evél&levél
Németországi testvéreinknél
A Kassel melletti Naumburg Komárom testvérvárosa. Az itteni evangélikus egyházközség meghívására, énekkaruk 75 éves jubileumára látogatott el november elején a mindössze háromezer lakosú városkába a Komáromi Evangélikus Egyházközség kórusa.
Háµ Istennek, a testvérvárosi kapcsolatokban már egyre inkább az egyházak is felfedezik az igazi testvéri kapcsolatteremtés lehetőségeit. A finnországi Lieto tavaly már vendégül látta a komáromi gyülekezet küldöttségét. A Duna túlpartján fekvő szlovákiai – vagy ahogyan mi mondjuk – észak-komáromi testvérgyülekezet magyar ajkú hívei pedig (egy államközi-püspöki egyezmény alapján) havi rendszerességgel, anyanyelvükön hallhatják Isten igéjét Ihász Beatrix komáromi lelkész szolgálata által.
A németországi Kassel melletti Naumburg (a másik, talán híresebb Naumburg Lipcse mellett fekszik, s festett szobrokkal díszített dómja miatt nevezetes) gyönyörű favázas-fagerendás házai miatt is figyelemre érdemes. A városka fölött magasodó gótikus Szent Crescentius-templom a 13. századból való. Az evangélikus templom, bár neogót építmény, nemes arányaival, ízlésesen visszafogott berendezésével a kisváros másik építészeti ékessége. Vallását tekintve a lakosság szinte fele-fele arányban oszlik meg. Jelesebb alkalmakon a katolikus és az evangélikus hívek megtisztelik egymást, s részt vesznek a másik felekezet egyházi vagy társadalmi ünnepein, mint ahogyan ezt tapasztaltuk is. A hitéletet számos „hangos” csoport gazdagítja. A városi-polgári együttesek mellett mindkét egyháznak van ifjúsági és felnőtt énekkara, sőt fúvósegyüttese is. Persze sokszor ez csak úgy lehetséges – mint egyik vendéglátónk és kísérőnk, Andreas Jakobi esetében –, hogy van, aki kórustag és trombitál is.
A komáromiak első éneklésére a Szent Crescentius-templomban a mindenszenteki ünnepi misén került sor. A helyi plébános többször kitért az énekkar szolgálatára, az éneklés lelkeket emelő nemességére (külön figyelemre méltó volt, hogy az énekszámokat nem egy vasútállomás-szintű, pirosan villogó táblán jelezték, hanem kellő időben és kellő ideig a karzatról egyszerűen a falra vetítették a számokat). Itt, a helyi plébániatemplomban kaptunk lehetőséget a halottainkról való, saját szertartásunk szerinti megemlékezésre is.
A kórus várva várt szolgálatára az evangélikus egyházközség énekkarának 75 éves, jubileumi fellépése alkalmából a vasárnap esti istentiszteleten került sor. A zsúfolásig megtöltött templomban D. C. Peuckert lelkész köszöntötte a város és a testvéregyház képviselőit. Jó hangú orgona és harsonások kísérték a népénekeket. Az antifónás zsoltáréneklés náluk természetes része az istentiszteletnek. A jubiláló kórust gyülekezetiének-feldolgázásokkal magyar, latin és német nyelven, közép- és újabbkori egyházi kórusművekkel köszöntöttük. Az ünnepi szolgálat a két énekkar közös éneklésével fejeződött be.
Otthonról hozott ajándékainkat és jókívánságainkat az egyházközség gyülekezeti termében egy remek hangulatú fogadás és vacsora közben adtuk át. Ők is megajándékoztak minket, többek között egy, az egyházkerületükben használatos énekeskönyvvel, benne magyar szövegű énekekkel, így az egykori komáromi lelkész Pécseli Király Imre énekével: „Paradicsomnak te szép élő fája, ó, drága Jézus...”
Ezer kilométerre otthonunktól a sok szép élmény mellett igaz, élő istenhitet éltünk meg, s hoztuk haza mindezt gyülekezetünkbe, szeretteink, testvéreink közé.
Regionális hozzárendelés: Komáromi Evangélikus Egyházközség