A hét témája
Minden valódi élet találkozás
Tízéves a bajor és magyar egyház közti testvérkapcsolat
Minden valódi élet találkozás, írta egyszer a zsidó filozófus, Martin Buber. Ennek a mondatnak az igazságáról győződhettek meg mindazok, akik a bajor– magyar kapcsolat tízéves évfordulójára való megemlékezés alkalmából szeptember 27–30. között a németországi Schro-benhausen városába utaztak.
Magyarországról mintegy 150-en érkeztek a budahegyvidéki egyházközség testvérgyülekezetébe. A résztvevők olyan oktatási és diakóniai intézményeket, illetve magyar gyülekezeteket képviseltek, akik valamilyen módon ennek a két ország közti partneri viszonynak a részesei. Az országos egyházat többek közt a három püspök, Hafenscher Károly, az országos iroda igazgatója és Szemerei Zoltán gazdasági igazgató képviselte. Világi részről a müncheni magyar főkonzul, prof. dr. Gyarmati György vett részt az ünnepségsorozaton, valamint Platthy Iván nyugalmazott államtitkár és – a bajor egyház meghívására – Szalay István egyházügyi államtitkár.
A közös kapocs: Jézus
Sokan félünk az idegenektől, azoktól, akiket nem ismerünk, sőt – jelen esetben – talán még a nyelvét sem értjük. Falak választanak el bennünket, melyeknek le kell omlania ahhoz, hogy valódi barátságok és kapcsolatok alakulhassanak ki. Ez meg is valósulhat – Jézus segítségével. A Belé és Isten szeretetébe vetett hit az, ami közös bennünk, ami összeköthet bennünket – mondta a Jn 10,7.9 alapján tartott igemagyarazatában Ulrich Zenker egyháztanácsos a magyar vendégek érkezését követő esti istentiszteleten.
Mozgásban
A szombati nap az aktivitás jegyében telt, a hosszú út után mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy egy általa kiválasztott kiránduláson mozgassa meg a tagjait. Ki-ki maga dönthette el, hogy hová szeretne menni: A Sissi-kastélyhoz (Unterwittelsbach), majd a scheyerni kolostorhoz; Augsburgba – egy rövid városnézés erejéig, vagy a vendéglátó városban, Schrobenhausenben szeretne egy sétát tenni.
Meg-megállva
A hivatalos megnyitóünnepség után a partneri kapcsolat több arcát mutatták be a különböző műhelyek munkájának ismertetésén keresztül. Helyet kapott itt az óvodai, iskolai, ifjúsági és diakóniai munka, valamint a gyülekezetek közti kapcsolatok kiépítésének kérdése is. Lassu Tamásné, a várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda munkatársa elmondta, hogy 1996-ban vették fel a kapcsolatot a holzkircheniekkel, és azóta is élénk tapasztalatcsere folyik közöttük.
Dezanove Bar-tolomeu Inácio, a nyíregyházi egyházközség Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálatának intézményvezetője – a nemes egyszerűséggel csak Berciként bemutatkozó fiatalember – Mozambikból érkezett hazánkba, és a szociológia és szociálpolitika szak elvégzése után került Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe 1997-ben. Munkájáról beszámolva a következőket mondta: szegények a világon mindenütt vannak, magyar és német nagyvárosokban is. Az Oltalom szolgálatnak két éve vannak kapcsolatai Németországgal, és ez az együttműködés mindkét fél számára nagyon hasznos.
Nagy érdeklődésre tartott számot Szalay István referátuma és az azt követő vitafórum. Az előadás néhány gondolatát a következőkben idézzük.
Állam és egyház Magyarországon
A magyar polgári átalakulás sarokköve az állam és az egyház teljes szétválasztásának eszméje, ami azonban nem zárja ki együttműködésüket.
Az egyházak fontos közösségteremtő tényezők, a kormány segíti működésüket. Az állam 2011-ig kívánja rendezni az egyház tulajdonában lévő ingatlanok sorsát, és kiszámíthatóan akarja rögzíteni, hogy a jövőben az egyházi fenntartású építmények, épületek, ingatlanok (temetők) milyen mértékű állami támogatáshoz jussanak az éves költségvetésből.
Végezetül még két fontos momentum: a kormány kész arra, hogy az államot és az egyházakat érintő kérdésekben javaslattevő, véleményező és döntés-előkészítő egyházi konzultatív tanácskozó testületet hozzon létre.
Az Egyházi Kapcsolatok Titkársága szerepet vállal abban, hogy a Budapesten létrehozandó Magyar Nemzet Házában egy konferenciát rendezzenek meg az egyházaknak a magyar nemzet életében betöltött és jövőbeni szerepéről.
A muzsika hangja!
A szombati este a zene és az ének jegyében telt. Egy csodálatos alkalom részesei lehettünk a Teológia fúvószenekara, a neuburgi Leuchtfeuer kórus, a buda-hegyvidéki gyülekezet fiataljainak énekkara, Budapest Főváros Protestáns Kántorátusa, az Innersense együttes és Gálos Miklós fasori kántor jóvoltából.
Vidám ünnepi mise úrvacsorával
A program szerint „vidám, úrvacsorás ünnepi misére” indultunk vasárnap délelőtt a város egyik sportcsarnokába. A helyszín talán szokatlanul hatott mindazok számára, akik korábban még nem vettek részt ilyen, kissé rendhagyó istentiszteleten. A hely kiválasztásának praktikus oka volt: az evangélikus közösség temploma túl kicsi lett volna ahhoz, hogy mindenki kényelmesen elférjen benne. Így viszont bőségesen jutott tér vendégeknek és vendéglátóknak, fúvósoknak és kórusoknak, gyerekeknek és felnőtteknek is.
„Forrás”- és „hordóemberek”
A testvérkapcsolat kezdete óta – az elmúlt tíz évben – sok minden történt, nehezedett az élet. Ennek következtében voltak, akik vallási túlzásokba estek, vagy az alkohol és a kábítószer mámorában kerestek vigasztalást. Isten azonban azt várja tőlünk, hogy bölcsen, az Ő akaratát szem előtt tartva éljünk. Mi segíthet ebben? A Jézussal kialakított mély, bizalmas, őszinte viszony, a Biblia helyes ismerete és a gyülekezet támogatása. Aki ezek szerint él, „forrásemberré” lesz mások számára. Olyan valakivé, aki Krisztustól kér erőt a mindennapok küzdelmeiben, és így feltöltekezve időt, szeretetet és figyelmet tud adni a többieknek. Az ő ellentéte a „hordóember”, az, aki mindent „elnyel”, mindent csak magának akar.
Ez az évforduló, a bajor testvéreinkkel való közösség megélése is segíthet abban, hogy jobban figyeljünk Jézusra, Isten akaratát keressük és bölcs életre törekedjünk.
Köszönet és köszöntés
A nap további részében a tanácsházán – a díszvendégek számára – rendezett fogadáson Schrobenhausen város főpolgármestere, Josef Plöckl a német és a magyar evangélikus egyház, valamint a magyar állam magas rangú képviselői tekintettek vissza az elmúlt esztendőkre, és egymás érdemeit méltatva köszönték meg ezeket az éveket. A visszaemlékezés és köszönetnyilvánítás később egy ünnepi ülésen folytatódott, amin már mindenki részt vett. Ennek keretében tartotta meg ünnepi előadását „Tíz éve együtt” címmel D. dr. Harmati Béla püspök. Múlt nélkül nincsen jövendő, mondta, és ennek jegyében tekintett vissza a bajor–magyar történelmi és egyházi kapcsolatokra, név szerint is megemlítve azokat, akik az utóbbi területen jelentős munkát végeztek. Megköszönte Istennek ezeket az embereket és szolgálatukat, a bajor egyház segítségét. Reménységét fejezte ki, hogy a mindkét fél számára gyümölcsöző és építő együttműködés, testvéri és baráti kapcsolat az elkövetkezendő időkben is megmarad.
Külön köszönet illeti bajor testvéreinket azért, hogy ezen a néhány napon nem- csak testi, lelki és szellemi javakkal, hanem nagylelkű adományokkal is támogattak bennünket, a budaörsi gyülekezet, illetve a gyermekeiket egyedül nevelő anyák nyári konferenciájának javára.
„Minden valódi élet találkozás.” A Schro-benhausenben megrendezett ünnepi események tükrében csak remélhetjük, hogy – kicsit talán ennek a néhány napnak a hatására is – a jövőben továbberősödik majd a bajor és a magyar egyház közti kapcsolat.
Gazdag Zsuzsanna