Élő víz
Döntéshelyzet
Nagyon meglepődtem, amikor azt olvastam, hogy a pszichológusok szerint az ember naponként mintegy hatezerszer áll döntés előtt. Hihetetlen! Talán sajtóhiba került a szövegbe? De még ha hatszáz vagy csak hatvan naponkénti döntésről van szó, az is nagyon soknak tűnik. Ha valaki reggeltől estig sakkozik, akkor persze elképzelhető még a hatezres szám is, hiszen a sakkjátéknak éppen az a lényege, hogy folyton dönteni kell, hogyan lépjen az ember.
De hát az élet nem hasonlít-e a sakkjátékhoz, ha nem is játék? Reggel fölébred az ember, és rögtön döntenie kell, fölkel-e, vagy szundít még egy kicsit. Aztán az öltözködésnél: a farmert vegye-e föl vagy mást; a barna cipőt vagy a feketét? Reggelire készítsen szendvicset, vagy elég egy üres tea? Hazulról elindulva gyalog menjen vagy járművel, és melyikkel? Ismerőst látva köszöntse-e vagy kerülje el? Ha beszél valakivel, az időjárás legyen a téma vagy a világpolitika?
Csak egészen hézagosan soroltam a döntési helyzeteket, és ez még csak kezdete a napnak. Ha jól meggondoljuk, rájövünk, hogy valóban döntések sorozatából áll az ember mindennapi élete. Kétségtelen, hogy ezek a döntések nagyon különböző súlyúak, és többségükben nem jelentősek. De egy jelentéktelennek látszó döntés is válhat nagy horderejűvé. Hogy lelépek-e a járdáról vagy nem, az adott esetben élet és halál kérdésévé is válhat. Olykor átérezzük a döntés életre szóló jelentőségét, elsősorban is az élethivatás-, a pálya- és a párválasztás esetében. Tudatában lehetünk annak, hogy döntésünk egész életünk minőségét meghatározza.
Ilyen egész életünket meghatározó döntés, hogy engedjük-e Istent beleszólni az életünkbe vagy sem. Szavát érvényesnek fogadjuk el vagy nem? Sokan azért nem járnak templomba, nem olvassák a Bibliát, mert ösztönösen érzik, hogy Isten megszólító szavát hallva valahogyan dönteniük kellene. Tanulságos példát olvasunk egy bibliai jelentben. Félix helytartó kihallgatja a hozzá vádlottként küldött Pál apostolt. Fölkelti kíváncsiságát ez a különös fogoly. „Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.” (ApCsel 24,24–25) Elhalasztotta a döntést. De a döntés így is megtörtént.
Ha az evangéliumi történeteket olvassuk, azt látjuk, hogy a Jézussal találkozó emberek mindig döntés elé kerültek. Követésére hívó szavára Lévi azonnal fölkelt a vámszedő asztaltól, és követte őt. Volt, aki csak később akarta volna követni Jézust, annak ezt mondta: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62) Jézussal találkozva Zákeus jól határozott, amikor házába fogadta őt. A gazdag ifjú rosszul döntött, amikor szomorúan otthagyta Jézust.
A szoros kapuról – keskeny útról és a tágas kapuról – széles útról szólva Jézus a jó döntésre hívja fel hallgatóit (Mt 7, 13–14), de soha nem erőszakolja a döntést. Sőt minden döntésünket megelőzően Ő döntött mellettünk, amikor eljött erre a földre, és életét áldozta megmen- tésünkért. Ez minden kényszernél erősebben vonz a Benne való hitre, a megtérésre. Ha pedig ez a döntő fordulat megtörtént életünkben, akkor elkezdődik a döntések sorozata: hallgatok-e a szavára engedelmesen vagy nem, engedem-e szóhoz jutni Őt vagy nem? Folyamatos megtérés ez, melyben Hozzá viszem kudarcaimat, bukásaimat, tehetetlenségemet, de követésére való elszánásomat is, és Őhozzá szabom életem döntéseit. Terveimben, pénzkezelésemben, embertársaimmal való kapcsolataimban, mindenben. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)
Marschalkó Gyula