e-világ

Kár immár azon rágódni, hogy az elmúlt országgyűlési képviselő-választásokon milyen eredmény született. A demokrácia az demokrácia, és amit a mégoly csekély többség akart, azt tudomásul kell venni, függetlenül attól, hogy a győztes vagy a választási küzdelemben alulmaradt pártokat támogattuk szavazatainkkal.

Kár rágódni az eredményen, de nem haszontalan átgondolni az elmúlt éveket, megismerni a közszereplőket és álláspontjukat. Hiszen október 20-án ismét választunk!

Lehet, hogy van, akinek már a könyökén jön ki a (bel)politika, s már unja a médiumokból megállíthatatlanul áradó, folyóként hömpölygő híreket, de ne áltassuk magunkat: mindennapunk része a politika. S mert a társadalomnak mi magunk is részesei/résztvevői vagyunk, jó lelkiismerettel nem tehetjük meg, hogy megspóroljuk azokat a döntéseket, amelyek következményei – egy-egy szavazat erejéig – tőlünk is függnek.

Most helyi elöljárókat kell választani az ország nagyjából 3300 településén. Mivel a rendszerváltás óta ez immár a negyedik helyhatósági választás, amit kis hazánkban a demokrácia játékszabályai szerint tartanak, a helyes döntés meghozatalában a tapasztalat is segítségünkre lehet.

Természetesen fontos, hogy a jelölt kit és mit képvisel, hogy személye mennyiben garancia a helyi közösség s benne a mi érdekünk képviseletére. Fontos, hogy szavahihető, megbízható egyénről van-e szó, s persze nekünk, keresztényeknek az sem lehet mellékes kérdés, hogy a leendő tisztségviselők hogyan viszonyulnak hitünkhöz, egyházunkhoz. (Az messze nem elég, ha valaki csak hagyja, hogy templomba járjunk… Úgy vélem, jogosan várható el, hogy – egy adott település lakosai által közösbe adott forintokból – jusson a közösség hitéletére is.)

Az elmúlt évek s a mögöttünk lévő hónapok sok mindent elárultak. Rajtunk, egyszerű (állam)polgárokon is múlik tehát, hogy szűkebb pátriánkban milyen lesz, milyen lehet a közérzetünk.

Gyarmati Gábor