Keresztutak

A közelmúltban 10 éves jubileumát ünnepelt bajor–magyar partnerkapcsolat jegyében évek óta tapasztalatcsere folyik a hazai és a német papnék között is. A tavaszi országos papnétalálkozóinkon rendszeresen részt vesznek bajor papné vendégek, és a németországi rendezvényeikre tőlünk is hívnak németül beszélő, a közös ügy iránt érdeklődő lelkészfeleségeket.

Németországban kétféle papnészervezet működik: az úgynevezett Papné-team kizárólag az aktív szolgálatot végző bajor lelkészek feleségei számára rendez továbbképzési alkalmakat, számunkra sokszor szokatlan új utakat keresve. Találkozóikat általában Tutzingban tartják. A másik ilyen egyesület a Papnészövetség. Ez a csoport inkább hagyományőrző, tagjai többnyire nyugdíjas vagy már özvegy lelkészfeleségek, de vannak közöttük fiatalabb, egyházi szolgálatot végző asszony- testvérek is.

A Bajor Papnészövetség ez év november közepén Neuendettelsauban tartott 3 napos konferenciát, amelyre magyar részről Szebik Imrénét és e sorok íróját hívta meg vendégül.

A konferencia címe így hangzott: Isten még meghallgat, Isten még beszél.

Vendéglátónk, az augsburgi lelkészfeleség, Beate Peschke asszony néhány társával együtt nagy lelkesedéssel, kifogyhatatlan ötletekkel, fáradhatatlan szeretettel készítette elő és vezette az alkalmakat. Volt, hogy a programdús nap után éjszakába menő beszélgetést folytatott a súlyos operáció előtt álló kedves kántornővel, vagy a délutáni pihenő ideje alatt bennünket kalauzolt a Löhe Vilmos által alapított bajor diakónia központjában.

Urunk gazdagon megáldotta ottlétünk minden pillanatát. Átélhettük a Krisztusban való összetartozás örömét nemcsak a beszélgetések folyamán, hanem az együtt éneklésben, közös elcsendesedésekben és az imádkozások alatt is.

Értékes előadásokat hallgathattunk Edith Stein mártírhalált halt szerzetesnő életéről, Hermann Hesse munkásságáról és verseiről. Egy idős diakonissza diavetítéssel kísért élménybeszámolót tartott a pápua új-guineai leprakórházban végzett közel 40 éves szolgálatáról.

Nagy érdeklődés kísérte a mi bemutatkozó előadásunkat is. Egy Kárpát-medence-térkép előtt állva arról beszéltünk, honnan érkeztünk, milyen életutat jártunk be eddig, és milyen szolgálatokat végzünk jelenleg egyházunkban. Közben körbeadtunk egy templomainkat bemutató képes albumot. Kétszólamú énekléssel zártuk bemutatkozásunkat, és jelképes ajándékkal kedveskedtünk minden jelenlévőnek. Megható volt, milyen örömmel fogadták a szaloncukorral kísért köszöntő kártyákat.

Sokan odajöttek, hogy behatóbban érdeklődjenek sorsunk felől, vagy hogy elmondják, milyen élményeik fűződnek Magyarországhoz, milyen kapcsolataik vannak a magyar gyülekezetekkel, iskolákkal.

Az utolsó esti záróalkalmat követően néhány fős kis csoport maradt együtt a társalgóban. Közösen ismert énekeket énekeltünk, spontán életbeszámolók, bizonyságtételek hangzottak el. Ezen az estén ismét megerősödhettünk abban, amit eddigi életünk során számtalanszor átélhettünk, és a neuendetelsaui Luther-rózsa Házban eltöltött három nap alatt a reggeli áhítatokon, bibliaórai beszélgetéseken vagy különböző előadásokon keresztül oly sokszor hallhattunk: Jézus Krisztus jelenléte, megtartó ereje és kegyelme kíséri az Őt tiszta szívből keresők és követni vágyók útját. Ő ma is meghallgat, és szól hozzánk.

Ráadás ajándékként számos váratlan öröm ért bennünket. Németországi tartózkodásunk elején és végén Augsburgban látott vendégül minket a Peschke lelkészcsalád. A vasárnapi istentisztelet utáni kávézás és beszélgetés közben megismerkedtünk egy indiai evangélikus lánnyal, aki kérte, hogy maradjunk kapcsolatban egymással imádságainkban. Felajánlotta családja támogatását és segítségét a jelenleg Indiában missziói szolgálatot teljesítő Mesterházy házaspárnak.

Alkalmunk nyílt megismerni egy számunkra eddig ismeretlen protestáns egyházi alkalmat: megkenetési és megáldási istentiszteleten vehettünk részt a St. Paul-templomban. Az igen meghitt együttléten énekkel és muzsikálással szolgálhattunk magunk is.

Nagy meglepetés és öröm volt számunkra, hogy az augsburgi diakonissza-anyaházban tett rövid látogatásunk alkalmával találkozhattunk az évtizedek óta Németországban élő 92 éves Kelemen Erzsébet fébés diakonissza testvérrel. Szívünkből fakadt szép énekünkkel búcsúztunk tőle és valamennyi kedves német testvérünktől: „Jézus, te égi szép tündöklő fényű név… Szentelj meg, hadd legyen fényedből fénysugár az életem.”

Görög Zoltánné Szántó Hajnalka