket számláló, kicsi lendvai gyülekezet. Arra a közgyűlésre emlékeztek, amikor 1902. szeptember 2-án a hívek határozatot fogalmaztak meg önálló gyülekezet megalapításáról, s egy év múlva meg is választották első lelkészüket, Teke Dénest. Templom, lelkészlak, kántorlakás, iskola és tanító lakás épült két évtized alatt, így kovácsolódott össze a maroknyi evangélikus, először határon belül, majd az új országhatáron túl. A régen áhított templom 1934-ben épült fel Skalics Sándor lelkész szolgálati ideje alatt.

A felügyelőnő, Bence-Utrosa Gabriella köszöntő szavaiból, a vezetőség és a gyülekezeti krónikát olvasók arcáról még a kívülállók is megérezhették, milyen békét, nyugalmat és Istenre mutató biztonságot kapott ez a ki gyülekezet Skalics Gusztáv lelkésztől. Ő 1972 óta mind a mai napig még nyugdíjas létére is szeretettel gondozza az itt lakókat, akik ugyan kétszeresen is kisebbségben tudják magukat, de magyarságukat és evangélikusságukat egyaránt szeretik aktívan megélni. (A lendvai gyülekezet szórványai Dobronaktól Csáktornyáig, Csentétől Kapcáig, Petesházától más falvakig terjednek.)

A jubileumi istentisztelet első prédikátora a Szlovéniai Evangélikus Egyház püspöke Ernisa Géza, 1 Korintus 3, 11ről beszélt: Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Csak ezen az alapon élhet, ünnepelhet egy gyülekezet, benne szlovének és magyarok egyaránt.

Josár Lajos bodóhegyi lelkész, aki 1958-1961 között káplánként is szolgált e kicsiny nyáj előtt Lukács 12, 32 alapján tolmácsolta Jézus szavait: Ne félj te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Nincs félelemre ok, mert nehézségekből is kivezet a mi Urunk. Úgy lehet ünnepelni, hogy bátran előre tekintünk, ahogy Gusztáv Adolf svéd király éneke fogalmaz: Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel Gedeont melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét.

Surd lelkésze (e sorok írója) és felügyelője, Szegedi Sándor is szeretetteljes meghívást kapott erre az ünnepi alkalomra, ahol a falu szépen hímzett címere adta a köszöntés alapját. A kereszt vízszintes szára összeköt minket szeretetben testvérré, ahogyan ez évtizedek óta megvalósul Kuzmics István szlovén bibliafordító révén, aki több mint két évtizedet szolgált Surdon. A címer koronája pedig emlékeztet minket arra, amit Jézus ígért övéinek; a reménységre a jövő felöl. A mennyre kell készülnünk. Földbe gyökerezünk, mint a címer fái, de jó gyümölcsöket kell teremnünk égi Atyánk dicsőségére.

A 100 éves jubileumra összegyűltek szép harmóniában zengték együtt az új orgona kíséretével két nyelven az éneket, szlovénul és magyarul. Fiataljaik meghatóan szép verssel, gitárral, fuvolával szolgáltak, és hallhattuk zsoltárfeldolgozásokat egy magyarországi vendégművész, Dinnyés József előadásában is.

Baráti, testvéri beszélgetés folyt még a közös ebéd alatt is, magyarok számára azzal a jó érzéssel, hogy Lendván szívesen szólalnak meg anyanyelvükön az evangélikusok. Az istentisztelet mindig, mindkét nyelven folyik, s amíg lesz olyan magyar nyelven prédikáló lelkészük, mint Skalics Gusztáv, aki korát és egészségét nem kímélve hirdeti az örömhírt, ha kell három nyelven is.

Smidéliuszné Drobina Erzsébet