Keresztutak

Több mint száz éve az evangélium terjesztésének szolgálatában

A Gesellschaft zur Ausbreitung des Evangeliums elnevezésű egyesület már 102 éves múltra tekint vissza. Az 1980-as évek végéig a német evangélikus férfimisszió keretein belül, illetve Ausztriában tevékenykedett. Az 1990-es években kezdtek nyitni a közép-európai, az elmúlt években pedig a kelet-európai egyházak felé. A szervezet nagy számban fogja össze a misszió és az ökumené területén tevékenykedő lelkészeket, az egyházi és világi munkatársakat.

Az éves konferenciák komoly teológiai előadások és gyakorlati jellegű képzések színterei is egyben. Az elmúlt években pl. egy újszövetségi előadás mellett hallhattunk a baleseti halált szenvedtek hozzátartozóinak lelkigondozásáról, a férfimisszió speciális kérdéseiről, korunk etikai kihívásaira adandó keresztényi válaszokról vagy arról a nem könnyű kérdésről, hogy miként szóljunk a hitoktatásban a koncentrációs táborokban történtekről.

A mostani konferencia fő témája így hangzott: Fáradozzatok a város javán, és imádkozzatok érte. Az előadást Roman Pawlas lengyel lelkész tartotta, aki egyházában a misszióért és az ott nagy hagyománnyal bíró evangélikus egyházi olimpiáért felelős, amely évről évre ezreket mozgat meg. A lengyel evangélikus egyház – hasonlóan a miénkhez – szintén nagyon csekély hányadát teszi ki a lakosságnak, ezért nem szorítkozhatnak csupán az evangélikusok megszólítására, ami ráadásul azt is jelentené, hogy ők csak a német származásúakat keresik meg. A misszió ebben a helyzetben szinte létkérdés, ezért szüntelenül új ötletekkel kell előjönni, és az egész társadalom javára kell tevékenykedni.

A német, osztrák, cseh, szlovák, lengyel, észt, fehér-orosz és ukrán résztvevők mellett Magyarországról Bence Imre, Szabó András, Csonkáné Szabó Magda és e sorok írója vett részt. Rajtunk kívül is voltak még magyarok, az erdélyi és a horvátországi református egyházból.

A konferencia résztvevőit köszöntötte a város polgármestere és a római katolikus püspöki helynök is. A résztvevők több mint fele egyébként a nemrégiben épült jezsuita lelkigyakorlatos házban volt elszállásolva. Kiemelkedő esemény volt, amikor Igor Misina eperjesi evangélikus püspök fogadta a tanácskozás résztvevőit, ismertette a püspökség történetét, majd egy, az épületben látható, frissen megkoszorúzott Kossuth-emléktáblára vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, hogy néhány nappal korábban ott, az eperjesi teológiai kar valamikori épületében tudományos tanácskozásra került sor az évforduló kapcsán.

Vasárnap a résztvevők közül többen Eperjesen, Késmárkon, Bártfán, Kassán és más környékbeli településen hirdették az igét, szlovák, magyar és német nyelven. A kassai magyarok nagy örömmel fogadták Bence Imre szolgálatát, aki a néhány évvel ezelőtt ott igét hirdető édesapja nyomdokaiban lépett a szószékre. Reménységre ad okot, hogy a gyülekezetnek új, magyar másodlelkésze is van, aki ellátja a szolgálatokat. Magam a szlovák nyelvű istentiszteleten szolgáltam, az előzetes felkérés szerint-német nyelven, amit a szomszédos német gyülekezet lelkésznője fordított szlovák nyelvre. Mint utólag kiderült, nem volt hiábavaló egy-két magyar közmondás beépítése az igehirdetésbe, mert az istentisztelet után többen is megszólítottak magyarul.

Általános tapasztalatunk volt, hogy Szlovákiában elénk az egyházi élet, minden felekezetnél nagyon sokan járnak a templomba, még esőben is. A megújulás egyik jele, amit az evangélikus gyülekezetben láttunk, ahol mintegy 15 kis közösség működik, és minden vasárnap délután másik fiatalokból álló csoport mutatkozik be, vetítőről olvasható énekkel, zenével, áhítatokkal.

Nagy élmény volt Késmárkon a régi és az új evangélikus templom megtekintése, ahol megkoszorúztuk Thököly Imre síremlékét, illetve meglátogattuk a híres, sok ősnyomtatványt is felsorakoztató Evangélikus Könyvtárat.

Egy Urat szolgálunk, ha különböző nyelven is – hangzott a záró-igehirdetésben. Mindannyiunknak Őreá kell figyelnünk, ha azt szeretnénk, hogy minél jobban terjedjen az evangélium.

Koháry Ferenc