Egyházunk egy-két hete

Az egyház természetesen mindig a hivatalban lévő kormánnyal kell, hogy tárgyaljon; a kapcsolatok további rendeződését várjuk a találkozástól. Ez azért is lényeges, mert bár egyfelől az új kormány gyorsan teljesítette az egyházak azon óhaját, hogy az egyházügyek intézése kerüljön vissza a Miniszterelnöki Hivatalba, de egyelőre, főként személyi okokból lassan alakul a munkamegosztás, bizonytalanok a tárgyalási pozíciók. Ennek tisztázását is várjuk a miniszterelnöki megbeszéléstől.

Bizonyos aggodalmak ellenére örvendetesebben és gyorsabban alakult a helyzet az oktatási tárca számunkra alapvető fontosságú területén. Az új minisztériumi vezetés megerősítette az egyházügyi titkárságot, aminek pozitívumát – például a hitoktatói óradíjak ügyében – már tapasztalhattuk.

Kevésbé megnyugtató a helyzet a szociális intézményrendszer terén, itt is türelmet, együttműködési készséget tanúsítunk természetesen, ugyanakkor határozottan képviseljük a szintén jelentős fontosságú ügyet. A szociális törvény tervezett módosítása zökkenőket okozhat ugyanis az egyházi intézmények számára, amennyiben minden jogot helyi önkormányzati szintre delegál.

Ismételten hangsúlyozni kell, hogy egyházunk nem köti hajóját semmilyen pártpolitikához, együttműködik a közjó érdekében a különböző politikai erőkkel, elsősorban a választók akaratából kialakult országgyűléssel, kormánnyal. Természetesen az egyháztagok szabadságához tartozik politikai meggyőződésük is. De az egyházi életet nem ennek talaján kell megítélniük. Őszintén remélem, hogy megvalósulhat a szükséges egység egyházunkban, és spirituális küldetésünkre koncentrálhatunk.

(...)

Isten kegyelme, hogy több mint háromszázezren rendelkeznek evangélikus kötődéssel. Bizonyára vannak még lappangók a vallási kérdésben nem vagy negatívan nyilatkozó huszonöt százalékban is. Ez megadja a misszió feladatát. De építkezni elsősorban belülről és alulról kell. Gondolok a többször sürgetett gyülekezetépítési programra, mely egyaránt ki kell, hogy terjedjen a regionális központok, a potenciális nagygyülekezetek jövőjére és a saját erejükből működni képtelenek megerősítésére.

Mindez a folyamatos, magas szintű szakember- utánpótlást is igényli. Ezért is volt jelentős az Országos Elnökség és a hittudományi egyetem tanárainak együttes ülése, mely úgy vélem, megnyugtatóan rendezte az egyház szellemi központjának a felvetéseit, gondolva elsősorban a lelkészképzés mennyiségi és minőségi szempontjaira.

(...)

A továbbiakban jelentem, hogy az Országos Elnökség programja szerint havonta ülésezett. Az Országos Presbitérium tagjainak rendelkezésére áll minden ülés jegyzőkönyve a határozatokkal. Tart a tanulási folyamat, igyekszünk jól alkalmazni a törvény szabta kereteket, a centralizáció és decentralizáció arányát. Így, utalva a mai ülés talán legfontosabb napirendjére, a jövő évi költségvetés elfogadá- sára, a központi gazdálkodás érvényesítése mellett a végrehajtásban törekszünk az egészséges decentralizációra, az egyházkerületek, az egyházmegyék kompetenciájának növelésére.

Augusztusban rendkívüli ülést tartott az elnökség a hatékonyabb együttműködés érdekében. Ez csak részben járt sikerrel, de jobban felszínre jöttek a véleménykülönbségek. Ezek is – nézetem és tapasztalatom szerint – nem elsősorban hitbeli, kegyességi, hanem – akárcsak általában az egyházban – politikai tényezőkre vezethetők vissza. Értéknek tartom, hogy egyházunk a viharos 2002-es esztendőben is megőrizte identitását, s akik nem feltétlenül rokonszenveznek velünk, azok is el kellett, hogy ismerjék tisztességünket, valóban evangéliumi álláspontunkat. Feladatomnak tartom őrködni azon, hogy ez a magatartás legyen meghatározó a jövőben is. Az Országos Elnökség döntései tükrözik – és ez is igen lényeges –, hogy minden egyházkerület, egyházmegyei gyülekezet, iskola, intézmény érték, fontos a számunkra, nincsenek kivételezettek. Remélem, ezt a vélekedést erősíti a beterjesztett költségvetés is…

Dr. Frenkl Róbert