Keresztutak

A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági és Gyermekbizottsága, valamint a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) november első hetében találkozót kezdeményezett a határon túli magyar evangélikus ifjúsági vezetőkkel és ifjúsági munkásokkal. Célunk az volt, hogy folytassuk, illetve új mederbe tereljük azokat a kapcsolatokat és együttműködéseket, amelyeket elődeink egy hasonló konferencián, 1994-ben már kiépítettek…

Találkozónk első felében beszámolókat hallgattunk meg, majd rátértünk feladataink megfogalmazására. Együttlétünk eredményességét legjobban talán az a 12 pontba foglalt együttműködési megállapodás tükrözi, melyet a találkozó zárásaként fektettünk írásba.

A Konferenciák és a Szélrózsa címszó alatt szerepel az a gondolat, hogy a MEE Ifjúsági és Gyermekbizottsága, valamint a MEVISZ továbbra is várja a határon túli evangélikus fiatalokat a saját szervezésében megrendezésre kerülő konferenciákra, és külön hangsúlyt fektetet a Szélrózsa találkozóra, melyeken ingyenes vagy támogatott részvételt biztosít.

Gyermekprogramok: a gyermekosztály az országos hittanversenyt kiterjeszti a határon túli régiókra, hogy azok egyházmegyeként vehessenek részt az országos döntőn.

A tájékoztatás és kölcsönösség jegyében a konferencia tagjai vállalják, hogy eljuttatják egymásnak kiadványaikat.

Társkeresés címmel vállalják a tagok, hogy a meglévő testvér-gyülekezeti kapcsolatokat feltérképezik, illetőleg aktívan részt vesznek új gyülekezeti és ifjúsági cserekapcsolatok kiépítésében.

Nem utolsósorban a pályázati források együttes kereséséről is szó esett, ami azért fontos, mert az anyaországi szervezetek vállalták, hogy tájékoztatják a határon túli ifjúsági szervezeteket és munkásokat a pénzszerzési lehetőségekről.

Nagyon fontos és lényeges a munkaprogramban, hogy minden címhez és feladathoz személyeket rendeltünk, akik felelősek egy-egy munkaterületért.

A találkozó végeztével feltettem néhány kérdést a résztvevőknek:

*– Miért volt számodra fontos, hogy ezen a konferencián részt vegyél, és képviseld a vajdasági evangélikus ifjúságot?-*

Dolinszky Gábor (Bajsa, teológus): – Számomra azért volt fontos, mert azt láttam, hogy végre történik egy olyan lépés, amely egyfajta egymás felé való közeledést tükröz. Abban bízva jöttem el Révfülöpre, hogy itt egy olyan dolog történhet, ami egy kezdetet jelenthet, és aminek lehet folytatása, hiszen a vajdasági ifjúságnak nagy szüksége van a segítségre és a támogatásra.

*– Milyen nehézségekkel, problémákkal kell szembesülnötök az ifjúsági munka területén, és melyek azok a területek melyekben segítséget, illetve együttműködést kértek az anyaországi szervezetektől?*

Dolinszky Gábor: – Szinte mindent problémának és nehézségnek lehetne nevezni, ugyanis nálunk, a Vajdaságban 18 gyülekezetre 2 lelkész van, ifjúsági vezetőnk pedig egyáltalán nincsen. Elsősorban abban szeretnénk segítséget kérni, hogy fiataljaink részt vehessenek ifjúsági vezetőképző konferenciákon. Simonné Nagy Ilona (REVISZ-titkár, lelkész, Apáca, Erdély): – Helyzetünkből adódóan a legnagyobb problémánk talán az, hogy mint evangélikus ifjúság kétszeresen is kisebbségben vagyunk. Egyrészt, mert magyarok vagyunk, másrészt, mert evangélikusok. Emiatt nehéz érvényesülni és magunkról hallatni. Abban is segíthetne az „anyaország”, hogy halljanak rólunk a világban.

*– Milyen konkrét eredmények születtek a konferencián, és milyen együttműködésre számítasz ezután?*

Zelenák József (a REVISZ elnöke, lelkész, Sepsiszentgyörgy): – Nagyon jó és óriási segítség, hogy fiataljaink konferenciákon, vezetőképzőkön vehetnek részt, hogy azután hazatérve – lelkészük mellett – kamatoztatni tudják a Magyarországon tanultakat. Pénzforrások előteremtésére is kaptunk impulzust, hiszen nagyon sok lehetőség tárult fel előttünk. Nagy eredményként könyveljük el, hogy idén a Szélrózsa ifjúsági találkozón – hála Istennek – egy nagyobb számú ifjúsági csoporttal vehettünk részt, és a jelek szerint erre a jövőben is meglesz a lehetőségünk.

*– Milyen érzésekkel indulsz haza erről a konferenciáról?*

Ifj. Bándy György felvidéki ifjúsági munkás: – Meg kell, hogy mondjam, Révfülöp nagyon a szívemhez nőtt, pedig csak pár napot töltöttem itt. Olyanokkal voltam itt együtt, akik nemcsak „felekezeti és nemzetiségi hovatartozásuk révén” voltak egyek, hanem gondolatban és szellemben is. Annyi szeretetet és jóindulatot, információt és segítséget kaptam, hogy ebből én egy évig biztosan, de talán tovább is táplálkozni tudok.

*

Végezetül talán még annyit, hogy továbbra is keressük a kapcsolatot a határainkon túl élő magyar evangélikus fiatalokkal, ifjúsági közösségekkel és azok vezetőivel. Így például a szlovéniai és a nyugati testvérekkel is. Konferenciánkat minden év november első hetében tartjuk. Várjuk önkéntesek jelentkezését, akik szívesen vennének részt ebben a szolgálatban.

(Az együttműködési megállapodás, illetőleg munkaprogram beszerezhető az Üllői út 24. alatt, az Ifjúsági Osztályon és a MEVISZ-irodában.)

Végh Szabolcs