Evangélikusok
A múlt emlékeit kutatta
Lajos Árpád emlélkezete
A Bükk hegység lábánál, a Bán-patak völgyében, különösen szép természeti környezetben fekszik Dédestapolcsány. A település temetőjében alussza örök álmát Lajos Árpád néprajztudós, muzeológus, akinek fő tevékenységi területe a Bánvölgyéhez kapcsolódott.
Végakaratának megfelelően temették ebbe a temetőbe. Tisztelői – egyebek mellett – az Ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör tagjai, a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberei és a Dédestapolcsányi Zeneiskola tanárai és diákjai minden év szeptember 29-én megemlékeznek Lajos Árpádról, annak kopjafás síremléke mellett.
Lajos Árpád néprajzkutató 1911. december 7-én született Párizsban. Elemi és középiskolai tanulmányai elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, ahol magyar– német szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Néprajzi munkásságának kezdetét 1936-ban jelöli meg. Első munkáiként a „Nótás gyermekjátékok Doma-házán”, „A barkó népelnevezés magyarázata”, „Ivóbál és fonóélet Domaházán” című tanulmányait, valamint „A magyarság néprajza” III–IV. kötetéről írt ismertetését említi.
Az 1938-as esztendő jelentős fordulópont volt az életében, amikor is a miskolci evangélikus tanítóképző intézetben magyar és nyelv szakos tanárként helyezkedett el. Tanítóképzős tanári pályafutása 1949-ig – az intézmény felszámolásáig – tartott.
Lajos Árpád egész életén át, tudományos munkásságával és közéleti tevékenységével is mindvégig igyekezett életre kelteni a múlt népi kultúráját és őrizni a hagyományokat. Fáradhatatlanul szervezte a népi együtteseket, nem- csak helyben, hanem a megye valamennyi járásában. Az iskolák nevelőmunkájához felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott.
1973-ban ment nyugdíjba, de nem nyugalomba, mert aktivitása, kutató tevékenysége ezután sem szűnt meg. A miskolci Herman Ottó Múzeum külső munkatársaként tovább dolgozott.
Kerékgyártó Mihály