Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2002 - 47 - Az újonnan körülhatárolt Északi Egyházkerület első közgyűlése

Egyházunk egy-két hete

Az újonnan körülhatárolt Északi Egyházkerület első közgyűlése

A 2001-es esztendő volt az első teljes munkaév az újonnan körülhatárolt Északi Egyházkerület életében. Az évi rendes közgyűlését a Budahegyvidéki Egyházközség új központjában rendezték meg november 16-án. A megnyitó áhítatot Koczor Tamás Dél-Pest megyei esperes tartotta, amelyben a résztvevők figyelmét az egyházi esztendő végére irányítva szolgálatunk betöltésére és a vigyázásra hívott fel.

A közgyűlést dr. Smidéliusz László, az egyházkerület másodfelügyelője nyitotta meg, s egyúttal bejelentette, hogy Benczúr László kerületi felügyelő külföldi távolléte miatt veszi át az elnöklést. Elsőként D. Szebik Imre püspöknek adta meg a szót, hogy jelentését ismertetesse.

„Az Egyház Ura előtt megállva mondok ma hálaszót az egyházkerületünkben elvégzett sokszínű szolgálat lehetőségéért” – kezdte beszámolóját a püspök. Napjaink gondolkodása, a korszellem sokakat kísért és kerít hatalmába az egyházban is. Keresztény meggyőződésünk és életvitelünk gyakran ütközik kortársaink felfogásával. Mi magunk is sokszor a korszellem hatása alá kerülünk. Híveink is többnyire csak jogaikat hangsúlyozzák, és kötelességükről milyen könnyen megfeledkeznek. Elég, ha a vasárnap megszentelésére, gyermekeik keresztény hitben való nevelésére vagy csekély áldozatkészségükre utalunk.

A továbbiakban az újonnan körülhatárolt Északi Egyházkerület sajátos egyházi szolgálatát mutatta be. A 74 anyagyülekezetben 90 lelkész szolgált, illetve szolgál 64 568 nyilvántartott evangélikus testvérünk között. A kimutatott statisztika szerint a vasárnapi istentiszteletekre mintegy tízezren, a hétköznapi alkalmakra pedig 2500-an járnak. Ez 20%-os látogatottságot jelent. Az úrvacsorázók számaránya alacsony, ezért szükséges lenne az úrvacsorai alkalmak számát növelni, és a „függelék” úrvacsorai istentiszteleteket kívánatos volna megszüntetni. Tovább romlott a megkereszteltek és az elhalálozottak aránya, mely 40%-os létszámcsökkenést mutat.

A lelkészi szolgálatról szólva rámutatott, hogy az egyik legfontosabb feltétel ma „minél több gyülekezeti munkatárs felkészítése és szolgálatba állítása”. Szabaddá kell tenni a lelkészeket a tényleges lelki munkára. Több gyülekezetben gondot jelent a színvonalas kántori szolgálat biztosítása, melyre nagyobb anyagi áldozatot kellene fordítani.

A gyülekezeteket gazdasági, anyagi helyzetükről szólva négy csoportba sorolta. Egyes gyülekezeteknek jelentős különbevételük van bérleményekből. Vannak olyanok, melyek nagy összegű járadék évi rendszeres juttatásával számolhatnak, illetve amelyek átlagon felüli alapítványi bevételt könyvelhetnek el. Végül vannak olyanok, amelyek kizárólag híveik, esetleg az önkormányzat támogatásával rendelkeznek. Összegezésképpen két adat: 160 millió Ft saját bevételt regisztráltak gyülekezeteink, ezzel szemben 561 millió Ft volt a kiadásuk. E két szám különbségén érdemes elgondolkozni!

A lelkészek fizetésének emeléséről, ennek közös megoldásáról komolyan kell gondolkozni, mert ha a lelkészi pálya nem részesül kellő anyagi megbecsülésben, aligha várhatjuk, hogy a fiatalok jelentkezzenek e szép hivatás betöltésére.

A népszámlálás eredményét már olvashatjuk a kiadott ismertető füzetben. A számok ismeretében komolyan kell foglalkoznunk a kérdéssel, milyen módon tudnánk „megkeresni” evangélikusainkat. Részben a családtagok, ismerősök, munkatársak révén. A kábeltelevízió és a rádió is lehet eszköz ebben a munkában, de fontos a lelkészek „átjelentése” is, valamint a kapcsolatfelvétel olyan személyekkel, akik közelebbi útmutatást tudnak nyújtani. A rejtőzködő evangélikusok felkutatása mellett lényeges feladatunk a jövőben a gyülekezeti munkatársak toborzása – ezzel a belső kör erősítése –, az anyagi bázis növelése és a szoros egyházmegyei együttműködés.

Benczúr László egyházkerületi felügyelő elkészített jelentését távollétében Mihályi Zoltán főjegyző olvasta fel. A felügyelő beszámolójában számot adott arról, hogy sok gyülekezetben tett látogatást, elkísérve a püspököt igehirdetői szolgálataira. Kiemelten szólott az ifjúsági munkáról és az iskolákról. A lelkészi szolgálatotot tekintve mindössze két ponton látja szükségesnek a munka javítását: az egyik az adminisztráció pontosságára való odafigyelés, a másik a családlátogatások kiemelten való kezelése.

Külön beszámolt arról a munkájáról, melyet mint szakmai tevékenységet végzett épülettervezőként egyházunkban (Ökumenikus Központ; Szarvaskend új temploma). Végül az egyházfenntartásra hívta fel erőteljesen a figyelmet, ugyanis ebben az áldozatkészség nagyságrendileg alulmúlja a szükséges minimumot is. Ha komolyan vesszük küldetésünket, szükséges, hogy lássuk kötelességünket is.

A közgyűlés a jelentéseket megtárgyalva kiemelten foglalkozott a gyülekezeti munkások képzésével. Több felszólalás hiányolta a megfelelő hittankönyvek kiadását. A látens evangélikusok felkutatását sokan igen fontos missziói feladatnak tekintik.

A közgyűlés második részében a különböző munkaágak felelőseinek jelentéseit tárgyalták meg és hagyták jóvá.

Az egyházkerület kérni fogja a Zsinattól, hogy nevét a jövőben így használhassa (tekintettel a történelmi előzményekre): Északi (Dunáninneni) Evangélikus Egyházkerület.

Tóth-Szöllős Mihály

Regionális hozzárendelés: Északi Evangélikus Egyházkerület