Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2002 - 48 - Alázat - imádság - szeretet

Egyházunk egy-két hete

Alázat - imádság - szeretet

Egészségügyi dolgozók találkozója a budavári gyülekezetben

Néhány évvel ezelőtt egy érdekes sorozatot indítottunk útjára a budavári gyülekezetben, amely a „Hivatásunkban Istennek szolgálunk!” címet kapta. Ennek keretén belül találkoztak már egymással a gyülekezetünkhöz tartozó pedagógusok, az egészségügyben dolgozók, művészek, vállalkozók és jogászok. November 24-én ismét azokat hívtuk össze, akik az egészségügy területén munkálkodnak.

A bevezető igei gondolatokat a heti ige alapján fogalmaztam meg: „Legyen derekatok felövezve, lámpásotok meggyújtva!” (Lk 12,35) Ez a felszólítás amolyan „vészhelyzetes” készenlétet kíván tőlünk. Olyat, amelyben az ember mindig indulásra kész. Ilyen az egészségügyben dolgozók szolgálata – és ilyen a Krisztus-követőké is.

Ezt követően „Hitem és hivatásom” címmel három orvosnő személyes hangú vallomását hallgattuk meg. Dr. Sréter Lídia belgyógyász főorvos (II. Belgyógyászati Klinika) először arról szólt, hogy miként került erre a pályára, s hogy a tanításban és a hivatása gyakorlásában milyen erőforrást jelent az, hogy Isten vezetésével végezheti küldetését. A gyógyulást Isten adja, az orvosok csak eszközök Isten kezében. Fontosnak tartotta az imádságot, amely által erőt és új (olykor bátor) ötleteket nyert a gyógyítás folyamatában, illetve azt a békességet, amely átáradhat mindenkire, aki a kezelésére bízatott. Dr. Apor Asztrid altatóorvos, UH-laboratóriumvezető (Ér- és Szívsebészeti Klinika) az alázat, az igaz szó és az imádság fontosságát emelte ki, igei idézetekkel. Őszintén szólt arról a teherről, amelyet a „sikertelenségben” élhet át minden orvos, s amely arra kell, hogy indítsa, hogy nem mindentudóként, hanem alázatos, segítséget nyújtó embertársként álljon a betegek mellé. Dr. Balog Rita – mint a bizonyságot tevők legifjabbja – a családorvosok helyzetéről számolt be, valamint arról, miként lehet ő „családtaggá” azzal a szeretettel, amelyet Istentől kapott.

A három bizonyságtételt őszinte beszélgetés követte, ami lehetőséget adott minden résztvevőnek a személyes vallomásra és kérdezésre. Az őszinte, mélységeket is feltáró eszmecsere után elhatároztuk, hogy jövőre nem csak egyszer találkozunk, s ha módunkban áll, a körünket kibővítjük. A jövő évi témák is körvonalazódtak: többek közt az evangélikus kórház tervével ismerkednénk meg, szó lenne a betegség bibliai-teológiai értelmezéséről, illetve a halálesetek közlésének, a gyászolók lelkigondozásának témájával foglalkoznánk. Az alkalmak időpontját és témáját az Evangélikus Életben is közzé tesszük majd!

Bence Imre